Rész,  Fejezet

 1     3,  IV |    egész dühösséggel a másik.~- Biz én nem sajnálom komámasszony, -
 2     3,  IV |        leány? - kérdi a bíró.~- Biz ez hálaistennek... leány, -
 3     3,  VII| mindjárt nyakon csipetem itt.~- Biz igy legjobb lesz tekintetes
 4     3,  VII|          a mint az irás mondja, biz már el is feledtem, ...
 5     3,  VII|        bort ivott meg, csakhogy biz az lement a maga útján.~-
 6     5,  VI |  kiment-e a módiból, vagy mi?~- Biz az kiment, mint a táblabiróság.~-
 7     6,  IV |  hangosan kezdek beszélni, hogy biz az országúton más nem ment,
 8     8,  IV |       mondja Tamási.~- Nem tom' biz én, apró-e? - okoskodik
 9    11,  I  |        máséról volt a szó.~- Az biz elfutna, csak ne fogná ez
10    11,  II |  nagyságos uram?~- Szóról szóra biz én nem tudom elmondani;
11    11,  III|     drága.~- No ugyan mennyi?~- Biz uram, azt mondja, hogy százezer
12    11,  IV |   meglevője is megér valamit.~- Biz az is szép summa lenne készpénzben, -
13    13      |          én meg itthon tálalok.~Biz ez magyarán volna megmondva;
14    15,  I  |   legyen, öcsém Andris... aztán biz lakodalomba is szivesen
15    15,  I  |         S oda adták a leányt?~- Biz oda ám - két kézzel... de
16    16      |        aztán kocsisképen vitte.~Biz ő kelme kiment a formájából;
17    17      |         Az egyik barát lett, de biz nem várt őkelme annyi időt,
18    17      |        főtt ételt nem eszik, de biz egyszer a gvárdián rajta
19    17      |       unokájának sem volt.~- De biz van ifiúr, ... az én Lajosomnak
20    17      |       füstön lógott ma az öreg, biz még a feketét is kék-nek
21    17      |   mozgóvá lett köpönyeget, mert biz az már négyszer került haza,
22    18      |      mindjárt a legelején, volt biz annak több is, és hogy senki
23    19,  I  |     gondomat viselte.~- Na, ... biz én is azt mondom, hogy az
24    19,  II |        öcsém! ki fia vagy?...~- Biz igy van ez mindenütt a földön! -
25    19,  V  |      arra, a ki gondolta.~Hanem biz az nem igen tágitott, hanem