Rész, Fejezet
1 1 | gyermeket. Szikszóihoz nőül adni magában eltökélette.~Rövid időn
2 3, IV | isten, jót ad, - mondogatá magában a koldusasszony.~- Jól van
3 3, VII | is szép a lány, - gondolá magában - s ha már ötszáz forintot
4 6, II | visszaadnám.~- Zsivány! - morgott magában Ferkó, úgy hogy csak egy-két
5 7, V | alapját. Van egy ház, gondolja magában egyik vagy másik, - a házban
6 7, VI | gombolyított reá. Azt gondolta magában, Ágnes asszonynak több lesz
7 8, III | is elég hosszú, gondolá magában, férhet rá a jóból, s ha
8 8, V | való szándékkal, s míg így magában küszködnék a jó a rosszal; -
9 8, VI | az előljáróság, - gondolá magában, - mit sem tud arról, hogy
10 9, VIII| még párosodás előtt.~Ez magában csekélységnek látszik; hanem
11 11, I | megleczkézték, s gondolá magában, megszolgálom én még a kölcsönt.~-
12 11, I | állni.~- Hüm! - dörmögött magában Budai, észrevevén, hogy
13 11, V | kárpótlásul Budait szidta magában; valamint egy párszor saját "
14 11, V | gondolván, mindenik azt mondá magában: az is az enyém lesz.~-
15 11, VI | Fogjunk farkast, - gondolá magában, s két óra alatt az ablak
16 11, VI | adok én neked, - dörmögé magában, - csakhogy az utolsó szónál
17 11, VI | közelebb menvén, mintha magában beszélne, mondja:~- Zörgést
18 12, II | megfájdult volna, - elgondolta magában, minek nézegessen fölfelé,
19 12, III | jó lelkiismeret mellett magában is boldog lehet, és nem
20 12, IV | a nyakatokat, - dörmögte magában, - s mintha a szót, mit
21 12, V | csinálja, a mit most gondol magában, - én nem vádolom szómmal
22 16 | Maradjon a tied, dörmögé magában Pál István, a mint hallotta
23 17 | Hála istennek, - mondá magában a baka - azt gondoltam,
24 18, 1 | volt fehér, el is határozta magában, hogy azt a fehér köpönyeget
25 18, 2 | mondja Kisfaludy Mihály uram magában. - Majd elszököm hazulról, -
26 18, 3 | hirtelen jöhessen, mintha magában kellett volna megérlelődnie
27 18, 4 | megkötve önszavával, kénytelen magában tartani a frigynek titkát,
|