1-500 | 501-661
Rész, Fejezet
1 1 | Lakodalomra vezetlek én, természetesen egy csókért
2 1 | ha nem sikerül, ugrani én fogok helyetted. Holnap
3 1 | reggel kezd meg, a végén én kötök csomót. Jó éjszakát!~
4 1 | megszökik, s az az egyik nem én leszek?~- Nyakadra huzatom
5 1 | Segitségeddel neki indulok.~- Kezdd, én utánad megyek.~A bolond
6 1 | mondá a király - de azért az én és atyátoknak áldása őrködjék
7 2, I | Kendre bizták!~- De én akarom, ... leányunkat férjhez
8 2, I | megint a bolondját járja.~- Én parancsolok, ... mert én
9 2, I | Én parancsolok, ... mert én keresek...~- Pinczekulcsot, -
10 2, I | is.~- De majd lesz... ha én akarom... mondá, ülőhelyéből
11 2, I | helyett papot?~- Elmennék én a paphoz; de félek, hogy
12 2, II | reggeli álmomat nyújtózkodám én, a nemzetes úr.~Dicsértessék-kel
13 2, II | körülbelül annyit tehetett, hogy én ma ki nem mozdulok.~- Elfeledtem
14 2, II | megnyugtató válasz. Peti volt az én kedves kocsisom, mert ha
15 2, II | uram, hogy ezt a két csikót én neveltem, mert az anyjukat
16 2, II | férficseléd pedig mindenfelé látó én vagyok a háznál; mindennek
17 2, II | vagyok a háznál; mindennek én viselem gondját, de van
18 2, II | ostorával - azt gondoltam én, ha a jó isten megtartaná,
19 2, II | helye. Utoljára a gabonát is én hordtam a városba eladni,
20 2, II | magát, aztán ne legyek ám én az oka?~- Járjon a szád,
21 2, II | rókának. Szegény öreg az én járatomba ment, mint mondám, -
22 3, I | az anyjának.~- Édesanyám, én tudom ki vitte el!~- No,
23 3, I | vesszőt hozok! majd adok én neked, másra hazudozni,
24 3, I | lop, aztán azt gondoltam én is, hogy...~- Ki ne mondd,
25 3, II | mivel erősebb vagy, hogy én félek tőled?~- No hát eleresztelek, -
26 3, II | akarsz?~- Láttam valamit.~- Én is láttam, mondja a másik,
27 3, II | Haza akarom vinni.~- Én is; hanem előbb mondd meg,
28 3, II | kis vezér.~- Nem mondom én - dacoskodék Ferkó - szemeivel
29 3, II | hát azt is megmondom, hogy én azt a kis gyereket látom
30 3, III | Péternek az anyja.~- Nem vagyok én szoptatós dajka - pattogott
31 3, III | Péternek az anyja, - az én kezemben van ez.~- Hová
32 3, III | Bizony, bizony azt mondom én édes atyámfia, hogy sok
33 3, IV | bolond ő kelme - azt mondom én, - szólt az egyik asszony.~-
34 3, IV | vetnének ki kendnek.~- Uram s én istenem, - rémült el a koldusasszony, -
35 3, IV | dühösséggel a másik.~- Biz én nem sajnálom komámasszony, -
36 3, IV | más ember főzzön otthon, én meg itthon tálalok; Isten
37 3, IV | Magam is azt kivánom.~Én meg azt mondom, ha már többet
38 3, IV | vitt volna el egyetmást?~- Én nem hoztam - mondja valamennyi,
39 3, IV | rámondva, hogy: biró uram... én senkit sem láttam.~Ilyen
40 3, V | nótában:~Kicsiny vagyok én, majd megnövök én,~Mint
41 3, V | vagyok én, majd megnövök én,~Mint a tüdő a fazékból
42 3, V | tüdő a fazékból kidagadok én.~Megnőtt a kis leány, mégpedig
43 3, V | hetvenkedőt, - mindjárt kiteszlek én, - ezen szóval a korcsmaablakon
44 3, VI | gondoltam! ... ejnye!~- Már én csak itt maradok, - mondja
45 3, VI | nem halok, ezután is tudok én keresni.~- Nem a megevőjéről
46 3, VI | szólt megint a fiú, ... hát én nem beszélek, jer lányom,
47 3, VI | lányom, téged szeretlek én!~- Lásd leányom, - szólt
48 3, VI | nem? - kérdezi a leány.~- Én már öreg vagyok ezen a világon, -
49 3, VII | Ez bizony jó lesz az én Ferkómnak, - böffenté ki
50 3, VII | levél legyen készen, addig én is a biróháznál vagyok.~
51 3, VII | kezembe? helyre is adom én.~Ezzel elment... Nem sokára
52 3, VII | katona állta körül Ferkót.~- Én levelet hoztam ide, - mondja
53 3, VII | feleletet más is elviheti.~- De én haza szeretnék menni mindjárt, -
54 3, VII | tekintetes uram, épen az én édes anyám nevelte föl,
55 3, VII | teins uram, mert a gyereket én találtam.~- Na annak örülök,
56 3, VII | bátorodott föl a gyerek, - ha nem én vittem volna el, hanem más
57 3, VII | más valaki... megmondhatom én azt?~- Kötelesség édes fiam,
58 3, VII | a maga fiát katonának?~- Én is azt hiszem, - vélé a
59 3, VII | hát előbb ide ért, mint én, teins uram, mert azt nekem
60 3, VII | a mint észreveszem, mig én az út mellett elaludtam,
61 3, VII | tudom, - mondta a biró.~- De én tudom, - mondja alispán
62 3, VII | az a pénz lehet, a mit az én fiam talált, rukkolt ki
63 3, VII | ha megjön az öreg huszár, én leszek a kérőd.~Nem is kell
64 3, VII | valamint az is igaz, a mit én mondtam, hogy a ki másnak
65 4, I | meghalt; hanem azt, hogy én 1840-ben tizenhét esztendős
66 4, I | Azután következik az, hogy én pappá akartam lenni, mi
67 4, I | megszólamlott:~- Lássa, amicze! - én is voltam ám olyan sűdő-ember,
68 4, I | elkárhozottnak büneiért én szenvedjek, anélkül, hogy
69 4, I | almáért titulusképen adtak, s én lelkemen találva érzem magam,
70 4, I | járókelőket, hanem míg az én laktársam merész nyelven
71 4, I | megjegyzéseit a lányok után, én folyton folyvást - imádkoztam
72 4, I | padon, s láttam, hogy az én vezetőm szüntelenül az átellenes
73 4, I | még pedig felénk, s az én szomszédom mindannyiszor
74 4, I | megmondom is!~- Bátyám! én sok házi szert tudok, -
75 4, I | csak otthon nyögött; de én a megszokott helyet rendesen
76 4, I | újra fésüli magát, pedig én miattam kár volt magát fárasztania;
77 4, I | magát fárasztania; mert én csak olykor néztem föl, -
78 4, I | bizonyosan azt véli, hogy én rossz diák vagyok, hogy
79 4, I | teremből megint eltévedt, s én az anyával egyedül maradtam.~
80 4, I | szaladva, s anélkül, hogy én csak egy szót tehettem volna,
81 4, I | helyezé, szemközt nézett, s én irtóztatón rösteltem, hogy
82 4, I | válaszolám még odább.~- De ha én önnel magamat egy Walczerre
83 4, I | éppen az orrom téntás, és én így jöttem el az utczára;
84 4, I | vigyázóbb leszek; - s mig én ezen töprenkedtem, ő homlokomat
85 4, I | nyugodtan megcsókolt, - s én kezdek bosszankodni a -
86 4, I | harangszó kondult meg, s én azt mondám:~- Jaj! már delet
87 4, II | papnöveldében.~- Bocsánatot kérek, én a "Pilvax kávéházban" üldögélek,
88 4, II | hogy éppen nem látszik meg!~Én beléptem a nagyvilágba,
89 4, II | czigányoknak: húzd el az én nótámat! hisz mirevaló lett
90 4, II | megfordultak, és mint egykor az én jogászbarátom, arról beszéltek,
91 4, II | után beszélvén el, melyeket én áhitattal hallgattam.~Barátom
92 4, II | órákig beszélte kalandjait, s én lassankint elszomorodám,
93 4, II | mereven mennek el mellettem; s én fölsóhajték: kár volt pappá
94 4, II | szólamlanék meg valamelyik, hogy én is tetszem neki; de egy
95 4, II | Természetesen, - majd mennék is én valahova, hol nők nincsenek?~-
96 4, II | fölhurczolt az emeletbe, s én azon félelemből, hogy vonakodásomért
97 4, II | valamit mondanom kell; de míg én a kezdő szón jártattam eszemet,
98 4, II | Megjegyzem, hogy ezt nem én mondám, hanem barátom, ki
99 4, II | nem akarván a nőt az én ügyetlenségemre hagyni, -
100 4, II | felém fordulva, mire aztán én is szóhoz kaptam.~- Nagysád!
101 4, II | szóhoz kaptam.~- Nagysád! én nem tudom, hogy mit szóljak...~-
102 4, II | legszebb szemlét engedik, s én önt végig kisérhetem szemmel
103 4, II | meg azt a két órát, holott én gyakran egész napon át a
104 4, II | akkor kérdem:~- Hát mondtam én azt, hogy vesztettem el
105 4, II | töprenkedések közt jártam én két hónapig a váczi-utczát,
106 4, II | mit gondolsz? mondám én.~- De csak nem vitted el
107 4, II | Legyen szerencsém! Mire én zaklatott kedélylyel elfogadám
108 4, II | váczi-utczai szállás volt, s én minden kényelmet lelek azon
109 4, II | ez óraszámokat emlité, s én kezdek először a szónak
110 4, II | szónak értelmet adni; és én mindenekelőtt kezdem magamat
111 4, II | olvasóim, ha mondom, hogy én majd hanyatt vágtam magamat,
112 4, II | tovább, elég az hozzá, hogy én még kellő időben a gőzösön
113 5, I | I.~Az én szomszédom épen ide illik, -
114 5, I | hol egy van, - járatok-e én ujságot? ... inkább...~Csakhogy
115 5, I | Mi baj? - viszonzám én.~- Hallotta?...~- Nem én, -
116 5, I | én.~- Hallotta?...~- Nem én, - egy drága szót sem hallottam.~-
117 5, I | utasíta szomszédom.~- Én egy árva patakot sem tudok
118 5, I | állja ki a koplalást az én szomszédom, - meg nem él
119 5, I | Ejnye, szomszéd, - mondám én, hát elfeledte már, hisz
120 5, I | minket.~- De nem mászkálok én utánuk, ha itélet napig
121 5, I | Szeme, szája elállt az én kedves szomszédomnak, -
122 5, I | szomszéduram.~- Nem olvasok én sem ujságot, sem könyvet,
123 5, I | vegye meg szomszéd úr.~- Én? ... vegye ám az, a kit
124 5, II | irgalmatlanul megkopoztak, hanem az én flegmámnak nincsen párja.~-
125 5, II | Nincs-e?~- Szomszéduram! ... én elveszthetem mindenemet, -
126 5, II | pengő? többet is elvertem én már, szomszéduram, azért
127 5, II | krajczárt.~- Nem vagyok én nagyságos úr.~- Hát tekintetes
128 5, II | vagy ilyesmi van; ott az én nevemet legelőször mondják.~-
129 5, II | adott valamire?~- Nem adtam én, hanem Buksi komám mondta,
130 5, II | szomszéd, majd kinyomatom én; csak irja alá.~- Hagyjon
131 5, II | kellene azt megfizetni, a mit én évenkint csak a lábaimra
132 5, II | Sok!~- De nem sok, ha az én nótámat elhúzza.~- Valami
133 5, II | Csak az kellene, hogy az én pénzemen nyugodja ki magát
134 5, II | ismétlem - nemzeti.~- Mit bánom én?~- Dehogy nem bánja, hisz
135 5, II | hogy: búsulok.~- Búsulok én most is!~- De mikor a czigányoknak
136 5, II | számat akarja befogni; de én mindamellett is kiabáltam,
137 5, III | falun olyan urak, mint az én szomszédom.~Szól a zene,
138 5, III | Ugyan, mi baja van az én szomszéduramnak? kérdem
139 5, III | Ne féljen, orvos úr, - én jót állok, hogy semmi baj
140 5, III | örült ember kivánhat, mondám én.~- Pedig ez nem őrült.~-
141 5, III | Boldogtalan az igaz, legalább én magamat boldogtalannak találnám
142 5, IV | Ugy-e milyen szelid ember az én szomszéduram, ha rájő a
143 5, IV | mondja a szomszéd, - én azt a nyers bőrt kiteríttetem,
144 5, IV | édes barátim, - nem hiszek én olyan embernek, ki másnak
145 5, V | lehetne!~- Lehetne? - mondom én, hát nincs meg?~- Éppen
146 5, V | Ez volna a legjobb.~- Én helyeslem.~- Ekként lassan
147 5, VI | most halálos ágyán. Uram s én istenem, hogyan hozzuk életre?
148 5, VI | Mondom, azóta vége mindennek, én nem tudom mi az oka, hogy
149 5, VI | most ki gyógyítja meg?~- Én nem tudom.~- Hogy is tudná
150 5, VI | beszél, höbög, nyekeg; de én értem; mert finn nyelven
151 5, VI | Tehát megyek haza.~- Én meg Emich úrhoz megyek;
152 5, VII | valami nem tetszik neki.~- Én is úgy látom; és szólni
153 5, VII | szakosztályi elnök mondja.) Én idegen szagot érzek.~- Jaj! -
154 5, VII | megösmerésünket; mert igaz, hogy én is mindenbe beleütöm az
155 5, VIII| fráter, úgy írja, ahogy én parancsolom, - azaz: a tekintetes
156 6, I | söprő tövig vásik még ma; s én egyetlen szóval sem hallám,
157 6, I | válaszolt amaz.~- Gazdád voltam én? ... beszélj azzal, a ki
158 6, I | ha nem kiabálsz, mert ha én elkezdek kiabálni, azt a
159 6, I | mert mozdulni a nyelved én miattam, úgy-e?~Nem tudta
160 6, I | akarom, hát megmondom.~- Én előttem mondd meg, ha akarod, ...
161 6, I | Mondtad ám, ... de mondd én előttem.~- No hát... mondom...
162 6, I | azon az úton, a melyiken én megyek, ... jó éjszakát.
163 6, I | gazdám, már hogyan tudnám én azt? hát mikor kelmed elszeretett
164 6, I | anyámra.~- Nem most mondom én azt először, csakhogy te
165 6, I | hogy szinte nem jobb az én édesanyámnál.~- Nem hát, ...
166 6, I | Kérdezze meg ked a lányát, én örülök, ha rám jön az álom,
167 6, I | akkor azt is tudhatja, hogy én senkinek sem mondtam, hogy
168 6, II | lát a lelkébe?~- Hej, ha én gróf volnék! - kiálta közbe
169 6, II | kiváncsi.~- Majd tudnám én, mit csinálnék! - mondja,
170 6, II | bugyellárisát, aztán hadd találnám én meg.~- Nem adnád vissza? -
171 6, II | No csak azt lesse, mikor én visszaadnám.~- Zsivány! -
172 6, II | óta megfogyott a számunk, én azt sem bánnám, hogy az
173 6, II | gyerekeknek pedig ezután én leszek az egyik keresztapjuk
174 6, II | van a faluban szegény, azt én házasítom ki az idén, tisztelendő
175 6, II | falunkból való.~- Ennek én tartom ki a lakodalmát,
176 6, III | meg nem is hívom...~- Ha én lettem volna az ablaknál,
177 6, III | megmondtad volna-e?~- Mintha én nem láttam volna kendet,
178 6, III | fölemelvén a korsót.~- Örzse én elveszlek, nem bánod? -
179 6, IV | rossz is akad, legalább én úgy tapasztaltam azt.~-
180 6, IV | szóval megint megtéritjük. Én meg ezt mondom méltóságos
181 6, IV | lármázókhoz, - majd kikeresem én, kinél van az az erszény, ...
182 6, IV | azt mondom, hogy kurta az én eszem, hogy ezt a dolgot
183 6, IV | czifrábban mondják, mint ahogy én mondom a méltóságos úrnak.~-
184 6, IV | végezzünk!~- De végeztem én már - mondja rá a gazda -
185 6, IV | gazda - a mely ember az én lányomra veti a szemét.~-
186 6, IV | másik fele megvan.~- Nohát én elmondom, ha senkitől sem
187 6, IV | de egy szó sem igaz.~- Én is azt mondom, hogy nem
188 6, IV | rohanván Ferkónak.~- Hát én vádoljam magamra, hogy én
189 6, IV | én vádoljam magamra, hogy én találtam a pénzt? - kiált
190 6, IV | gróf a kezemhez adott, de én a zsebem helyett jóformán
191 6, IV | aztán még ő mondja, hogy én találtam meg a pénzt.~-
192 6, IV | leselkedni akart, de hát előbb én is köztük voltam, s éppenséggel
193 6, IV | de mi történt azután?~- Én a kútra akartam terelni
194 6, IV | nagy vigyázattal a pap.~- Én a mint a dülőútnak a dombosán
195 6, V | még jobban szeretném, ha én hinném... de nem hiszem!~-
196 6, V | ahogy hiszi.~- Ösmerem én az embert gróf úr! - mondja
197 6, V | micsoda náczió volt, de én a magyar ember becsületét,
198 6, V | tisztelendő úr.~- Megyek én is! - mondja a gróf, - azt
199 6, V | mondá a tisztelendő úr:~- Én mondom meg nektek, ki itten
200 6, VI | akarja, - mondja az öreg, - én nem bánom, - csak a lánynak
201 7, I | édes Ágnes asszony, ezt én mondom.~- Régebben mondhatta
202 7, I | még sokáig fog állni?~- Én mindent elhiszek.~- Ugy-e
203 7, I | födél alatt vagyunk, hát én az ön lelkéért is mintegy
204 7, I | aggódjék Varjas uram az én lelkemről, nem kell azt
205 7, I | vétkezzék, - ne kivánja, hogy én vétkezzem; ne zavarja el
206 7, I | az igaz hitben, hanem ha én behozom sodrófámat.~- Ágnes
207 7, I | gonosz cselekedete...~- Én nem mondtam, hogy gonosz
208 7, I | mondtam, éppen nem olyan, hogy én azzal a másvilágon dicsekedni
209 7, I | nevesse ki ezen ellágyulást, - én egy fogadást tettem.~- Hallgassa
210 7, I | elvégezné, - nem akarom én hallani a maga örökös egyforma
211 7, I | a mint mondám előbb is, én egy fogadást tettem.~- Kiosztja
212 7, I | asszony.~- Koldus vagyok én magam is, - nekem nincs
213 7, I | Varjas, - hát fejbe akarom én magamat lőni fogadásból?
214 7, I | fogadásból? vagy aszkórban vagyok én? hogy végrendeleteket firkáljak.~-
215 7, I | riadt föl Ágnes asszony, én koplaljak negyven napig
216 7, I | ki még az istennek is az én bőrömmel akar beszámolni? ...
217 7, I | aztán elfeledte az én igéreteimet?~- Nem akarok
218 7, I | holnap.~- Mit látok meg? - én semmit sem akarok látni, -
219 7, II | gondolja: az enyém volt, s én tőlem vitte el a halál,
220 7, II | gyámoltalanná teszen?~- Hát én irgalmas barát vagyok? mentegetődzék
221 7, III | mondja ránézve Róza.~- Én ki nem okosodom a nőkkel, -
222 7, III | férfi ilyen zaklató?~- Hisz én voltaképpen miről sem szólék
223 7, III | tartozandó, magyarázgat a lány.~- Én ezen szobáig még gondolni
224 7, III | arczát simogatá.~- Most én vallatlak ki téged.~- Csak
225 7, III | Semmi! ... semmi!~- Lány, én lelkedig látok, hiszed-e?~-
226 7, IV | ösmer az úrfi? - mondja, - én Varjas vagyok.~- Szerencséje,
227 7, IV | mondok, Varjas úr? mert én tudom, hogy maga meg nem
228 7, IV | Varjas, - nem sajnál?~- Nem én, csak azt nem szeretném,
229 7, IV | fizettem, - s így kérem az én nyugtatványomat vissza.~-
230 7, V | elfeledtük kialkudni, - és én szivesen hallom, ha engem
231 7, V | ha helyemben áll, - de én tökéletes megveretést akarok, -
232 7, VI | emlékezzék vissza, midőn én magának egyszer olyan jó
233 7, VI | kiáltja hangosan.~- Az én mátkámat? - riadt rá Sándor.~-
234 7, VI | bejőve, - hát ezért kellettem én mai napig a háznál, úgy-e?~
235 7, VI | Varjas urammal, - elég leszek én magam is, - mire Sándor
236 7, VI | csak ne dühösködjék!~- Én irást akarok... nem igéretet;
237 7, VII | Hát maga! bolondot űz én belőlem, hogy kóczfonállal
238 7, VII | mondja Varjas.~- De láttam én, mikor fontam, ... vén csaló,
239 7, VII | Ágnes asszonynak, - hát én egyuttal bizonyság leszek,
240 7, VII | Ki hítta ide az urat?~- Én magamtól jöttem, még pedig
241 7, VII | vagyok, soha sem tagadom én, hogy adós vagyok, - hej,
242 7, VII | fonalat, nem maga fonta, hanem én.~- Tehát maga fonta ezt
243 7, VII | kérdé Sándor.~- Persze, hogy én? - felel Ágnes, - csak megösmerem
244 8, II | Ha nem tud kend, hát én többet nem szólok, - mondja
245 8, II | siránkozva a konyhába ment ki.~- Én nem tudom, mi lelte anyádat? -
246 8, II | No ne is mondd; mert ha én megtudom, hogy ki ólálkodik
247 8, II | mondván:~- Istenem! ez az én emberem csak okos ember,
248 8, II | agyon csapták volna, mikor én utánam jött, mit szólna
249 8, III | szarvadat, mint más; mert én majd leütöm, mielőtt valakit
250 8, III | ilyen árva gyereket, mint én voltam, földhöz dobtak,
251 8, III | koczamalacz kövérre hizott én mellettem, én meg hulladékon
252 8, III | kövérre hizott én mellettem, én meg hulladékon éltem.~-
253 8, III | csakhogy az ilyen ember, mint én, utóbb aztán a tele tál
254 8, III | lányom, szeresd anyádat; mert én is nagyon szeretlek, - mondja
255 8, IV | ilyenkor Tamásinak amaz, - ha én nem, hát a fiam, - veté
256 8, IV | mondja Tamási.~- Nem tom' biz én, apró-e? - okoskodik amaz.~-
257 8, V | lány.~- Nojsz, - míg az én főztömből eszik Keresztes
258 8, V | kérdi a lány is, - ha én azt megmondanám kednek... -
259 8, V | vidámabban amaz.~- Akkor én megyek el, Örzse! Áldjon
260 8, V | látnálak.~- Ezért maradjak én itthon?~- Hát nincsen itthon
261 8, V | őszinte hangon szólva:~- Én! - felele Örzse, - olyan
262 8, V | szélét a szobának.~- Akkor én is megyek.~- Hová? kérdi
263 8, V | leskelődik a lány után?~- Én állitottam lesbe? - rivalt
264 8, V | a lányt nézte.~- Mondtam én neki, hogy az én lányomat
265 8, V | Mondtam én neki, hogy az én lányomat vegye el?~- Ha
266 8, V | kiabált az apja, - majd adok én neked ablakozni! - lármázott
267 8, V | kérdi az asszony.~- Az az én dolgom! - kiált az ember, -
268 8, V | rendelt neki...~- Rendeltem én! lármázott tele torokkal
269 8, V | feleség.~- Csak azt lesd, hogy én kérdezzem.~- Hátha nem szereti?~-
270 8, VI | mondja az asszony, - én nem értek az ilyenhez; -
271 8, VI | Keresztes felé fordulván.~- Én senkiért sem szedem le gunyámat, -
272 8, VIII| nénémasszony az özvegy?~- Én volnék az teins úr, kit
273 8, VIII| Keresztes szolgája Imre.~- Az én kocsisom volt ma épen! -
274 8, VIII| Erre a szóra teins uram én is ki találtam mondani a
275 8, VIII| asszonynak:~- Édes öregem, ... én mondom ne sirjon, ... majd
276 8, VIII| ugyancsak elátkozott, ha én vagy a lányom leveszi, ...
277 8, VIII| kiderült képpel, - a többi az én gondom, csak vigasztalódjék
278 8, VIII| kell kimenni e házból, azt én mondom.~- Áldja meg az isten
279 8, VIII| Ha más nincs, megveszem én azon az áron, a mennyit
280 8, VIII| szólt komolyan az ügyvéd; - én már megvizsgáltam az ablakot,
281 8, VIII| kapott árverelni, mondván:~- Én is árverelek biró uram, -
282 8, VIII| mondja az asszony, - én nem tudom mi történt itt,
283 8, VIII| Imrére anyai áldását adván.~- Én is azt mondom, - mondja
284 9, I | meg nem kapja.~- Elmegyek én, uram, akárhova, csak mondja
285 9, I | méltóztatik! - nevet a budai.~- Én a legkomolyabban beszélek, -
286 9, I | mondja az orvos... és én nem tehetek róla, ha ön
287 9, I | utaznám, uram, ... hisz én magam is magyarországi,
288 9, I | szenvedtek hasonló bajban, s én már régóta vigasztalódom
289 9, I | tiszta magyarsággal, ... én magyar ember vagyok.~- De
290 9, I | tapasztalásából kénytelen tanulni, s én nem egy példáját látom a
291 9, I | észre, kegyes olvasóim, hogy én voltaképpen nem is azt akartam
292 9, I | de már hiába, úgy vagyok én a multtal, mint a szenvedélyes
293 9, I | meg ezer szarvas van, s én könnyelmüen másfelé sütögetem
294 9, I | mégis meg kell neki lenni, s én abban az egészséges nyavalyában
295 9, II | tamási vadas-kert, melyben én, e sorok irója valamikor
296 9, II | azután az erdőbe megyünk s én itt egy nem messze kezdődő
297 9, III | mondja az angol, - s én nagyon megköszönöm, ha megkapom.~-
298 9, III | szomszéd, - mondja Tisinger, én megadok minden palaczkért
299 9, IV | jegyzeteiből valók, s ámbár én e dolgokat rég ismertem,
300 9, IV | lord is jelen volt, kit én ezen vadászatban okvetetlen
301 9, IV | körülményesen ir le mindent, s én az adatok egybeállításánál
302 9, IV | elég annyit mondani, hogy én bizonyosan nem fogtam volna
303 9, VIII| vigasztalja Kiss Ignácz, kerül az én pénztáramból ennyi előlegezés,
304 10 | tessék szavamba vágni, - én egyenesen Olaszországba
305 10 | francziát is láttak volna, - én is leirhatok egy olaszországi
306 11 | veséig fohászkodott: Uram s én istenem! - ha nekem ilyen
307 11, I | mosolyga nagyságos Vámody úr - én birok a magaméval, hanem
308 11, I | özvegy ember szomszéduram, - én azt a legény-gyereket embersorba
309 11, I | annak leszen-e annyija, hogy én a részemet azéból majd visszavehetem?~-
310 11, I | bámult el Budai - no hát én meg tudom, hogy az én kenyeremet
311 11, I | hát én meg tudom, hogy az én kenyeremet meg nem szegi
312 11, I | odább amaz.~- Nem kérdem én az ifiurat, hanem ha megunta
313 11, I | ifiurat, hanem ha megunta az én konyhámat, elmehet. - Elviheti,
314 11, I | gondolá magában, megszolgálom én még a kölcsönt.~- Ez csak
315 11, I | lányom van, a miatt pedig én vakaródzom. Kérik is, nem
316 11, I | tovább beszélni.~- Nem tudom én, mit csinálna az ilyen gyerek,
317 11, II | uram?~- Szóról szóra biz én nem tudom elmondani; mert
318 11, II | lány.~- Azt ám, ... aztán én azt elhallgassam ugye?~-
319 11, II | párját, ne nekem.~- Csak én volnék gazdag, siránkozék
320 11, II | siránkozék a lány.~- Majd leszek én szegény, ne félj, - nem
321 11, II | nem látsz dolog után?~- Én már nem találok tennivalót,
322 11, II | dörmögött Budai.~- Hát én nem tudnék akkor is keresni
323 11, III | szomszéd.~- Jól van, - hát én megyek be elől, kendtek
324 11, III | a legközelebb ülő - hát én mondjam meg? hisz kend is
325 11, III | kend is úgy tudja, mint én, hogy mit akarunk?~- Értem
326 11, III | hogy mit akarunk?~- Értem én azt, - mondja Budai - kendnek
327 11, III | mondja Budai - kendnek én is megmondom mit akarok? -
328 11, III | találjuk; azért keresem én azt a szót, a melyik ütni
329 11, III | mondja a másik - mert én odáig ki nem találom.~-
330 11, III | ki nem találom.~- De majd én agyalom magamat? - szólt
331 11, III | a paradicsomból. Azonban én úgy emlékszem, hogy Ádám
332 11, III | mérnök.~- Ez az utolsó szó?~- Én a magamét megmondtam, végzé
333 11, IV | becsületes.~- De azt már én is mondhatom, - mondja komolyan
334 11, IV | Budai szomszéd!~- Csak én mondhatom azt leginkább,
335 11, IV | alkudott vele, ... legalább én igy emlékszem.~- Jól emlékszik
336 11, V | édesapám! - módja a fiú.~- Én meguntam az asszonycselédet
337 11, V | valami jóravaló személy.~- Én már néztem egyet.~- Hát
338 11, V | vegye el kelmed maga.~- Én azt mondom, muszáj! - lármázott
339 11, V | Kelmed édesapám! Mert, ha én azzal a lánynyal pap elébe
340 11, V | Kelmed engem kérdez, pedig én kérdeztem édes apámat.~-
341 11, V | gondolja kelmed is, a mit én.~- Azt gondolom; hanem gondolok
342 11, V | gondolom; hanem gondolok én még olyant is, a mi eszed
343 11, V | el maga.~- De majd veszek én mást, aki nekem tetszik, -
344 11, VI | adni, - mondja Vámody.~- Én is azt mondtam, nagyságos
345 11, VI | megélesedett.~- Majd adok én neked, - dörmögé magában, -
346 11, VI | amaz.~- Ki volna? - hát én vagyok nagyságos szomszéduram.~-
347 11, VI | édes Budai szomszéd - tudom én mit akart.~- Mit hát?~-
348 11, VI | hogy jó dolgos-e? ... tudom én ezt édes Budai szomszéd, -
349 11, VI | nagyságos uram, megmondtam én a fiamnak, hogy ki lesz
350 11, VI | itt, akár itt lakjék; mert én ide egy lelket sem eresztek,
351 11, VI | Tessék parancsolni!~- Ezt meg én nem adom százezer forintért!~ ~
352 12, I | vetettek az előbbeni szóhoz.~- Én is hadd szólok hozzá! -
353 12, II | Holló szomszéd, - mert én hazáig el nem szalasztom,
354 12, II | szalasztom, meg jobb is, ha én érem el előbb kendet, mint
355 12, II | tükre otthon, majd megmondom én, milyen ember kend, - mondja
356 12, II | tizet kapunk, a mint akkor én előre is megmondám, és ugy
357 12, II | volt, mintha Holló gazda az én dolmányomat megkivánná,
358 12, II | dolmányomat megkivánná, én meg nem adnám kendnek.~3-
359 12, III | összetalálkozunk.~- Jaj! ha én azt neked megmondanám -
360 12, III | mondanám meg? mit törődöl te az én mondásommal, jobb, ha a
361 12, III | azt mondja:~- Inkább majd én is imádkozom, - van anyámnak
362 12, III | szeretitek egymást, - az én áldásom mellé áldjon meg
363 12, IV | három? neveti a gazda.~- Én nem tréfálok ám, gazda!~-
364 12, IV | kérdés, kapunk-e leányt?~- Én iszen odaadom, meg az anyja
365 12, IV | mi sem voltunk jobbak, én sem a feleségem anyjának
366 12, V | mit most gondol magában, - én nem vádolom szómmal az uristent.~-
367 12, V | isten neked szánta Örzsét, én nyomorult féreg nem állok
368 12, V | úristennek utjába, hanem az én szómmal mindig a tied lesz.~
369 12, VII | garasárú irgalom, tehát én bennem sem lesz, hanem ezt
370 12, VII | nézve mondja kérdőleg.~- Én fürészeltem be, hallja kend?~-
371 12, VII | hallja kend?~- Nem te, fiam, én fürészeltem be, s édes apád
372 13 | rossz hiremet hallaná; s én, három gyermeknek apja,
373 13 | előre tudta volna, hogy én még valaha ujságba is kiteszem,
374 13 | kedves asszonynéném, felelém én, kihuzva zsebemből a tanodai
375 13 | a tavaszig; mert hogy az én boldogult uram ménesmester
376 13 | hajlandó.~Jól tudta ezt az én asszonynéném, azért megvárta
377 13 | végezték el a dolgot.~- Én hisz hozzá megyek, - mondja
378 13 | meg annak az urnak, hogy én meg nem tanulom a nyelvét;
379 13 | csak egymaga lesz, kivel én azt a nyelvet beszélhetném;
380 13 | tessék neki megmondani, hogy én itt nem az ő módja szerint
381 13 | hanem ő eszi azt, a mit én főzök; s ha a töltött káposztától
382 13 | egy párszor, majd tudom én azt, hogy mivel gyógyitják
383 13 | hirével, ő is kap mást, én sem vénülök meg itthon!~
384 13 | olyan magyar lett, mint én; nagy dicsekedéssel mondá
385 13 | nevezett.~- Itt van az én németem, nézze meg akárki,
386 13 | tetszik tudni...~- Tudok én mindent, azért jobb lesz
387 13 | nem mai asszony vagyok én, tudom én, mi egy jóravaló
388 13 | asszony vagyok én, tudom én, mi egy jóravaló asszonynak
389 13 | jó kedvemből; hanem ha az én németem azt akarná, hogy
390 13 | életnek erkölcsei, melyekre én annyiszor visszaszomjazom,
391 13 | lőn nevezetes asszony az én kedves asszonynéném.~- Talán
392 13 | kire gyanakszik, a többi az én gondom!~- A negyedik szomszédban
393 13 | későbbi idejében, mikor már én is jobban kilátszottam a
394 13 | itt is megrovandó volt, s én tudom, mikor asszonynéném
395 13 | fiatalok mulatságába, s én ma is megkönnyezem, ha rágondolok,
396 13 | az, csakhogy sebesebben!~Én is azt mondom, a mit aztán
397 13 | mondja Schnellerné, - hanem én is ilyent adogatok másnak,
398 13 | vigyáztak arra is, mint ma.~Én még tudok egy közmondást,
399 13 | az utat jó módjával, ... én legalább megmondanám az
400 13 | minden ember otthon főzzön, én meg itthon tálalok.~Biz
401 13 | igy bánjanak vele; s az én kedves asszonynéném tudta,
402 13 | megkérdezni; hanem neked én mégis megmondom, ma holnap
403 13 | No, hadd járjanak, - én sohasem jártam rajt, az
404 14 | harmadmagával.~- Nem adok én. Felel Simonyi már tizig
405 14 | deszkatartók Simonyit.~- Nem én, - mondja amaz, - ha kell
406 14 | Simonyi a vőlegénynek - én majd helyt állok mindenért.~
407 14 | óbesterségig vittem föl.~- Én tudom, édes jó barátom,
408 14 | szóból értettem; mert hogy én a szabad ég alatt hálok,
409 14 | ember legyen közel; pedig én tisztán hallottam, mikor
410 14 | kiváncsisággal.~- Gazemberek, kiket én fogtam el legényemmel, éjnek
411 14 | megint kérdi:~- Mivel hálálom én ezt meg?~- Semmivel uram;
412 14 | felel az igazgató, mert ha én nem birok azzal a lóval,
413 14 | Megengedi az ur, hogy én rendbeszedjem azt a lovat?
414 14 | Megjelent Simonyi.~- Tiszt úr, én kész vagyok önnek kiadni
415 14 | bár mennyire óhajtottam én egy ilyent bírni; hanem
416 15 | URAMBÁTYÁM ÉS ÉN.~
417 15, I | hogy ő a Gellért hegyet, én meg a rajta mászó legyet
418 15, I | tizenhárom próbát; s igy én a Kelmen-családnak utolsó
419 15, I | dohányzik! - mondá; mire én egykedvűen felelék:~- Hisz
420 15, I | kellemei lehelvék, miket én ügyetlen csak nézni tudtam;
421 15, I | okból, mert ő jámbusban, én trochaeusban jártam a tánczot,
422 15, I | tánczot, azaz: ő "zwei"- és én "drei"-schrittben. - Belesültem
423 15, I | perczben láthatám; ő himzett, én olvasék.~Inasom figyelmeztetett,
424 15, I | dobog mindhalálig! - mondám én, keblemen feledt kezét szoritva, -
425 15, I | megértették önök; valamint én is megértettem. Mindketten
426 15, I | lesz belőled? azt gondolod, én holtig bolondod leszek idehaza? -
427 15, I | ideje, házasodjál; mert én szent háromság úgy segéljen,
428 15, I | megmondám neki a határozatot.~- Én el nem hagyom a teins úrfit.~-
429 15, I | szükségesekről gondoskodom én, egy hónap alatt végezheted
430 15, I | ez a jelszó, ezt mondom én is; be nem hoznak házamba
431 15, I | czérnát a külföldről, mig én élek. Ha tudnám, hogy nemzetségemnek
432 15, I | maga, se fia, se leánya; én testestől, lelkestől védegyleti
433 15, I | istenadta rossz fia, hát eljövök én, gondolám, - mondá urambátyám -
434 15, I | ejnye no... te, öcsém, én is mindig olyan furcsákat
435 15, I | gyárából? dehogy mondám én azt: az iparműtárból, kedves
436 15, I | félj, gyerek, nem állok én utadba; neked kértem meg!
437 15, I | hallottál?~- De nem ám!~- Tudtam én, hogy megleplek; hát még
438 15, I | arczképnek eredetijét?~- Nem én; de ha ilyen szép, mint
439 15, I | átláthatod.~- Jól van urambátyám; én nem láttam Rákfay leányát,
440 15, I | Elment az eszed?~- És az apa én volnék?~- Andris? ... bolondot
441 15, I | volna?~- Igen, urambátyám: én férj vagyok, atyja egy vidám
442 15, I | Ergo, mégsem romlik az én hallásom, megbocsátok mindent,
443 16 | télen?~Azt is mondhatnám én: igy hivták ezt a falut,
444 16 | mindenütt egyforma, és hogy én se mondjak róla nagyobb
445 16 | a többi... rá ne merj az én lányomra nézni, nem koldusnak
446 16 | nem koldusnak neveltem én azt fel.~Tehát gyanitotta
447 16 | kiesett a markából.~Pénzért én sem igen hallgatnám el,
448 16 | belépett a lány.~- Mid vagyok én neked? - kérdé nyersen az
449 16 | keserüen mondá.~- Parancsolok-e én neked?~- Soha sem tagadtam
450 16 | neked?~- Soha sem tagadtam én azt apám uramnak, - mondja
451 16 | Találj is, mert akkor én keresek egyet, néked találom
452 16 | lánynak - hallhattad, hogy én vagyok idekinn.~- Nem mertem
453 16 | s bement a házba.~- Meg én is, ilyen olyan, meg amolyan,
454 16 | kezét. Pál Istvánnak tehát, én mondom, elhihetik, ilyen
455 16 | há menne valaki?~- Tudom én há - mondja az öreg - a
456 16 | most is eljön, hiszem.~- Én meg nem hiszem - mondja
457 16 | a mennyországot.~Láttam én már ilyen embert eleget,
458 17 | száz ilyen komédiát tettem én egymagam, hát még a többi!
459 17 | bámultatja magát, hanem a mint én gyanitom, vele történt az
460 17 | ebből magyarázható az, hogy én prókátor és ujságiró vagyok.~
461 17 | ha ez a köpönyeg mikor én hatodszor betettem, és az
462 17 | szökött; tudom hogy majd én veszem be azt a sok port,
463 17 | a budai városban. - Az én kvártélyomon volt a főhadiszállás, -
464 17 | este volt, benn ültünk az én szobámban, mindannyian süldődiákképen
465 17 | tört az ember nyelvén.~No én aztán fel is hagytam vele,
466 17 | fázott volna meg.~- Nem én varrattam, - mondá a barát -
467 17 | gyanakodva az öreg - mintha az én fi...~- Nos, ... mit mintha,
468 17 | a gaz fattyú!~- Ki? ... én? kérdi a diák, arra is készen
469 17 | szájában forrni kezd, és én becsületemre mondom, hogy
470 17 | De biz van ifiúr, ... az én Lajosomnak sokkal különb
471 17 | sokkal különb van, ilyent én meg sem vennék, aztán ezt
472 17 | Megkövesse magát az úrfi, - pedig én is jóravaló embernek tartom
473 17 | tartom magamat, és a fiamnak én is kéket varrattam, a milyent
474 17 | megint dohányzott.~- Ki, én? - mordult rá a huszár.~-
475 17 | baka - azt gondoltam, hogy én félek csak, - és ezt méltán
476 17 | ilyen, majd összesározom én neki a köpönyeget, - s ezzel
477 17 | Hetedszer és utoljára pedig én következtem.~Épen a farsang
478 17 | farsangról, azért tehát én fogtam a szerencse próbához.~
479 17 | óráig vizitálja! - mondám én, látván, hogy az öreget
480 17 | úr, ne okoskodjék, mert én mindjárt elalszom, - mire
481 17 | kályhasározásban még inkább megfázott!~Én elkotródtam a vigadó pajtások
482 17 | Használt a szó, de meg én is raktam a szót, a mint
483 18 | csuda történt vele, hogy én is azt kérdém, a mit önök:~~
484 18, 2 | várban el nem hegedülitek az én nótámat. - S ekkor körülnéz
485 18, 2 | gyalog is mersz jönni?~- Én már megyek! - mondja a fiatal
486 18, 2 | Ide lenn is meguntam én azt hallgatni; kérem ássan,
487 18, 2 | uram.~- Azaz, hogy elég, ha én tudom, - mondja Horváth
488 18, 2 | testőrtisztnek:~- Hadnagy úr, én e hegyre tréfáért jöttem;
489 18, 2 | van?~- A gyónást már csak én kezdeném inkább! - kötekedik
490 18, 2 | siessünk a paphoz! mert én össze nem esküdtetlek benneteket,
491 18, 3 | mikor ludat lop?~- Nem én, nagyságos uram. Ennyit
492 18, 3 | előtt mondott, hogy a mit én mondok, abból egy szót sem
493 18, 3 | pirongatja a leány. - Én kezemnek odanyujtásával
494 18, 3 | Zsiga? - kezdi Szegedy, - én gondoltam valamit.~- Csak
495 18, 3 | Hadnagy ur, - véli Róza, - én elengedem e sétát.~- De
496 18, 3 | itt nagyon sokan látnak, s én felelős leszek az ön nyugalmáért,
497 18, 3 | szabódik a leány.~- Ugy én legérdemetlenebb lennék
498 18, 3 | Kisfaludy, hozzátévén: - s igy én leszek az első, ki elutasittatom.~
499 18, 3 | hallgatni fog ön büntetésül, mig én azt meg nem engedem, hogy
500 18, 3 | hadnagyot.~- Édes apám, én a legboldogabb ember vagyok.~-
1-500 | 501-661 |