Rész,  Fejezet

 1     1      | eltökélette.~Rövid időn tudomására jutott Szikszóinak, hogy a király
 2     3,  V  |            csak ha az anyja eszébe jutott még gyermekkorából, nem
 3     4,  I  |          de nekem rettentő kinosan jutott eszembe, hogy hátha a leczkémet
 4     4,  I  |           alászolgáját.~Sehogy sem jutott eszembe, s ezen elpirulván,
 5     4,  II |      szakaszthatott volna.~Eszembe jutott, hogy első találkozásunkkor
 6     5,  IV |       bolond maga, - hát vénségére jutott eszibe, hogy magába oltasson?~-
 7     6,  III|    erszényt, de az mindjárt eszébe jutott: hogy amit megtalált, nem
 8     6,  III|            a leány.~- Édes apádnak jutott eszibe útnak eregetni bennünket.~-
 9     7,  VI |          is markában tartá.~Eszébe jutott Sándor; és nagyon hitte,
10     8,  I  |         párnánál, vánkosnál eszébe jutott sok jó nap, - ki lakodalom,
11     8,  III|         legény vagy?~- Eszembe sem jutott soha, nekem elég, hogy ép
12     8,  IV |  pénzszámlálást... mindjárt eszébe jutott, hogy ennek vagy amannak
13     8,  V  |        belőle.~Örzsének eszébe sem jutott apja tervein tünődni, hanem
14     9,  I  |        vihar elszórt, senkinek sem jutott eszébe szomszédját az összeszedegetés
15    10      |           az a furcsa, hogy később jutott eszébe, hogy még éhes; de
16    10      |     szemeit, mert már az is eszébe jutott, hogy ő bizonyosan álmodik,
17    13      |          szünet állt be; de megint jutott eszébe valami.~- Az uradnak
18    17      |            öreg dörmögött, melegen jutott az eszébe, hogy ez a köpönyeg
19    18,  2  |            legyen a gárdista.~- Ma jutott eszébe először fölmenni? -
20    19,  II |            om én uram; hanem aztán jutott az eszembe, hogy a kutya
21    19,  III|     meglátszott a jómód, - és most jutott először életemben az eszembe,
22    19,  IV |           és bánatot ölöm.~Eszembe jutott, hogy kiáltanom is kell,
23    19,  V  |       tudtam emlékezni. Csak a pad jutott eszembe, mely egykor Örzséék