Rész,  Fejezet

 1    18,  2|     kedv; Szent-Györgyi Horváth Zsigmond úr ő nagysága megindult
 2    18,  2|      mint ma.~Nagyságos Horváth Zsigmond úr ő nagysága egy hónappal
 3    18,  2|        fölmenni? - véli Horváth Zsigmond.~- Dejszen, nagyságos uram,
 4    18,  2|    Banda! - parancsolja Horváth Zsigmond - addig nem esztek, mig
 5    18,  2|         uram! - kiáltja Horváth Zsigmond, s a kérdésre hasonló tréfával
 6    18,  2|         tudom, - mondja Horváth Zsigmond úr. Ha nem jön, visszük;
 7    18,  2|       közt tévelyegtek, Horváth Zsigmond, karján vezetve a szép Szegedy
 8    18,  2|      mélységbe lenézni.~Horváth Zsigmond annyira elmélyedt az ifju
 9    18,  2|    jobban fáj! - mondja Horváth Zsigmond.~- Nagyságos uram, - mondja
10    18,  2|   papnak, - tréfálódzik Horváth Zsigmond. - Nem látod, hogy vörös
11    18,  2|      következett, midőn Horváth Zsigmond úr a távozni akarót figyelmezteté:~-
12    18,  3|       megint elfeledik.~Horváth Zsigmond a legvidámabb ember volt
13    18,  3|         sorba beszélte, Horváth Zsigmond szinte szeretett volna maga
14    18,  3|      gazdag ember, mint Horváth Zsigmond ur ő nagysága, kinek több
15    18,  3|        tánczba karolta, Horváth Zsigmond úr a két apát összeállitotta,
16    18,  3| alkalmas ideje.~Az öreg Horváth Zsigmond véghetlen boldog volt. Alig
17    18,  3|      elhuzódni, az öreg Horváth Zsigmond unokáját, az ifju Józsefet
18    18,  3|           hagyja helybe Horváth Zsigmond, szüntelen az ablakon kitekintve,
19    18,  5|       mint észrevettem, Horváth Zsigmond ur ellopta előlem; most
20    18,  7|    megértették egymást.~Horváth Zsigmond ur jobban szerette mind
21    18,  7|        borulva, mialatt Horváth Zsigmond sugott valamit unokájának,
22    18,  7|     következik! - igéri Horváth Zsigmond, s minthogy ebédre csöngettek,
23    18,  7| tünődtek, hogy mit akar Horváth Zsigmond ur ő nagysága.~Fölösleges
24    18,  7|        elmondanom, hogy Horváth Zsigmond miképen egyesitette össze