Rész,  Fejezet

 1     2,  II |      kérdem:~- Milyen az idő, János?~- Ordit a szél, mintha
 2     5,  IV |        Ilyen ember volt Csomó János, - igazabban Jankó bácsi,
 3     6,  I  |   vágja földhöz a gyereket.~- János is mindig ekkorát vág, morgott
 4    11      |    teszen senkit.~- Mit busúl János? - kérdi a házas zsellér
 5    19,  I  |         Aztán hiszi azt kend, János? - mondám én beszédbe eredőleg.~-
 6    19,  I  |      felfelé a hegynek.~- No, János, lát-e már hézagot a csillagok
 7    19,  I  |   mondja az úr! - szóla közbe János a szekérre felültében.~-
 8    19,  I  |   Talán bizony ott is aratott János gazda, ahol nem is vetett? -
 9    19,  I  |    szűk konvenczióról beszélt János gazda, azt hiszem, hogy
10    19,  II |       Kiváncsian vártam, mire János ujra megszólamlik, - tűzszerszámát
11    19,  II |      válogathatok is... eredj János, menj ki arra jobbra! ...
12    19,  II |       Hisz már kétszer mondja János gazda, hogy mind a ketten
13    19,  II |        mondá ismét elszakadva János.~- Aztán... ott állt kelmetek,
14    19,  II | beszélni!~- Tán megijedt kend János?~- Nem ijedtem én meg, ha
15    19,  II |      se szólt.~- Néma volt az János?~- Nem az volt az, megtisztelem
16    19,  II |     el a kelmed szava, lelkem János gazdám!~- ... No... hát...
17    19,  III|       nem is.~- No csak odább János gazda - biztatám a szóba
18    19,  III|    Jámbor legény volt kelmed, János, hogy egy szép leánynyal
19    19,  III|      én csak azt mondom, hogy János... a mint az előljárók odabenn
20    19,  IV |    sem ereszt.~- Ne busuljon, János - ha már másként nem lesz,
21    19,  VI |       a padot?~- Nem odakinn, János, hanem majd idebenn.~Örzse
22    19,  VI |     belső padon alszik kelmed János? - kérdem kocsisomat.~-