Rész, Fejezet
1 1 | kissé nyiltabb téren állt az erdőségben a kicsi kápolna
2 3, V | tudniillik volt, a magáé mellé állt; Györke Péter fogadott húgának
3 3, VII | esztendőre szegődött, ... akkor állt ki a glédából, mikor a más
4 3, VII | falu korsója csordultig állt borral, s a gyereket két
5 4, I | volna, egészen közelembe állt, s engem oly gonddal megfésült,
6 6, III | kendet, mikor az este ott állt.~- Miért nem mondtad hát
7 6, IV | ki aztán szemmeresztve állt meg, és némileg magába térvén,
8 6, V | házában; Örzse kisírt szemmel állt leánytársai közt, Ferkó
9 7, I | néhány lépéssel hátrább állt, látván, hogy Ágnes asszony
10 8, VIII| védelmezi.~Kivülről mintha kocsi állt volna meg, az utczaajtó
11 8, VIII| Örzsének, ki anyja mellett állt.~- Eztán te lesz gondviselőnk,
12 10 | néhány percz alatt már előtte állt, s mire jóformán körültekintenénk,
13 11, I | mint mondják, zsákszámra állt nála huszas, tallér, de
14 12, I | közül, - nem egy esztendeig állt ott a kaloda, s némely ember,
15 12, I | kalap már olyan kevélyre állt, mintha mondani akarná,
16 12, I | mert a ki még eddig útjába állt, - megbánta azt halálos
17 12, IV | tudniillik az utczaajtóban állt szájtátva, - az esze pedig
18 12, IV | a kerülő pedig annyiból állt, miképpen a leánynak apja
19 13 | lányom! Itt egy kis szünet állt be; de megint jutott eszébe
20 14 | ellopni.~A férj meglepetve állt ott, később megszoritá a
21 16 | a te munkádat?~* * *~Ott állt a falu, a maga helyén, hivják
22 16 | megállj! A minthogy meg is állt.~- Itthon feledtem valamit.~-
23 18, 3 | Fölugrott, a czigányok elé állt, s azt mondja az első hegedüsnek:~-
24 18, 3 | lesvén éppen az ajtóban állt, mikor Szegedy a köpönyegben
25 18, 4 | leányt, ki most keserves kint állt ki, törpének látni azon
26 19, II | a mint mondám az is ott állt, meg én is.~- Hisz már kétszer
27 19, II | elszakadva János.~- Aztán... ott állt kelmetek, és kend talán
|