Rész,  Fejezet

 1     2,  II |        a paphoz. Már kétszer ki vagyunk hirdetve, jövő vasárnap
 2     3,  IV |    hazugságot is mond.~- Készen vagyunk! - mondja Györkéné - végképp
 3     5,  V  | vigasztalám barátomat, - ha így vagyunk, - hanem hát ezek a mustrakönyvek
 4     5,  VII|     medveország ez?~- Finniában vagyunk, - s mi nevezetesebb, a
 5     5,  VII| bebizonyíták már, hogy atyafiak vagyunk, s ha már a medvékhez nem
 6     5,  VII|       Hunfalvi szerint atyafiak vagyunk!~- Ugyan kérem, - ki az
 7     5,  VII|     Igen, nekünk, kik avatlanok vagyunk a finn grammatikában; hanem
 8     7,  I  |   megint bele szól) födél alatt vagyunk, hát én az ön lelkéért is
 9     7,  III|        elmult, s mi kénytelenek vagyunk történetünkben az időhöz
10     7,  III| feleletével diadalt ütnek. - Mi vagyunk a gyengék s minden fegyverünk
11     9,  I  |       azt mondom, csakugyan nem vagyunk alkalmasak.~Igy van elhatározva
12    12,  VI |                         VI.~Ott vagyunk most tehát, hol a legelején
13    12,  VII|   apjára szólva.~- Csakhogy itt vagyunk, - felel ez is kurtán.~-
14    15,  I  |     Mindketten tudtuk, hányadán vagyunk, legkevésbé sem volt okunk
15    15,  I  |   uramhoz, megmondani, hányadán vagyunk? mert az öreg ur valami
16    15,  I  |        nem, mi városiak utolsók vagyunk.~- Most velem oda jössz.
17    17      |     mindannyian élő bizonyságok vagyunk; szétmentünk ugyan, mint
18    17      |     másnak látszani, mint a mik vagyunk; nem vagyunk timár, a ki
19    17      |         mint a mik vagyunk; nem vagyunk timár, a ki azt mondja az
20    17      |     olyan mint a posztó; és nem vagyunk boltos, ki a posztójáról
21    17      | legnagyobb bivalynak hínak.~Nem vagyunk annyira gyarlók, mint mások,
22    17      |     uraknak hivatták; pedig meg vagyunk győződve, hogy a melyiknek
23    18,  3  |    atyafiak, azaz hogy magyarok vagyunk! S ekkor a testőrtisztet
24    19,  V  |  gondoltam, hogy a mi falunkban vagyunk...~Most értettem azután,