Rész,  Fejezet

 1     2,  I   |      igazi róka mégis legutoljára marad; mert hogyan húzhatnám le
 2     2,  II  |      Vakabi gazd'uramnál nem igen marad meg a váltott pénz. Az idő
 3     3,  VI  |      asszony.~- Hát ez a lány nem marad nálunk mindig? - kérdé Peti
 4     6,  I   |     nyöszörögsz, de a szád csukva marad úgy-e? mert itt voltam.~-
 5     6,  I   |            hogy az egyik fele itt marad, a másik aztán csak felibe
 6     6,  II  |      másikkal, tudta, hogy messze marad el utána a másik, de a leány -
 7     7,  I   | tartóztatom: ... Mondja, hogy itt marad!~- Miért maradnék? mondja
 8     7,  II  |       boldogult ügyvéd úr életben marad; mi majd egymás közt elintéztük
 9     8,  II  |           amaz, - de hát soha sem marad idő, hogy kenddel beszéljek?
10     8,  IV  |          nem fizetem az árát, ott marad az ötszáz forint is.~- Pedig
11     8,  VIII|       áron talál elkelni, hát mim marad özvegységemre?~- No ne keseregjen,
12     9,  I   |        lesz maholnap okunk; hanem marad egyszerüen példa, azon általános
13     9,  II  |      belőle; hanem azért az inger marad, és míg szarvasok lesznek
14    11,  II  |           lesz "édes fiam", hanem marad ökre, lova, búzás verme,
15    11,  VI  |        mindjárt.~- Már látom, nem marad adósom szomszéduram.~- De
16    13       |         el férjének; tehát ki nem marad.~- No, leányom, hány tyukod
17    13       |        valami, és utóbb annyi sem marad életükből, hogy példának
18    14       |         jő, s a három diáknak nem marad annyi ideje, hogy összebeszéljenek, -
19    14       |           asszony, a pecsenye itt marad!~- A mint gondolja, Simonyi
20    15,  I   |         mi ma nem lehet, holnapra marad. Napról napra huzódott szivügyem
21    16       |           után bolondul, csak ugy marad veszteg, ha megkötik.~-
22    18,  3   |  Kisfaludy, - egy pillanatunk sem marad a késedelemre; bennünket
23    18,  5   |         nő ujra; leány pedig elég marad Somogyban, Zalában, egész