Rész,  Fejezet

501    17       |               mint az anyányi verebek; azt sem vitatjuk, hogy holtunk
502    17       |           tettünk annyit, hogy a világ azt mondja máris rólunk: ezek
503    17       |                nem vagyunk timár, a ki azt mondja az eladó bőrről,
504    17       |               boltos, ki a posztójáról azt mondja: olyan, mint a bőr.~
505    17       |              is igen dicsekedett vele, azt is megvallotta, hogy egy
506    17       |             tehén megnyalta, és ő maga azt gondolta, hogy a szegény
507    17       |           midőn a pap keresztelésemkor azt kérdezte volna tőle: József,
508    17       |                az ördögnek? véletlenül azt találta mondani, hogy nem;
509    17       |               ahogy betettük; és ámbár azt mondám az elébb, hogyha
510    17       |           tudom hogy majd én veszem be azt a sok port, a mit a kék
511    17       |              nevezetes tulajdona, hogy azt a mint mondják - forgatni
512    17       |          pontot kért a földön kivül, s azt igérte, hogy a földet kilöki
513    17       |              marokkal lesvén nem ugyan azt, a mit az mondani akarna,
514    17       |          meglágyul odakünn.~- Magam is azt hiszem ugyan, azért akarom
515    17       |              van egy diák fiam, mindig azt hazudja, hogy nem dohányzik,
516    17       |               megyek, nem győzőm várni azt a vásott fiút, pedig ma
517    17       |            rezet, melyről egy barátunk azt mondá valaha, hogy azt ugyan
518    17       |        barátunk azt mondá valaha, hogy azt ugyan ágyúnak hivják, de
519    17       |                 mondá magában a baka - azt gondoltam, hogy én félek
520    17       |                kérdi tovább az öreg.~- Azt mondták, hogy... maga egy
521    17       |            fűtöttek be, - megfáztam, s azt mondják, hogy meg is fagyhattam
522    17       |           hétszer?~- Világért sem, még azt sem vette észre, midőn egymásután
523    17       |           mikor először úgy megfázott, azt füllentettük, hogy mind
524    18       |           atyai karjaiba tették? Hanem azt bizonyosan tudom, hogy még
525    18       |               történt vele, hogy én is azt kérdém, a mit önök:~~
526    18,  1   |          észrevette a fehér köpönyegen azt, a mi nem volt fehér, el
527    18,  1   |                határozta magában, hogy azt a fehér köpönyeget elpusztitja
528    18,  1   |         négyszemközt összeveszett. Igy azt gondolta, hogy bár az anya
529    18,  1   |                fönntartotta az asszony azt a jogát, hogy a meggyűlölt
530    18,  1   |              sorsát ő intézheti el, de azt sem tagadhatta, hogy az
531    18,  1   |   posztódarabon!~Az asszony lassankint azt is észrevette, hogy Mihály
532    18,  1   |         gyermekei miatt, eltűrte, hogy azt anyjuk a feslést megvarrogatta;
533    18,  2   |           banda előtte utazott, hozván azt magával a jó mód. S minthogy
534    18,  2   |              még minden jóravaló ember azt a bort itta a korcsmán,
535    18,  2   |            vendég enni nem kért, hanem azt ette, a mit hidegen a tarisznyában
536    18,  2   |             nappalra, éjszakára, tudva azt, hogy 1795-ben sarjuszéna
537    18,  2   |              mikor a czigány elkezdte; azt persze nem is kellene mondanom,
538    18,  2   |            tallért és huszast, s midőn azt jobbra-balra jó messzire
539    18,  2   |                hazudik neki a hegyről, azt hallgatja legjobban. Tudom
540    18,  2   |                  Tudod mit, kis hugom? azt a fiatal katonát még fönnkapjuk,
541    18,  2   |              magasba, hadd beszélje el azt mind, a mit neki hazudoztak.~-
542    18,  2   |                Ide lenn is meguntam én azt hallgatni; kérem ássan,
543    18,  2   |           századunk bánata feküdnék, s azt fölneszezni nem akarná.
544    18,  2   |         legalább, ha nagyon fáj a seb, azt vélte a teremtő, majd csak
545    18,  2   |               balsoron köpönyegben, mi azt jelenti, hogy egy hétig
546    18,  3   |                a czigányok elé állt, s azt mondja az első hegedüsnek:~-
547    18,  3   |                a föld alatt.~- No, már azt látom, hogy nem igen sajnálod,
548    18,  3   |               szabódik a czigány.~- De azt véled, rajkó, hogy ebben
549    18,  3   |                eresztelek el? No, csak azt lesd!~- Búsulok már, nagyságos
550    18,  3   |          dolgot.~- No hát most huzd el azt a szomorut, - parancsolja
551    18,  3   |       keseritteté magát, hogy az ember azt hinné, hogy a feleségének
552    18,  3   |              siratta.~Bizony, magam is azt mondom: furcsa látvány midőn
553    18,  3   |            megcsókolt mindenkit, hisz, azt mondja, mindannyian jó barátok,
554    18,  3   |                is megmondja.~- Most is azt mondom: bánom, hogy valaha
555    18,  3   |               nem okosodom ki. Először azt nem hittem, hogy a katona
556    18,  3   |             mellett igen szivesen áll, azt vélte, az ő fia, meg annak
557    18,  3   |              fog ön büntetésül, mig én azt meg nem engedem, hogy atyám
558    18,  3   |        társaság már vissza akart jőni, azt gyanitva, hogy bajuk történt;
559    18,  3   |             visszaemlékezésekben, mint azt alább meglátandjuk.~Sándor
560    18,  3   |             mondja a fiu, - egyébiránt azt tartom, mi sem szakadtunk
561    18,  3   |              Ha magad volnál, magam is azt mondanám, hogy ne csak azt
562    18,  3   |             azt mondanám, hogy ne csak azt nézd meg, a ki a kapunk
563    18,  3   |          magára csavarta a köpönyeget, azt gondolván, hátha atyafiság
564    18,  3   |            világért sem gondolta volna azt, hogy az ő megbámult köpönyegébe
565    18,  3   |        sajátságos vendégszeretetét, és azt is észrevevén, hogy ő nagysága
566    18,  4   |          hamarább elárulta magát, mint azt maga is merte volna hinni.~
567    18,  4   |          kedves apám. Nem akarom, hogy azt mondják: mutogatóba megyünk.~-
568    18,  4   |              akarok mondani, még pedig azt, hogy neked titkod van.~-
569    18,  4   |           jobban megőrizném, mint hogy azt oly könnyen megtudhassák.~-
570    18,  4   |               megtudhassák.~- No, a mi azt illeti, én sem jutottam
571    18,  4   |             hogy atyja is megrémült, s azt gondolva, hogy a hadnagy
572    18,  5   |             önmagát biztatva, s a mint azt föltünés nélkül tehette,
573    18,  5   |               hideg válasz.~- De midőn azt hittem, hogy Rózámat itt
574    18,  5   |             burkolózva sietett ki! Még azt gondoltam, hogy el akar
575    18,  5   |                hanem, hogy te érted-e? azt magam is kétlem. Megmagyarázom,
576    18,  5   |               háboruba! - Egyszersmind azt is hozzágondolta, hogy:
577    18,  5   |               hagyá a fiut, vén fejjel azt gondolván, hogy ez tán könnyebb
578    18,  6   |        szerelmeit nem ismerné, s éppen azt hiszem, hogy e fájdalomnak
579    18,  7   |            elvittem a köpenyegét.~Csak azt akarta az öreg, hogy idáig
580    18,  7   |             hallottad, kedves leányom, azt tehát elengedjük.~- Nem
581    18,  7   |               kiált az öreg házigazda, azt is tudni akarjuk.~- Csak
582    18,  7   |              én most Szent-Györgyön?~- Azt már nem mondhatom meg, kedves
583    18,  7   |                köpönyegre, - már én is azt mondom, hogy vehetne egy
584    18,  7   |            össze a szétszakadt dolgot; azt hiszem a félreértés kimagyarázása
585    18,  7   |             jegyzi meg az öreg.~- Nem, azt nem engedjük meg! - mondja
586    19,  I   |               meg!~- Honnan tudja kend azt? - kérdem a bámulót.~- Csak
587    19,  I   |           embernek vége.~- Aztán hiszi azt kend, János? - mondám én
588    19,  I   |                kertelni szokott, midőn azt sem akarja mondani, hogy
589    19,  I   |            mondani, hogy hiszi, de meg azt sem, hogy nem hiszi.~- Mondják,
590    19,  I   |          öregapja is csak hallotta, de azt nem tudta, hogy az a fényes,
591    19,  I   |                levegőben?~- Hol-e? hát azt nem látta kend, hogy az
592    19,  I   |                ad.~- Az már igaz! - de azt már én is tudom.~- No ha
593    19,  I   |                  No ha tudja kend, hát azt meg még könnyebben elhiheti
594    19,  I   |                volna le csak egy is!~- Azt nem láttam, uram!~- Hát
595    19,  I   |           esztendeig minden éjjel csak azt nézegettem.~- Aztán nem
596    19,  I   |                  mondám féltréfálva.~- Azt nem cselekedtem, hanem az
597    19,  I   |           viselte.~- Na, ... biz én is azt mondom, hogy az isten jó; -
598    19,  I   |     konvenczióról beszélt János gazda, azt hiszem, hogy szűken markol
599    19,  I   |            isteni gondviselés.~- Abból azt t'om én is, hogy keservesen
600    19,  II  |          megkérdezzem tőle!~- Miért-e? azt kérdi az úr? ... Megmondom
601    19,  II  |              az úr? ... Megmondom majd azt is! ... Ha az úr úgy ösmerte
602    19,  II  |              fia voltam, - de ösmerték azt sokan, - ösmerte azt boldog
603    19,  II  |          ösmerték azt sokan, - ösmerte azt boldog boldogtalan, - és
604    19,  II  |               ha ő miséz, nem állja ki azt a szörnyüséges hangot, ...
605    19,  II  |             könyörögj érettünk! - hogy azt is mondták sokszor, ha az
606    19,  II  |             egyebet semmit! hogy utóbb azt sem tudtuk isten igazában,
607    19,  II  |              ember volt apánk, anyánk, azt gondolták, belőlünk is majd
608    19,  II  |             Már hogy én hova kerültem, azt kérdi az ur? - voltaképpen
609    19,  II  |                 vágtam belé a szóba.~- Azt hiszi az úr, ugy-e - hiszem
610    19,  II  |               elénekelhessék, most már azt sem kérdik tőlünk, mint
611    19,  II  |         vigasztalám Jánost.~- Magam is azt véltem, ... összeszedtem
612    19,  II  |         faluban, két ut ment ki rajta, azt gondoltam, még itt talán
613    19,  II  |            nagy terhem, ... apám anyám azt hittem, hogy jó helyen vannak
614    19,  II  |               ég boltja, körülnéztem s azt gondoltam, meg kéne már
615    19,  II  |                Legyek én mészáros? ... azt mondja kigyelmed, ... de
616    19,  II  |               mondja kigyelmed, ... de azt mondja meg előbb, hogy a
617    19,  II  |                mérnék, a melyiken maga azt a sovány tehén husát; -
618    19,  II  |               alább hagyott, a mint én azt a képéről láttam; - mert
619    19,  II  |               oly barátságosnak láttam azt a néhány görbedt tetejü
620    19,  II  |         biztatta a kutyát, mely ugy is azt leste már, hogy a boszuját
621    19,  II  |              se szólva, se beszélve?~- Azt sem t'om én uram; hanem
622    19,  II  |               nélkül ne maradjunk, ... azt gondoltam, a mint meg is
623    19,  III |                 még a vesém is érezte, azt hittem volna, hogy látja
624    19,  III |            hittem volna, hogy látja is azt, a mit beszélni akarok,
625    19,  III |             kötekedém vele.~- Ne higye azt az úr; amit én a szemeimmel
626    19,  III |              hogy szerettem volna neki azt mondani, hogy ugy is szegődségért
627    19,  III |                nyelvének, s adta-vette azt a gaz mészárost.~Jó estét
628    19,  III |             nagyon szerettem volna, ha azt a lányt félig eldőlt házban
629    19,  III |          bejött az én Örzsém, keresett azt, a mit meg nem talált, azt
630    19,  III |             azt, a mit meg nem talált, azt mondá, hogy nem tudja hová
631    19,  III |             verte, s ugyanakkor mindig azt bizonyitgatta, hogy az az
632    19,  III |               falura,~Másért kiált, de azt mondja,~Tűzre legyen kendnek
633    19,  III |                 tán meg is kap.~És aki azt meg is eszi;~Mind azt kelmed
634    19,  III |              aki azt meg is eszi;~Mind azt kelmed maga teszi,~Mert
635    19,  III |          nevezték!~- No hát... én csak azt mondom, hogy János... a
636    19,  III |               a faluban maradhassak.~- Azt mondják, hogy a falunak
637    19,  III |               csak kályha kéne belé.~- Azt majd tudnék rakni!~- Nénémasszony
638    19,  IV  |           embernek kurta kis mulatság, azt sem veszi észre, hizik,
639    19,  IV  |                már a szemeit behunyja, azt a nagy hortyogást tenné
640    19,  IV  |     minduntalan kerülgettem; de a néni azt gondolta, hogy a mint jól
641    19,  IV  |                még a dadogó gyermek is azt beszélte, hogy még éjjel
642    19,  IV  |            hogy még éjjel is kikerülöm azt a házat, melynek végén két
643    19,  IV  |              lesz maradásom a faluban, azt véltem magamban, azért mig
644    19,  IV  |               a versem, melyben szépen azt is megmondottam, hogy a
645    19,  IV  |               még!~- Nem is mondtam én azt, hogy menjen el kend tőlünk!~-
646    19,  IV  |                 Nem addig van az, hej; azt mondják, hogy... de ne gondold,
647    19,  IV  |            mond?~- A mit más mond? ... azt mondják, hogy Örzsééknél,
648    19,  IV  |                     éppenséggel más is azt beszéli!~- Annál jobb, nem
649    19,  IV  |          beszélik, szép öcsém, - hanem azt, a mit te csináltál másnak.~-
650    19,  IV  |             szűröm, mentem az utczára, azt sem tudom, hogyan? egyszerre
651    19,  IV  |             kit mond kend tolvajnak?~- Azt, a ki a szekrényem elvitte! -
652    19,  IV  |                a becsületét.~- Én csak azt mondtam, a mit magad mondtál, -
653    19,  IV  |              Értem, értem! persze hogy azt mondtam, mikor kelmed a
654    19,  IV  |              Tudom jól, mit mondtam, - azt is tudom, hogy nem bánná
655    19,  IV  |             menjen rám a panasz. Hanem azt is megmondom ám, hogy annak
656    19,  IV  |             sőt minden italnál éreztem azt, hogy nem a torkom gusztusáért
657    19,  V   |           ember állott meg, s az egyik azt az ökröt vezette, a melyiket
658    19,  V   |        szemközt jön velem egy ember, s azt kérdi:~- Miféle ember kend?~-
659    19,  V   |              az, ki engem megfogott, - azt hazudja, hogy ő itt a bakter!~-
660    19,  V   |              kit én sem eresztek el, - azt hazudja, hogy ő itt a bakter!~-
661    19,  V   |              minden ház szennyes volt.~Azt éreztem, hogy most ébren
662    19,  V   |            kegyelme!~- Nem mondaná meg azt, hol vette ezt a jó csontu
663    19,  V   |                Pedig én magam már majd azt sem tudtam, hogy élek-e
664    19,  V   |                akkor felébredtem. - és azt gondoltam, hogy a mi falunkban
665    19,  VI  |           magam is becsületet valljak, azt bizonyitottam, hogy a két
666    19,  VI  |          legelteti a kert alatti réten azt az ökröt, a melyikért tinókorában