Rész,  Fejezet

 1     3,  VII |         nem, - tekintetes uram, épen az én édes anyám nevelte
 2     5,  I   |             I.~Az én szomszédom épen ide illik, - tessék csak
 3     5,  V   |  szoktál évenkint összevenni?~- Épen száz pengő frt. árát; ennyivel
 4     6,  V   |         S kire volna a gyanú?~- Épen arra, a ki legjobban esküszik,
 5     8,  V   |       mint újra a tálba nyúlna, épen mikor Örzse, az a boldogtalan
 6     8,  VIII|       hanem azt mondhatom, hogy épen az utolsó napjaiban szegény
 7     8,  VIII|          Az én kocsisom volt ma épen! - jegyzé meg az ügyvéd.~-
 8     9,  I   |       mindenfelé kereste, pedig épen - rajta ült?~Eddig van az
 9     9,  I   |         de ha valaki megemlíti, épen mivel magyarországi, tudni
10     9,  II  |   hallatszék, s ekkor társaival épen úgy vadászott a vadlopóra,
11     9,  II  |     kertnek szép vadjai sokszor épen a legalkalmasabb czélpontnak
12    10       |  megeszik, s más - úgylátszik - épen nem izlik neki.~Az udvarmester
13    11,  I   |     ríva fakad, hogy az apja is épen úgy bele nem bolondul, mint
14    11,  I   | szomszéduram? - kérdé Vámody.~- Épen oda.~- Ejnye, ejnye! - vakaródzék
15    11,  II  |       uraság? - kérdi a lány.~- Épen előbb hallottam az izenetet, -
16    11,  III |        maga felé hajlik a keze.~Épen abba törték a fejüket, hogy
17    11,  III |   letörtél, hogy dicsekedhessél épen akkor, a midőn erdőkerülőd
18    13       |      egyet.~Példának okáért nem épen legalkalmatlanabb időben
19    17       |    farsangnak hét diák erszénye épen annyi, mintha hét ördögnek
20    17       |        mondá a vén kópé, mintha épen a köpönyegben fázott volna
21    17       |  berakta az ajtót, mert az öreg épen feküdni akart menni, már
22    17       |  utoljára pedig én következtem.~Épen a farsang farkán voltunk,
23    17       |    bélés, bársony a gallér? ... épen mint a többié?~- Annál jobb -
24    18,  3   |         szőlője mellett máig is épen van.~Aki Badacsonyban volt,