Rész,  Fejezet

 1     2,  II |       urat, vajon mikor indul?~Az embernek csak kitalálják a gyenge
 2     2,  II |           idő lassan ránk jár, az embernek olyan a természete, hogy
 3     3,  III|           édes atyámfia, hogy sok embernek melegebb a bundája, mint
 4     3,  IV |          mert a mai időben még az embernek a saját lánya is valóságos
 5     5,  IV |    barátim, - nem hiszek én olyan embernek, ki másnak böjtöt prédikál,
 6     5,  V  |        hogy ne adja olvasni olyan embernek, kinek magának is elég tehetsége
 7     6,  IV |      pedig úgy-e hogy megmarja az embernek nyelvét?~- Hiába! mondja
 8     7,  I  |        alkalmas idő arra, hogy az embernek eszébe jussanak azon cselekedetei,
 9     8,  IV |        hogy szintén megkerülne az embernek az étvágya, ha melléje ültetnék.~-
10    10      | lépcsőzeten.~Jó étvágya volt a jó embernek, csak az a furcsa, hogy
11    12,  III|          Te bizony nem szólnál az embernek, - mondja a legény közelebb
12    12,  IV |         hogy valamint az egyszeri embernek, ha előbb nem, negyven esztendős
13    12,  IV |           titoknak végét éppen az embernek nyelvéhez, elég az hozzá,
14    12,  IV |            mikor leány kellene az embernek, aztán fia van, - mondja
15    12,  VII|         Mint a hazajáró lélek, az embernek emlékezetében föltámad az
16    13      |         apróságokra, mik a magyar embernek gyöngéi, igy azokhoz gyöngédtelenül
17    17      |              pedig én is jóravaló embernek tartom magamat, és a fiamnak
18    18,  7  |           sorsa és egy becsületes embernek szerencséje, ilyen tévedésnek
19    19,  I  |           egy csillag leesik, egy embernek vége.~- Aztán hiszi azt
20    19,  I  |       bogara is! és ha már minden embernek van egy csillaga, és minden
21    19,  II |      ugy-e - hiszem uram, ha a jó embernek is el nem vásnék az emlékezete, -
22    19,  III|           sok, nem egynek, de két embernek sem jó; azért aztán a mint
23    19,  IV |        esztendő tejen-vajon élődő embernek kurta kis mulatság, azt