Rész,  Fejezet

 1     5,  V   | olvastak? - tehát bekörmölik az utolsó szót, mint ime meglátszik.~-
 2     5,  VI  |   dolgozott ő eleget, kiirta az utolsó gondolatot is a fejéből,
 3     8,  IV  |       szóltam, rajtam maradt az utolsó szó, s ha egy hét alatt
 4     8,  V   |     hagyván.~Ez volt az első és utolsó, mikor valaki ellent mert
 5     8,  VII |    följárt sárban, alig birt az utolsó házig elbirkózni bennük.~
 6     8,  VII |     házig elbirkózni bennük.~Az utolsó ház ablaka alatt pihent
 7     8,  VIII|         mondhatom, hogy épen az utolsó napjaiban szegény mindig
 8     9,  I   |         az asszonytól kezdve az utolsó libapásztorig, mindeniknek
 9    10       |           véli Marczi, hanem az utolsó szóval már elhallgattak,
10    11,  III |     válaszolt a mérnök.~- Ez az utolsó szó?~- Én a magamét megmondtam,
11    11,  VI  |  dörmögé magában, - csakhogy az utolsó szónál két ölnyit süllyedt
12    12,  II  |     módosabbnál is megmozdul az utolsó forint, - ilyenkor aztán
13    12,  V   |   legény, azt gondolva, hogy az utolsó fonal is elszakad már, -
14    13       |       annyi ideig.~Ez volt vele utolsó beszédem, lehullott, mint
15    14       |       gyerek inkább megosztozik utolsó falat kenyerén, csak a harangkötélen
16    15,  I   |        vedd hasznát, ne feledd: utolsó sarjadéka vagy családunknak,
17    15,  I   |       igy én a Kelmen-családnak utolsó sarjadékaként bátran nézheték
18    17       |         éppen a nyakára hágtunk utolsó krajczárunknak is, pedig
19    17       |     pedig el nem maradhatánk az utolsó farsangról, azért tehát
20    17       |        pajtások közé.~Másnap az utolsó kaland után mind a heten
21    18,  3   |    lerajzolta magát.~A leánynak utolsó szava akként volt hangoztatva,
22    18,  3   |        Mihály uramnak köpönyege utolsó estére megkerült; nem kérdezte
23    18,  7   |         szükséges személyzet az utolsó jelenethez, hogy igazság