Rész,  Fejezet

 1     3,  IV  |           között édes jó barátim, megvan az emberben a jó éppen úgy,
 2     3,  VII |   forintot kap.~- Annyi, hogy már megvan, tekintetes uram! ott van
 3     3,  VII |      tudom, bíró uram, - meg hogy megvan a pénz, azt majd a leánynak
 4     5,  III |          Némi derültség.~- Na, az megvan, csak hogy a járó orgánumokat
 5     6,  IV  | búsulgattak, mint az magyar módra megvan, hogy egyik vagy a másik
 6     6,  IV  |          az eszemnek a másik fele megvan.~- Nohát én elmondom, ha
 7     7,  III |   varjutoll.~Nem, nem! hölgyemnek megvan lovagja, kinek ugyan nagy
 8     7,  V   |         Ahol ez az eszményi vonal megvan, - ott hasztalan csavarog
 9     7,  VII |            hogy a gombolyag mégis megvan.~- Meglátom, mi van benne? -
10     8,  III |          tudjak; mert a szolgának megvan a kialkudott bére; s a milyen
11     9,  I   |           birunk; de mivel úgy is megvan, nem csak nem használjuk;
12     9,  I   |        szerencse, hogy a buzgalom megvan, és szemrehányásokat nem
13     9,  VIII|        mégpedig herczegi módra.~- Megvan a költségvetés, tekintetes
14     9,  VIII|          midőn a kivánt mennyiség megvan, a bejárókhoz áll a kocsi
15    11,  V   |           kapott a szóba Ferkó.~- Megvan a kérés már, - éppen az
16    16       |           mindig azt mondá, hogy: megvan!~Pedig ki nem tudná, hogy
17    16       |          vigasztalta magát, hogy: megvan!~A falun kivül néhány százlépésnyire
18    16       |       ekkor is azt mondván, hogy: megvan!~Jó darabig várt ott hasztalan,
19    16       |          az asszony.~- Elég, hogy megvan, - nyöszörgé.~Pál István,
20    18,  4   |           Hiába, a küzdelemnek is megvan boldogsága, s a büszke leány
21    19,  I   |                Szen ahol van, ni, megvan valamennyi! - mondá erre
22    19,  VI  |             Hát az öreg anyjuk?~- Megvan velünk szépen, mindenét,