Rész,  Fejezet

501    18,  4   |           leány.~- No hát majd segitek én, bizalmatlan és engedetlen
502    18,  4   |             engedtél választást, azért én többet akarok mondani, még
503    18,  4   |                   No, a mi azt illeti, én sem jutottam hozzá valami
504    18,  4   |          mondja el, a mit tudni vél, s én büszke vagyok arra, hogy
505    18,  5   |           Senkit mást, csak önmagamat; én meg is érdemlem, és kiállom
506    18,  5   |              szigornak nem adják okát: én is adós maradok a magyarázattal,
507    18,  5   |               mondja ezt, kedves apám! Én őt most is szeretem, és
508    18,  5   |             hogy érti, kedves atyám.~- Én értem most már kedves fiam -
509    18,  5   |               öreg, - aznap el akartam én szökni, kerestem is a köpönyegemet,
510    18,  5   |                most értem hát, hogy az én köpönyegemnek beszéltél;
511    18,  5   |               kedves apám. Tehát a mit én akkor mondék, Róza is megtudta;
512    18,  6   |               alig vehetek,~S pedig az én ellenségem,~   Kit imádok
513    18,  6   |              Annyit mondhatok, hogy az én öregem tudója lesz e dolognak,
514    18,  7   |             Elmegyek, aztán ott leszek én is, mint máskor, - felel
515    18,  7   |             felel rá Szegedy.~- Hát az én kis hugom mit mond? - kérdi
516    18,  7   |                akarok, akár nem; aztán én is ott leszek.~- Már látom,
517    18,  7   |            saját édes apjának!~- Tehát én voltam igaztalan! - mondja
518    18,  7   |              az eltávozott.~- Most már én is szólhatok, - mondja az
519    18,  7   |        homályosabb részét unokámmal, s én kifejlődve látván e dolgot,
520    18,  7   |        tévedésnek lőn áldozata.~- Majd én megmondom holnap ilyenkor,
521    18,  7   |           Mihály uram, - mit csináljak én most Szent-Györgyön?~- Azt
522    18,  7   |                avult köpönyegre, - már én is azt mondom, hogy vehetne
523    18,  7   |         fehérsége, - ezen gazdálkodtam én ki a tiedet is.~Eddig volt
524    19,  I   |            sárgarépás kocsi mendegélt; én pedig friss szénából rakott
525    19,  I   |            hogy az ostora nagyot szól.~Én egykedvüen folytatám a csillagvizsgálást,
526    19,  I   |              azt kend, János? - mondám én beszédbe eredőleg.~- Csak
527    19,  I   |              Az már igaz! - de azt már én is tudom.~- No ha tudja
528    19,  I   |              Erre nagyot hallgatott az én Jánosom... utóbb fütyörészni
529    19,  I   |                a hegytetőre értünk, az én Jánosom szüntelenül csillagot
530    19,  I   |                uram; pedig úgy ösmerem én már az esteli eget, mintha
531    19,  I   |            unta el a sok nézést!~- Nem én uram, fizetésért tettem!~-
532    19,  I   |          szegődött?~- Dehogy szegődtem én, - otthon voltam - bakter!~-
533    19,  I   |                eléldegéltem!~Ezeket az én Jánosom oly jó kedvvel elbeszélte,
534    19,  I   |        gondomat viselte.~- Na, ... biz én is azt mondom, hogy az isten
535    19,  I   |          gondviselés.~- Abból azt t'om én is, hogy keservesen keresgéltem
536    19,  II  |              úgy ösmerte volna, a mint én ösmertem, ... az igaz, hogy
537    19,  II  |            ösmertem, ... az igaz, hogy én is ösmerhettem legjobban,
538    19,  II  |            ösmerhettem legjobban, mert én fia voltam, - de ösmerték
539    19,  II  |               énekelhettek is; - de az én apámnak a hangja úgy kihallott,
540    19,  II  |                hova került?~- Már hogy én hova kerültem, azt kérdi
541    19,  II  |             kérdi az ur? - voltaképpen én nem is kerültem sehova,
542    19,  II  |            anyámmal együtt, - minthogy én voltam a legidősebb gyerek,
543    19,  II  |            voltam a legidősebb gyerek, én viseltem anyámnak a gondját.
544    19,  II  |         szegény apám vastagon énekelt, én a mellé a vékonyát adtam.
545    19,  II  |               az aratásban. Egyszer az én szegény anyám elment az
546    19,  II  |      elgondoltam, valamikép csak eszem én abból; keresek egy gazdát, ...
547    19,  II  |           talán nyugodott ma, de tudom én, a mennyit ment ez az én
548    19,  II  |               én, a mennyit ment ez az én két lábam ma reggeltől fogva,
549    19,  II  |             neki!~- Szép öcsém, a mint én látom, helyre egy legény
550    19,  II  |          mészáros inasnak? Mert a mint én látom, régen volt az, mikor
551    19,  II  |              forintos bankót!~- Legyek én mészáros? ... azt mondja
552    19,  II  |           nagyon alább hagyott, a mint én azt a képéről láttam; -
553    19,  II  |        kivásárolni, - de készen álltam én is a botommal, mely a vállamon
554    19,  II  |              pórázt.~Nem sokáig néztem én a tréfát, hanem futottam
555    19,  II  |        mellettük volna, ott álltam már én is szemközt vele.~Nagyot
556    19,  II  |                Most tehát ott álltunk, én is, a leány is, meg a harmadik
557    19,  II  |             mondám az is ott állt, meg én is.~- Hisz már kétszer mondja
558    19,  II  |                persze hogy ott álltunk én is meg a lány is... aztán... -
559    19,  II  |              kend János?~- Nem ijedtem én meg, ha megijedtem volna,
560    19,  II  |             hát... bizony... nem tudom én, uram!~- Meddig álltak még
561    19,  II  |               beszélve?~- Azt sem t'om én uram; hanem aztán jutott
562    19,  III |        bonyolódásnak mond, a melyen az én emberem, szinte mint a városi
563    19,  III |               neki, hogyan láttam meg, én is miképpen futottam ide,
564    19,  III |            dolgát, pedig jobban láttam én, mint maga a leány! Aztán
565    19,  III |               a hátam megett ül; hanem én szemközt voltam akkor a
566    19,  III |               Ne higye azt az úr; amit én a szemeimmel megnézhetek,
567    19,  III |            Hány vén asszonynyal néztem én már farkasszemet, ... de
568    19,  III |             ketten; ő a tinót vezette, én meg a botomról lemaradt
569    19,  III |             tova; de olyan volt már az én szemem fénye, előbb ráakadt
570    19,  III |             előbb ráakadt a tinó, mint én, csakhogy attól is megijedt,
571    19,  III |               is megszorult a lélek.~- Én is csak a magam mindene
572    19,  III |             egész világból ahány falut én láttam, édes hugom, fele
573    19,  III |             azon hogy férek meg? az az én gondom lesz.~- Talán kelmed
574    19,  III |             Volt a sok isten csuda, ha én nem jöttem volna, ... ezt
575    19,  III |                Közben-közben bejött az én Örzsém, keresett azt, a
576    19,  III |               nem tudja hová lett? ... én meg bizonykodtam, hogy de
577    19,  III |              meg bizonykodtam, hogy de én sem tudom.~Ez volt, a mit
578    19,  III |              kivettem a részem, toltam én is odább a nagy teli tálat.~
579    19,  III |    vászonkorsónak a fenekében hagytak. Én pedig jártattam az eszemet,
580    19,  III |              az öreg néni.~- Nem látom én, ... ked...ves nén...émasszony;
581    19,  III |              nén...émasszony; pedig az én szemeimnek ókula... sem
582    19,  III |               ókula... sem kell még!~- Én sem látom a holdvilágot...
583    19,  III |             kin a sor rajt van, tegnap én is tudtam kiáltani, pedig
584    19,  III |       kinálkoztam, hogy majd elkiáltok én biró uram helyett.~- Jól
585    19,  III |                mondá biró uram, - mire én az asztal mellől elkövetkeztem,
586    19,  III |            mellől hallgatódzott, a mit én már énekszó közt is láttam,
587    19,  III |        Andrásnak nevezték!~- No hát... én csak azt mondom, hogy János...
588    19,  III |                  A padotokért szegődöm én, hugom; azért csak be a
589    19,  III |            feledi el, hogy helyette ma én voltam a bakter.~Be is mentem,
590    19,  IV  |             azonkivül pedig a ki, mint én, éjszakára kelve, minden
591    19,  IV  |               nem álmában látta.~Értem én hideget, meleget, - értem
592    19,  IV  |              sem ment ki ugatni; pedig én meg az ablak alatt a padon
593    19,  IV  |            bátran beszélhetnénk.~Mikor én akkorákat hortyognék, mint
594    19,  IV  |              Pedig dehogy mentem volna én odább, mintha csak a dolmányomhoz
595    19,  IV  |           alighanem szelét vette, hogy én nem hiában őrzöm az ő padját. -
596    19,  IV  |              odább állithasson.~Tudtam én, mit akar? mert nem is hinné
597    19,  IV  |            nénémasszonynak nem tetszem én csak egy mákszemnyit is;
598    19,  IV  |        mákszemnyit is; nem is busultam én sokat a nénémasszonynak
599    19,  IV  |          benyilóból sompolygott elő az én beszédemre, s bizonyosan
600    19,  IV  |         kályhában... nekem nem ülöd az én házam végét, hogy az ablakot -
601    19,  IV  |           láttam az utczát, befeküdtem én is a kunyhómba.~Tulajdonképen
602    19,  IV  |               a vén boszorkány a hugát én tőlem őrizte, addig a zsirnak,
603    19,  IV  |           háztól, - a mennyit szeretem én a leányt, nem annyi kár,
604    19,  IV  |        ilyenkor "koldus kutya" volt az én titulusom!~Hadd legyek én
605    19,  IV  |              én titulusom!~Hadd legyek én koldus, vigasztaltam magam,
606    19,  IV  |               magam, s hogy a leánynak én miattam bánatja ne legyen,
607    19,  IV  |              leányát a nyakába varrta. Én voltam a vendéghivó, és
608    19,  IV  |              az egész háznépet, igy az én haragosomnak nem akadt jó
609    19,  IV  |    visszajőjek-e még!~- Nem is mondtam én azt, hogy menjen el kend
610    19,  IV  |            annyit zsörtölődik... tudom én, hogy mennyim lehet itt
611    19,  IV  |             haragszik, - körülnézhetek én a magam házánál, - az enyémet
612    19,  IV  |          hagytam a tele czifra korsót, én mentem a dolgomra; - de
613    19,  IV  |               nyelve nyomot hagyott az én jó kedvemen. Nem az voltam
614    19,  IV  |                kedvemen. Nem az voltam én ezután, a ki voltam előbb,
615    19,  IV  |            kigondoltam, ugy nem mentem én el.~A nap már a hegyek közé
616    19,  IV  |              tánczra kerekedett, hanem én a mint tehettem, kerültem
617    19,  IV  |          vendégség, ment kiki dolgára, én meg mentem nagy busan a
618    19,  IV  |               hogy furcsákat beszélget én rólam a világ.~- Hadd beszéljen -
619    19,  IV  |            hogy... de ne gondold, hogy én mondanám!~- Jól van, jól -
620    19,  IV  |             beszéli!~- Annál jobb, nem én vagyok a kárvallott czigány.~-
621    19,  IV  |              Bátyám! ... az igaz, hogy én ma már ittam, hanem ha kelmed
622    19,  IV  |               ujra az öreg... ösmerlek én téged, nem is hiszem, a
623    19,  IV  |             meg, azonságost megjött az én eszem, s elgondoltam vele,
624    19,  IV  |      meghurczolta kend a becsületét.~- Én csak azt mondtam, a mit
625    19,  IV  |                majd fiskáriussá teszem én magamat, és ha harmadnapig
626    19,  IV  |         semminek se hire, se hamva.~Az én reménységem apránként elolvadt
627    19,  V   |          éjfélt kiáltottam.~Elfeledtem én már a tegnapi napot, és
628    19,  V   |               Vagy az nem bakter, vagy én nem vagyok én!~Tovább megy
629    19,  V   |             bakter, vagy én nem vagyok én!~Tovább megy az ember, s
630    19,  V   |                ugy kiált ez - a miként én szoktam, - dörmögtem fennszóval, -
631    19,  V   |                 Ki volna más? - mondám én is elrekedve - én vagyok
632    19,  V   |               mondám én is elrekedve - én vagyok itt.~- No hála az
633    19,  V   |              vagy hogy álmomban vagyok én most ébren, és ott van egy
634    19,  V   |                   Miféle ember kend?~- Én itt bakter vagyok - mondám
635    19,  V   |                most elhiszi kend, hogy én nem hazudtam, hanem itt
636    19,  V   |                baktert tudok, az pedig én vagyok, azért most feleljen
637    19,  V   |                a biróhoz? - s minthogy én most gyenge lábbal voltam,
638    19,  V   |               akar! - hanem aztán majd én viszem kendet a biróhoz...
639    19,  V   |             vitt a biró felé, valamint én is fogtam az ő szürét, hogy
640    19,  V   |               szürét, hogy valamiképen én is vigyem őtet.~Ott voltunk
641    19,  V   |                egyik - mondá a biró.~- Én egy embert fogtam! - mondá
642    19,  V   |               engem itt fog, meg a kit én sem eresztek el, - azt hazudja,
643    19,  V   |           öregbiró - ha kimegyek, adok én tinektek egy faluban két
644    19,  V   |               Hol volnának? - kérdé az én szüröm megfogója!~- Itt
645    19,  V   |                itt mészáros? - kiáltám én vissza.~- Mondom, hogy kend
646    19,  V   |                sokat lármázni - mondám én - hanem menjünk oda.~El
647    19,  V   |              jobban-jobban tisztult az én eszem; a holdvilág is már
648    19,  V   |        fakilincset, látom bizony, hogy én akárhol de nem jó helyütt
649    19,  V   |          négykézláb megkötve feküdt az én ökröm! Csak ez kellett nekem,
650    19,  V   |                mindjárt szemközt nézek én a mészárossal és látom ám,
651    19,  V   |           olcsó lenne a hus - mondám - én is méretnék a frissiből,
652    19,  V   |              jobbra-balra nézett, hogy én ilyen szép vallatást teszek,
653    19,  V   |              emberei busulásnak estek, én meg pedig azon gondolkodtam,
654    19,  V   |              annak tituláltak, a kiket én biróstul együtt egy szálig
655    19,  V   |             láttam.~- Ki vagyok, - hát én bakter vagyok!~- De hol? -
656    19,  V   |             most már hát tudjuk.~Pedig én magam már majd azt sem tudtam,
657    19,  V   |               most értem hát, ... hisz én is azon jöttem!~- Azon-e...
658    19,  VI  |            bizonykolta legjobban, hogy én rólam rosszat soha sem hitt.~
659    19,  VI  |                valaki a háznál, ... az én kedves Örzsém!~- Ki a tolvaj? -
660    19,  VI  |            kipirulva ment a benyilóba, én meg örömemben szóhoz sem
661    19,  VI  |             kocsisomat.~- Most már nem én, - uram - hanem egy kis