Rész, Fejezet
1 3, I | legalább javát akarta így.~Ime, két szomszéd, és mennyi
2 3, IV | pedig mennyit kértem, - most ime hogyan küldött egyet?~-
3 3, VII| örömmel adta a leányát.~- S ime, beteljesedett a koldusasszony
4 4, I | megfésülködtem volna, - s ime, ezt a szégyent kell megérnem,
5 5, IV | valamelyiket; mindegy, akármelyik?~Ime, a szerencse hoz egy boldogtalant, -
6 5, IV | bácsinak fülébe oltottak?~Ime, azon ország, melyről azt
7 5, V | Megnézem a könyvtárát, s ime egy halmaz csonkapéldányt
8 5, V | Csinosak, - igen csinosak.~- De ime belől, mutatja amaz - majd
9 5, V | bekörmölik az utolsó szót, mint ime meglátszik.~- De minő sűrűn
10 5, VII| tudóstársaság teremében.~- Ime! látja ön, mily ösmerős
11 5, VII| Meczy úrra kerül a sor. Ime a szakosztályi elnök jő,
12 6, V | rogyott térdre Jancsi... kin ime megtörtént az, hogy a kit
13 7, III| rendelkezhessék, - hogy ime: ez még ráadás.~Ime tehát
14 7, III| hogy ime: ez még ráadás.~Ime tehát egy külön ország, -
15 7, III| melynek elteltével azt mondák: ime itt van Lea, a lányunk, -
16 7, III| alkalmatlankodnom, - mondja Sándor.~- Ime, megint a zsarnok, elfeledtek
17 8, VI | akart állni az Istennek, s ime alig mondja ki a szót, -
18 9, VI | visszamentek a zaj felé, s ime, csakugyan a prefektus,
19 10 | eszébe, hogy még éhes; de ime az ajtó megint megnyilik,
20 11, V | öreg, s kiment az udvarra.~Ime ilyen az ember, másra akarja
21 13 | talált ám mondanivalót, mint ime következik:~- Jaj, de drágában
22 14 | elment minden kedvük, s ime közibük nyargal Simonyi.~-
23 14 | tovább, mondja Csáky, - ime, visszaadom.~ ~
24 18, 4 | csak a képzelet látja, s ime, a büszke hajadon oly kinnal
25 18, 6 | melyik a legrongyosabb s ime, egy mezitlábos ifjuban
26 18, 7 | nem volt nehéz munka.~- Ime, apámnak vásott köpönyege
|