Rész,  Fejezet

 1     4,  I  |     üldögéltünk; csak azt nem tudtam megfogni, hogy mi a manó
 2     4,  I  |    ablakot nézi!~Éjjel ritkán tudtam nyugodtan aludni, mert laktársam
 3     4,  I  |       a padon.~Esztendő mulva tudtam meg, hogy egy levelet irt
 4     4,  II |     az egészből éppen azt nem tudtam, hogy ő a váczi-utczában
 5     4,  II |       oszlani kezdett.~El nem tudtam gondolni, hogy mi érdekből
 6     4,  II |    most már csakugyan mindent tudtam.~Jaj, dehogy beszélek tovább,
 7     7,  IV |   nekem! - orditott Varjas.~- Tudtam, hogy halódni fog; pedig
 8     9,  I  | rászántam magamat; de már nem tudtam volna tovább kiállni, azért
 9    12,  III|   elereszté a legény kezét.~- Tudtam, hogy igy járok! - szólal
10    13      |    értek valamit a lóhoz, ... tudtam is, hogy tavaszig mennyire
11    13      |       magát megríkatta; hanem tudtam is ám, hogy csak végezze
12    15,  I  |  miket én ügyetlen csak nézni tudtam; s ha családunknak szilajkodó
13    15,  I  |     hallottál?~- De nem ám!~- Tudtam én, hogy megleplek; hát
14    16      |   verjen meg az az...!~Szinte tudtam, hogy ilyen beszéden kapjuk;
15    18,  3  |    hegyét. - Alig hogy, futni tudtam, már a szomszéd tanyára
16    18,  6  |      Te rabságom kezdete.~Ott tudtam meg, ki légyen ő,~   S mi
17    19,  I  |    koromban már az orgonát is tudtam billegetni; de a mint apám
18    19,  II |   uram, ha akkorsággal szólni tudtam volna.~- Talán csak a futásban
19    19,  III|       de ennek a leánynak nem tudtam a szeme közé nézni! ...
20    19,  III|    sor rajt van, tegnap én is tudtam kiáltani, pedig majdnem
21    19,  IV |    szerrel odább állithasson.~Tudtam én, mit akar? mert nem is
22    19,  IV |     csak a forgácsát találom. Tudtam, hogy a nem haragjában szedte
23    19,  V  | akármint tünődtem, semmire se tudtam emlékezni. Csak a pad jutott
24    19,  V  |     én magam már majd azt sem tudtam, hogy élek-e vagy halok, -