Rész, Fejezet
1 5, III| Hipokhondria! - válaszol az orvos.~- S miből tudja ön ezt?~-
2 5, III| ezt?~- Miből? - ismétli az orvos - hát nem hallja ön, hogy
3 5, III| órában egy kávés kanállal.~- Orvos úr elvétette, tán levesmerő
4 5, III| tévedés van! - mondja az orvos fölugorva a "pagát ultimótól".~-
5 5, III| ultimótól".~- Ne keljen föl, orvos úr, tisztába leszünk mindjárt, -
6 5, III| Nem hinném! - mondja az orvos.~- Szemei csillognak.~-
7 5, III| izgatottság volna! - bámul az orvos.~- Azon kivül iszonyúan
8 5, III| szónak felét mondja ki, orvos úr, ... nem fél, hogy szomszédurunkat
9 5, III| meg, barátom.~- Ne féljen, orvos úr, - én jót állok, hogy
10 5, III| zenészekhez, - biztat az orvos karon fogván, és a vendégeken
11 5, III| tréfához, - viszonzá az orvos.~- Hogy egy lábon hegedüljenek?~-
12 5, III| Pedig ez nem őrült.~- Orvos úr! ... szólítám föl, ...
13 5, III| itt semmit, - mondja az orvos nevetve.~- Szegény szomszéd, -
14 5, III| hipokhondria!~- Ugy! - mondja az orvos, - hát ön még most is azt
15 9, I | orvoslása felől.~A párisi orvos megvizsgálván, meg-gyógyíthatónak
16 9, I | könnyü dolog, - beszéli az orvos, - önnek szörnyü messze
17 9, I | rendén van a dolog, - szól az orvos... ön tehát elmegyen Magyarországba,
18 9, I | legkomolyabban beszélek, - mondja az orvos... és én nem tehetek róla,
19 9, I | szerencséje a budainak, hogy az orvos nem tudott magyarul, különben
20 9, VII| nem. - Nyugtatja meg az orvos.~- De hát siessen, hogy
21 9, VII| tollkés is megteszi mondja az orvos, elővévén egy kis finom
22 13 | most már tudjuk mit gondol orvos barátunk, mikor velünk találkozik.~
23 15, I | nyugodtságot szinlék, az orvos kiáltásom okát kérdezé Ninától.~-
24 15, I | is megzavará? tünődék az orvos.~- Nem, ő egészen nyugodt
25 17 | felébreszteni, azaz hogy az orvos ébresztett fel.~- Na csak
26 17 | verte. Rá is ijesztett az orvos, hogy ha igy tesz, hát a
|