Rész,  Fejezet

 1    12,  II |    szerencséje, hogy a faluban egy Galamb István nevezetű ember lakott,
 2    12,  II |         Holló uram körmeitől; mert Galamb István, ha találkozott is
 3    12,  II |        jöttek össze, vagyis inkább Galamb István elérte Holló Pétert,
 4    12,  II |            át nem lehet megszökni, Galamb István Holló Pétert kézen
 5    12,  II | prédikácziót is tudna tán mondani, Galamb István uram? - mondja a
 6    12,  II |               De jól ismer, kedves Galamb István uram? mondja gúnyolgatva
 7    12,  II |        milyen ember kend, - mondja Galamb István, még annyi időt sem
 8    12,  II |         valamivel odább, s mikorra Galamb István elvégzi a szót, megint
 9    12,  III|       Engem ugyan megleczkéztetett Galamb István uram, - majd meglátom,
10    12,  III|        kezdi rá az apa, mert a fiú Galamb István fia volt - szereted
11    12,  III|          Holló nagyot nézett; mire Galamb István a bámulót ekképp
12    12,  IV |         egészen, midőn látta, hogy Galamb István fiastul átmegyen
13    12,  IV |            Adjon Isten! - szólt be Galamb István magyaros emberséggel
14    12,  IV |            aztán fia van, - mondja Galamb uram, tréfálva a fiára mutatva.~-
15    12,  IV |         egy asszony kell.~- Kedves Galamb István uram, csak már a
16    12,  IV |              Ha nem tréfa a dolog, Galamb István uram, egy pár szót
17    12,  IV |          Ez meg az enyim! - neveté Galamb István, megfogván az odanyujtott
18    12,  V  |             s az otthon nem lévén, Galamb Istvánhoz, a falu gazdájához,
19    12,  V  |         agyonüti, a ki nem katona.~Galamb István nem igen sokat okoskodott,
20    12,  V  |            végében elállt.~Ezalatt Galamb István elásta a luczernásnak
21    12,  V  |        ahogy úgy is esett ki; mert Galamb István alig lépett kettőt
22    12,  V  |          kelle megsiratni, az öreg Galamb Istvánt, kinek holttestét