Rész,  Fejezet

 1     3,  IV |          eszébe jutván, hogy tegnap majdnem megleczkéztették, elnyelte
 2     4,  I  |          hajtván, szemeimbe nézett.~Majdnem remegni kezdek azon gondolatban,
 3     4,  II |         ösmerni.~- És látott már?~- Majdnem minden nap délután öt és
 4     5,  VII|            ön, mily ösmerős arczok, majdnem mindenikének tudnék egy
 5     6,  I  |          öreg a fiára, látván, hogy majdnem a kenyér vágja földhöz a
 6     6,  I  | lánczhordtát! - ugrott föl a gazda, majdnem föltaszítván az asztalt, -
 7     7,  IV |             él a leány, kit azonban majdnem hajlandó volt, a még kuszálódva
 8     8,  III|       nénémasszony, az nyujtott meg majdnem egy ölnyire.~- De így megnőni, ...
 9     8,  V  |             mire a gazda dult-fult, majdnem szétpattant.~- Holnap itt
10     9,  IV |        látta a tüzrakásokat, melyek majdnem egymásba érve lángtérként
11     9,  V  |           jobbra lógott bokán fölül majdnem tányérnagyságu ezüst-dombormüvön
12     9,  VI |         hiába verték a takarodót, s majdnem egyenként kellé összeszedni
13    10      |              hol a legfeltünőbb egy majdnem hat láb magasságú fekete
14    12,  I  |                mondja a kisbiró már majdnem riva fakadva, ... harmadszor
15    12,  III|           nem veszi, hogy édes apja majdnem a sarkukban van már, vele
16    12,  IV |           adós, pedig nagyon kérik.~Majdnem egyenesre ugrott a ravasz
17    12,  IV |         mégis segit rajta, - már az majdnem kezet csókolt neki.~Szja,
18    13      |           meg itthon!~Ez őszinteség majdnem hihetetlen a mai világban,
19    16      |                és a többi.~A leányt majdnem a nyavalya törte ki, gyanitván,
20    18,  3  |         Szerbusz! - mondja Szegedy, majdnem kifordulva a köpönyegből;
21    18,  6  |       Józsefet, kit a szenvedés már majdnem végképp kimeritett.~A szenvedő
22    19,  II |      legjártabb utnak. Elmentem már majdnem egy napjáró földet, - elfáradtam,
23    19,  II |             szegény kutya ijedtében majdnem odanyult a gazdája füléhez!~
24    19,  III|           is tudtam kiáltani, pedig majdnem fülig áztam, most meg menjen