Rész,  Fejezet

 1     2,  I   |    mondék, arra való, tudják meg önök történetemnek eredeti helyét.
 2     2,  I   |          olvasóim várakozását, - önök nem is gyaníthatják, hogy
 3     2,  I   |         rókát! - figyelmeztetnek önök; pedig bármint kérjenek,
 4     2,  II  |     kurta vendégségben.~Már most önök is tudják velem együtt,
 5     5,  I   |        fejéből senki.~Nem hiszik önök? No várjanak csak!~Átszalad
 6     5,  III |   hazafiak is vannak.~Nem hiszik önök?~- Ist...!~Nem! nem! ...
 7     5,  III |    esküszöm meg, úgy is elhiszik önök.~ ~
 8     5,  IV  |  bevarrták a zsidót.~Mondják meg önök, melyik szelidebb dolog?
 9     5,  IV  |        még darazsat, ne féljenek önök.~ ~
10     5,  VIII|      beleültetünk.~Hallották már önök azt a czigány-eszthetikát,
11     5,  VIII|          mondá.~Azt is hallották önök, hogy a debreczeni czivis
12     5,  VIII|           Ezt már mind hallották önök, hanem mondunk egy hallatlan
13     5,  VIII|      nyelvtanának hitele legyen, önök legyenek az elsők, kik hisznek
14     7,  III |       feleleteknek kérdésjele. - Önök szégyenlenek egy visszavonulást
15     9,  I   |        ember. Azért engedjék meg önök nekem a szertekalandozást,
16     9,  II  | vadászlegény, - mily gondatlanok önök, az út mellől lelőni a vadat?
17     9,  VIII|      ajándék, s a mint láthatják önök, megérdemlé, hogy ajándéknak
18    13       |         Nem tudom, mit gondolnak önök e névről?~Akármit gondolnak
19    13       |     névről?~Akármit gondolnak is önök, a legderekabb magyar asszonyok
20    13       |           És féltek tőle? kérdik önök.~Rettegtek, tisztelt olvasóim;
21    15,  I   |  szavakat úgy hiszem megértették önök; valamint én is megértettem.
22    17       | kiváltottuk volna.~Ha nem hiszik önök, még mindannyian élő bizonyságok
23    17       |         s annál inkább elhihetik önök, ha megkérdik, hogy diákkorunkban
24    18       |          én is azt kérdém, a mit önök:~~