Rész, Fejezet
1 3, IV | visitását sem igen jó szivvel hallom, kapott szóba az első -
2 3, VII | látom és az esküdttől is hallom, te, meg ez a kis lány,
3 5, I | mondjon róluk; mert azt hallom jó helyről, hogy mitőlünk
4 5, IV | rá a vásárálláson.~- Nem hallom! - mondja amaz fülére tartván
5 5, VI | mondhatom.~- Veszi a munkákat, hallom.~- Azt nem teszi, tekintetes
6 6, IV | azt gondolták, hogy nem hallom; pedig hallottam, mikor
7 7, V | kialkudni, - és én szivesen hallom, ha engem kikaczag, ki elég
8 8, II | No hát mit akarsz, hadd hallom?~- Azt akarom mondani, hogy
9 8, IV | van, az apraját is hadd hallom, - mondja Tamási.~- Nem
10 8, IV | okoskodék amaz biztatólag, hadd hallom.~- De majd nagyot kiáltok,
11 9, III | egy föltétellel.~- Hadd hallom.~- Ha kérdeni találja valaki,
12 9, VIII| mondja a tiszttartó.~- Hadd hallom, mennyibe kerül?~- Harminczkétezer
13 10 | az isten áldja meg önt, - hallom az újabb kérdést - hát ezt
14 11, V | az enyém lesz.~- Ferkó!~- Hallom édesapám! - módja a fiú.~-
15 13 | búsul ez a te asszonyod? hallom, még jóravaló szolgálót
16 16 | Pál Istvánon magán.~Éppen hallom, mikor kikiált a konyhába:
17 17 | evett.~A második, a mint hallom - mérnökké lett - éppen
18 17 | öreg vaczogó fogakkal.~- Hallom, hallom, hogy öreguram már
19 17 | vaczogó fogakkal.~- Hallom, hallom, hogy öreguram már a sarkantyuját
20 18, 5 | sem tudok, édes fiam! Most hallom először, hogy ilyen bolond
21 19, I | jó is!~- A sokából a mint hallom, kelmed eléldegélt, de honnét
22 19, IV | hallja? nénémasszony!~- Hallom, hallom! - kiáltja nagy
23 19, IV | nénémasszony!~- Hallom, hallom! - kiáltja nagy mérgesen.~-
24 19, V | hogy lehet két bakter? s hallom ujra: éjfél után három már
25 19, V | hagytam, a mint ötödször is hallom jó messziről: éjfél után
|