Rész,  Fejezet

 1     6,  II |     apró szenten, - válaszolt a pap.~- Kell is az ember, - mondja
 2     6,  IV |    mondom méltóságos uram, mert pap vagyok, elégszer van alkalmam,
 3     6,  IV |       látszott elhinni, a mit a pap mondott, és azt mondá neki:~-
 4     6,  IV |   láttunk, - mond gondolkodva a pap, - mint az öreg Kántor István
 5     6,  IV |           Biró uram! - mondja a pap - leszállok és megyek a
 6     6,  IV |    akartam beszélni, - mondja a pap, de kelmed addig kapkod
 7     6,  IV |        kérdi nagy vigyázattal a pap.~- Én a mint a dülőútnak
 8     6,  IV |     Elég annyi fiam! - mondja a pap, holnap vasárnap van, harangszó
 9     6,  V  |      nem tesz lépést - felelt a pap - s azon jó hiszemben vagyok,
10     6,  V  |      embert gróf úr! - mondja a pap.~- Csak már magyar ne lenne
11     6,  V  |         Harangoznak! - mondja a pap, - a harang hívja a hiveket,
12     6,  V  |         így, gróf úr, - mondá a pap, - csak arra a legényre
13     6,  V  |       olyan különösen hangzik a pap szájából, hogy nemcsak a
14     6,  V  |   hazahítta volna.~Elbeszélte a pap egy lelkiismeretlennek életét,
15     6,  V  | köztetek! - szólt erős hangon a pap. Legjobban örült, a ki ült,
16     6,  VI |        van a népség; elől áll a pap és biró között a gróf, szemközt
17     6,  VI |      meg benneteket! - mondja a pap.~- Itt küldi a foglalót, -
18    11,  III|         dolgot, mint a gyóntató pap; nem akarom mondani, hogy
19    11,  V  |          ha én azzal a lánynyal pap elébe állok, s a pap azt
20    11,  V  |   lánynyal pap elébe állok, s a pap azt kérdi: szereted-e azt
21    17      |    furcsa történt, hogy midőn a pap keresztelésemkor azt kérdezte
22    19,  II |        édes apámat, mert maga a pap gyönge egy ember volt, ...
23    19,  II | emlékezete, - de lássa az ur, a pap hányszor emlegeti a jó istent,