Rész,  Fejezet

 1     1      | feledékeny a bolond.~- Palotán ujra kikérdezlek.~- Meg fogsz
 2     1      |       körül, nehogy a pillanat ujra felforgasson minden boldogságot,
 3     8,  VI |   vagyok! - kiáltja az asszony ujra.~- Nincs különben, - dörmögé
 4    12,  I  |        többet? kérdi a kisbiró ujra, mire a szolgabiró is azt
 5    15,  I  |        jövő reményeinek.~Karom ujra bekötözteték; minden illetés
 6    16      |    ördög? - lármázott az ember ujra, mire a lányt a konyhában
 7    16      |       az egyik verssel, megint ujra kezdte a másikat, két annyi
 8    17      |   szobában, és a nagy meghülés ujra ágyba verte. Rá is ijesztett
 9    18,  1  |       minthogy a gond ekképpen ujra szaporodott, az asszony
10    18,  3  |    megegyeztek volna szépen, s ujra a mulatók közé vegyültek,
11    18,  3  |       boldogságnak tetőpontján ujra biztositá Rózát, hogy bevárja
12    18,  4  |        Róza, összeszedve magát ujra azon gondolatban, hogy atyja
13    18,  5  |       lábát, - az aztán nem nő ujra; leány pedig elég marad
14    19,  I  |       esett neki a történteket ujra mondva visszagondolni arra,
15    19,  II |  Kiváncsian vártam, mire János ujra megszólamlik, - tűzszerszámát
16    19,  III|          Hát aztán... kezdé rá ujra... ahogy szó jött a nyelvemre,
17    19,  III|    apád él-e...? - kérdem őtet ujra.~- Az sem él már, nincs
18    19,  III|       pórázra nem kapaszkodom, ujra tovább nyargal.~- Kié lehet
19    19,  IV |        egyet megetetett volna, ujra tovább ment a hortyogásban.~
20    19,  IV |     Semmi harag öcsém, - szólt ujra az öreg... ösmerlek én téged,
21    19,  V  |        ember, s a mint szokás, ujra kiált: éjfél után hármat.~
22    19,  V  |     lehet két bakter? s hallom ujra: éjfél után három már az
23    19,  V  |      vagyok!~- De hol? - kérdi ujra.~- Itt a harmadik faluban! -