Rész,  Fejezet

 1     1      |          ég mindent jóvá teend!~A félig siró, félig nevető pár rögtön
 2     1      |         jóvá teend!~A félig siró, félig nevető pár rögtön megtevé
 3     2,  II |         tyúkászt. Szánra raktuk a félig ebédelt rókát.~- Csakhogy
 4     6,  I  |   közelebb, s utóbb a lány is egy félig nyitott ajtó mellől hallgatta
 5     6,  II |           tegnapi beszéd, s ámbár félig azt hitte, hogy a leány
 6     6,  II |  kinyujtózkodván a többi közül, s félig Ferkó felé nézett.~- Mit
 7     6,  III|             Hallottam ám! - mondá félig súgva a lány, hogy a legény
 8     6,  IV |          kérem... látja már, hogy félig megbolondultam; legalább
 9     6,  V  |         annak az Ádámnak, - szólt félig nevetve a gróf, - az könnyen
10     7,  II |         házosztályokat; a bánat a félig nyitott ajtón ólálkodik
11     7,  VI |        uram az asszonyt? - mondja félig mosolyogva Sándor.~- Azt
12     8,  II |          ahhoz?~S az öreg néninek félig igaza van.~ ~
13    12,  IV |    legalább is a lelkét igérje el félig.~Hanem hogy ki ne szalassza
14    16      |      azért nyitotta ki Pál István félig az ablakot.~- Mekkorát orditottam! -
15    17      |          kék - igazitá ki magát a félig megrémült diák.~- Mintha
16    17      |   Ötödször a bakára került a sor. Félig elájult, a mint a nyakába
17    17      |           ujjaival markolászván a félig fagyott sarat.~- Egy köpönyeget
18    19,  I  | kétségtelen jele volt annak, hogy félig meddig érti, a mit mondtam, -
19    19,  II |         uram, hogy ha az csak úgy félig neki eresztette, szólhatott
20    19,  II |        tett, ha a hangot csak úgy félig eresztette. Hanem szombat
21    19,  III|   szerettem volna, ha azt a lányt félig eldőlt házban láttam volna.~
22    19,  IV |       ablak alá ültem, az ablakot félig nyitva leltem. No, gondolám,
23    19,  IV |      megtörténni, - de ilyenkor a félig nyitott ablakon elmondtuk