Rész,  Fejezet

 1     2,  II  |   nemzetes uram! ni, ni! no nem látja; róka ül ott a szilfaderékon.~
 2     4,  II  |        mi lelte, az istenért?~- Látja könnyeimet!~- De az okát
 3     5,  VII | tudóstársaság teremében.~- Ime! látja ön, mily ösmerős arczok,
 4     5,  VII |       neki van legtöbb szerepe, látja ön, hogy a tudósok mennyire
 5     6,  IV  |       uram! az Istenre kérem... látja már, hogy félig megbolondultam;
 6     7,  III |     érzi a virág illatát, - nem látja, de tudja: közel és itt
 7     7,  VII |       forint, galambom Ágnes, - látja, milyen jó fizető vagyok,
 8     8,  I   | mécsbélnek, szük világánál alig látja meg az ember azt az öregasszonyt,
 9     8,  V   |         látom a szemedből.~- Ha látja kend, hát érje kend be vele!
10     8,  VIII|            sietett az ügyvéd, - látja, hogy jó kedvem van, s ha
11     9,  I   |        mindenen, és csak később látja ruha darabjain, hogy itt
12    11,  I   |       se szélét, se hosszát nem látja a maga földjének.~Mondom,
13    11,  III |         süssön. - Nem, nem! jól látja a nap termeitek függönyeit, -
14    11,  VI  |         ablakon, hát saját fiát látja ott benn, kiről azt gondolta,
15    13       |     fönn a magas mennyországban látja tiszta szándékomat, s talán
16    14       |      izenettel küldé, hogy ő is látja, a mit az a fakó lovu tiszt (
17    16       |     leány szeme, beéri vele, ha látja; de meg nem is keresgél
18    17       |  csinálja az ember, ha tükörben látja, maga is röhögi.~Egyébiránt
19    17       |      öreg ember már...~- A mint látja.~- Aztán, hogy maga itt
20    18,  4   |    vékony, hogy csak a képzelet látja, s ime, a büszke hajadon
21    19,  II  |         postán jöttél!~- A mint látja kelmed, lovat legeltetek, -
22    19,  III |          azt hittem volna, hogy látja is azt, a mit beszélni akarok,
23    19,  IV  |         volt rá a felelet.~- Ha látja kend, - mondám ugy foghegyre -