1-500 | 501-625
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 1 | A KIRÁLY ÉS A BOLOND.~Mátyás királynak
2 1 | Vidor az udvari bolond, és Szikszói a kedvencz apród.~
3 1 | falatot a szánakozás vetett és a bánat emésztett meg.~A
4 1 | egy vénasszonyért futni és hová, ha mindenütt királyodnak
5 1 | burgonya is királyi eledel, és a csermelynek kristály vize
6 1 | megbukott.~Együtt valának király és a bolond.~- Komám, hetedik
7 1 | Részesültek-e már a harmadik és negyedik szentségben?~-
8 1 | a gondolatba merült anya és kedvese arczán váltakozának,
9 1 | nyilás a kápolnánál végződik, és a kijegyzett hely oda három
10 1 | isten engem ugy segéljen, és istennek minden szentei!~-
11 1 | király - de azért az én és atyátoknak áldása őrködjék
12 1 | melyet a nép ajkáról vettem és adtam az ujabb emlékezésnek.~ ~
13 2, I | parasztnak is jut a tüdőből és szivből egy darab, mint
14 2, I | fáradhatatlan szorgalma és a nélkülözés mégis folytonos
15 2, I | mindig a ládán kotlott, és minden durvasága mellett
16 2, I | gödröt ásott, tetejét náddal és hóval rakta be, megfogni
17 2, II | sincs felesége, de lesz; és itt fogjuk el a rókát.~A
18 3, I | éppen olyan új szabott, és töretlen vászon fehérnemüt
19 3, I | ott maradsz, mig bejövök és vesszőt hozok! majd adok
20 3, I | édesanyám, az Isten áldja meg; és a gyerek örömmel kapaszkodék
21 3, I | így.~Ime, két szomszéd, és mennyi a különbség, de most
22 3, II | otthon meghalni békességben és az ágyban; kapja magát száz
23 3, II | tréfából ellövik a lábát és a kezét; de ez még csak
24 3, II | fordulót is megtette hazulról, és új megtalálni valót keresett,
25 3, II | találtam! találtam! találtam! és nyújtogatá apjának, anyjának
26 3, III | megmutatá, hogyan fekszik és hogy éppen ennél feküdt,
27 3, IV | hoztam - mondja valamennyi, és nem is láttam senkit - mondja
28 3, IV | gonosz helyett, jónak mondja, és mondjon rá egy áldást.~Az
29 3, V | gyereknek a szép sárga arany, és ugyanazon napon édes anyja
30 3, V | az egyik addig feszelgett és furakodott, hogy az aranyat
31 3, V | hogy az ablakon rálásson.~És hogy éppen Györkéné keze
32 3, V | már derékon kapta a lányt, és folytatta a tánczot.~Szólni
33 3, VI | VI.~Péter és a leány egy darab idő óta
34 3, VII | meg ilyen czégéres korhely és czivakodó, azért hát kéri
35 3, VII | virágszál vagy öcsém, - és hogy jó módjával kézre kerülj,
36 3, VII | mondá, hogy ő levelet hozott és annak mását várja.~- Kapott
37 3, VII | feleletet, - mondja alispán úr, és a legényhez fordulván, mondja, -
38 3, VII | alispán úr, - a mint látom és az esküdttől is hallom,
39 4, I | 1823-dik évben születtem, és hogy Tüzkő Mihály tisztelendő
40 4, I | kalácsot.~A gondolat nem rossz, és hogy tanujelét adjam annak,
41 4, I | mint a mit a veszprémi és fehérvári gyümölcsös kofák
42 4, I | többször nem kérdezősködöm, és a mint menekülhetek, - vele
43 4, I | a szoba mélyébe tévedt, és ismét elfoglalá a helyet.~
44 4, I | kivülem más embert nem lát, és mégis minduntalan újra fésüli
45 4, I | hogy így óraszámra kinéz, és nem akad a szobában valami
46 4, I | tündérország volt, a nagy tükrök és csecsebecsék szokatlanul
47 4, I | elpirulván, a nő közelembe jön, és finom kezeivel megsimogatván
48 4, I | rösteltem, hogy borzasan jöttem, és még annyi eszem sem volt,
49 4, I | gyönyörü úrhölgy megsajnál és megfésül; bizonyosan jó
50 4, I | mi lehull, majd fölszedem és kidobom, de a hölgy kezében
51 4, I | válaszolék zavarodottan és oly ostobán, mint egy kisbiró,
52 4, I | tán éppen az orrom téntás, és én így jöttem el az utczára;
53 4, I | volna a csók helyett, - és vérem hirtelen csöndesülni
54 4, I | hirtelen csöndesülni kezdett, és nyugalmam annyira visszatért,
55 4, I | kellett volna valamit szólnom, és szerencsémre a déli harangszó
56 4, II | bizonyosan pappá lett, és hol lehetne kitünőbb helye,
57 4, II | eljött a fővárosba, ott élt és uralkodott, evett-ivott,
58 4, II | politizált, adósságot csinált és letette a czenzurát, hazament
59 4, II | ember egy hónapos szobában, és nem mondja a czigányoknak:
60 4, II | lett volna maga, a nagy és hatalmas szent Dávid?~Nekem
61 4, II | mindenütt megfordultak, és mint egykor az én jogászbarátom,
62 4, II | beszédekre keresztet nem vetettem és nem imádkoztam, annál kevésbé
63 4, II | látott angyalok szótalanul és mereven mennek el mellettem;
64 4, II | legzajongóbb embertömeget, a selyem és bársony világot, körüljártam,
65 4, II | kegyedet közelebbről ösmerni.~- És látott már?~- Majdnem minden
66 4, II | Majdnem minden nap délután öt és hat óra közt; mondja ő erősebb
67 4, II | hinni, hogy láttuk őket és imádjuk őket; azért barátom
68 4, II | csak járd a váczi-utczát és lesd az alkalmat, hogy a
69 4, II | Ezzel kezet szoritott, és egy kapun bement.~Legyen
70 4, II | csakugyan felfödözém a házat, és öt-hat óra közt a hölgy
71 4, II | kendőt?~- Természetesen!~- És fölvitted?~- Ah... mit gondolsz?
72 4, II | szépen összegöngyölitém, és az emeletbe dobtam.~Barátom
73 4, II | végre honn ülővé lettem, és tanultam a corpus jurist,
74 4, II | válaszolám.~- De legalább öt és hat óra közt időt szakaszthatott
75 4, II | a szónak értelmet adni; és én mindenekelőtt kezdem
76 4, II | nő holt halavány lett.~- És miért? - mondja ő.~- Elutazom!~-
77 4, II | Lehetetlen, - mindenem a gőzösön, és rendeltetésem helyén várnak.~-
78 5, I | hallotta azokat a finnyás és lapos nemzeteket?~- Talán
79 5, I | nemzeteket?~- Talán finn és lapp?~- No talán az lesz! -
80 5, I | pedig lássa, azok a finnek és lappok olyan gyalabeli nép,
81 5, I | tudományos szempontból, és most ezt egy könyvben ki
82 5, I | megtudhatjuk, hogy azok a finnek és lappok micsoda emberek? ...
83 5, II | szomszéduram ebei, két agár és egy vizsla, nagyon fülelnek
84 5, II | mondja! kiabál a szomszéd és számat akarja befogni; de
85 5, III | biztat az orvos karon fogván, és a vendégeken keresztül a
86 5, III | szokatlan nagyokat kiált, és egy szóval sem mondja, hogy
87 5, III | ne mondjuk meg, hogy ki és mi volt az az a ki? mert
88 5, IV | IV.~Folytassuk a munkát, és nézzük tovább azokat a falusi
89 5, IV | vagy más, ki röhögni akar és irgalomból megengedi, hogy
90 5, IV | mert már az inas is rákap, és mentségül azt hazudja, hogy
91 5, IV | ám, mondja bosszúsan; - és úgy helyezkedék, hogy közelebb
92 5, IV | valóságos bárányhimlőt.~- És most?~- Hát nem hallja,
93 5, IV | neki mindegy, akárhová! - és ha véletlenül Jankó bácsi
94 5, IV | kerül utjába, lefogatja és fülébe olt.~Haza rohanok,
95 5, IV | drága szomszédurunknak, és csak azt lesik, hogy a házigazda
96 5, IV | kiteríttetem, ha aztán ráfekszel és betakaródzol, hogy egy porczikád
97 5, IV | befogta a boldogtalant, és gyapjúzsákvarrótűvel gyorsan
98 5, IV | prédikál, de maga sunkát eszik; és még kevésbé tartom hazafinak
99 5, IV | harmadik szóban "búsul"-nak, és meggyalázzák tetteikkel
100 5, IV | melynek nevével vásárokon és búcsuhelyeken dicsekedni
101 5, V | gyengébb, jobb lesz a másik; és ha kelendősége lesz a könyvnek,
102 5, V | megveszek minden szépirodalmi és tudományos könyvet, - minek
103 5, V | fogtam volna az illetőt, és számon kértem volna tőle
104 5, V | még pedig ujdonállapotban, és mire haza kerültek, - így
105 5, V | példányokat - a megfülezettek, és most küldöm a könyvkötőhöz,
106 5, V | magát: - újabb körmölés; és igy megyen a könyvön végig.~-
107 5, V | biztositás.~- Mindenesetre, - és iróinknak ajánlanék egy
108 5, V | szoknának a könyvvételhez, és más szegény ember könyveit
109 5, VI | legalább nem ette volna meg, és nem volna most halálos ágyán.
110 5, VI | uram, ki győzne annyit, - és egy szerencsétlen pillanatban
111 5, VII | Nem röstellnének hölgyeim és uraim egy kis kéjutazást
112 5, VII | név elé, - például: Hel, - és összefogva lenne belőle:
113 5, VII | maradjunk csak Finniában, és várjuk meg, mikor Meczy
114 5, VII | neki.~- Én is úgy látom; és szólni akar, halljuk!~-
115 5, VII | türelem, tisztelt férfiú, és általam tudd meg, hogy az
116 5, VIII | elhelyezkedők az iródiák, és azt irta, mit a főnök úr
117 5, VIII | ott a tulajdonneveken, és a mondat kezdő betüjén kivül
118 5, VIII | akademiát szó közepén nagy T és nagy A-val; kezdje újra.~
119 5, VIII | tiszteletből történik - és hogy egyensúlyba hozzam
120 5, VIII | elsők, kik hisznek neki, - és a tekintetes akademia tekintetét
121 6, II | II.~Arattak és takarodtak mindenfelől,
122 6, II | üres időt heverészésben és tréfálkodásban töltvén el.~
123 6, IV | gróf hazamenet tréfáltak és búsulgattak, mint az magyar
124 6, IV | is.~Elmosolyodott a gróf, és erősen látszott elhinni,
125 6, IV | elhinni, a mit a pap mondott, és azt mondá neki:~- Édes papom,
126 6, IV | feledkezzék a vőlegényeket és menyasszonyokat összeirni
127 6, IV | zsebemből, - mondja odább, és olyan halavány lett, hogy
128 6, IV | ment, mint Kántor Örzse, és kezdék esküvel bizonykolni,
129 6, IV | mondja a pap - leszállok és megyek a falu házához, a
130 6, IV | látták mikor lehajolt, és már akkor is azt mondták,
131 6, IV | szemmeresztve állt meg, és némileg magába térvén, kérdé:~-
132 6, IV | nézett a tisztelendő úr, és fejcsóválva mondá:~- Elvetemedett
133 6, V | hinném... de nem hiszem!~- És miért? - bámula a tisztelendő
134 6, VI | a népség; elől áll a pap és biró között a gróf, szemközt
135 6, VII | lehet; itt volt jutalom és büntetés, melynek egyedüli
136 7, I | ördögöket is?~- Tökéletesen, és annyira hiszem, hogy le
137 7, I | megérti a jónak sugallatát, és szánva-bánva veri mellét.~-
138 7, I | dolgot, ... elhatároztam és megfogadtam, - hogy negyven
139 7, I | egyebet, mint kenyeret, és minden harmadnap egy kis
140 7, II | tudtommal, be van végezve és ezeket ön meg is nyerte.~-
141 7, II | legrendesebb ember volt és soha senkivel pénzviszonyba
142 7, II | megunatta az önneli viszonyt és többé nem fogadott el öntől
143 7, III | urakat zajgatni.~Az ebédek és vacsorák ideje alatt aztán
144 7, III | aztán elszabadult a jó kedv, és éppen az öreg úr mulatta
145 7, III | bevallott tekintély a háznál, és csak körül kelle néznie,
146 7, III | ki az öregek figyelme; - és hasonló bizalmas nyilatkozatoknál
147 7, III | arra gondolni, hogy az apa és anya leányuk érzelmeiről
148 7, III | egy csinos lorgnette, - és Lea lenne a legérdekesebb
149 7, III | a kertnek vannak rózsái és liliomai, a napnak vannak
150 7, III | ormain fehérlik a hó; - és ne higgyetek azon léháknak,
151 7, III | indulatroham, mely órájára várt, és csak a perczet lesi, hogy
152 7, III | nem látja, de tudja: közel és itt van.~Még néhány gondolat, -
153 7, III | remény, boldogság, félelem és szeretet: - ennyi vegyület
154 7, III | az kellene, hogy remegjek és valljak, nemde?~- Vallomásait,
155 7, III | férfiakra?~- Legyen szives és mondja meg a többieknek
156 7, III | Tehát semmi különbség köztem és mások között? - kérdi meghatottabban
157 7, III | kérdi Róza egészen föl és Sándorra nézve, csakhogy
158 7, III | hittem, - szólt a másik.~- És ezután? fölkereshetem önt?~-
159 7, IV | ajtón, s aztán kopogtatok és - jó estét kivánok.~- De
160 7, IV | átvévén a bizonyitványt és a többi irományokat, és
161 7, IV | és a többi irományokat, és egy előkaparászott tárczából
162 7, IV | átvett.~Ekkor jött be Sándor és hallván a dolgot, azt jegyzi
163 7, V | erőltetéssel sem tudám befejezni.~- És miért?~- Féltem tőle, hogy
164 7, V | nevetni fog azon órára.~- És ön nem hiszi, hogy volna
165 7, V | bizalmasan, - úgy kisértsük meg, és nevessünk el a multkori
166 7, V | elfeledtük kialkudni, - és én szivesen hallom, ha engem
167 7, V | lány.~- Szóról szóra, - és nincs egyéb hátra; mint
168 7, V | menni akarok e házból, - és most azt kérdem, menjek-e?
169 7, V | Mi volna az?~- Férjem és nem uram!~- A kit szeretünk,
170 7, VI | vissza engem, Varjas úr, - és adja vissza azt a nyugtatót,
171 7, VI | tartá.~Eszébe jutott Sándor; és nagyon hitte, hogy a mátka
172 7, VI | Elővette az ügyvéd nyugtatóját, és azt összehajtogatván, egy
173 7, VI | asszonynak több lesz ez a soknál, és ha Sándor át akarna jönni,
174 7, VII | tizezer forinttal tartozom, és le is fizetem mindjárt.~-
175 7, VII | hiszen maga mondta előbb és ezt másutt is fogjuk ismételni,
176 8, II | Becsületnek ez is jó volt, és az elhagyottaknak jobb gondviselőjük
177 8, II | szólok, - mondja az asszony, és siránkozva a konyhába ment
178 8, III | adta-vette az árvák dolgát, és ha már igazat kell mondani,
179 8, IV | Két kézzel kapta amaz, és nagy szerencse, hogy hirtelenében
180 8, V | kanalával a tál közepéig ért; és az történt meg, hogy az
181 8, V | hagyván.~Ez volt az első és utolsó, mikor valaki ellent
182 8, VI | dobszó mellett az özvegyek és árvák jajgatását, hogy szinte
183 8, VII | látván, hogy egy özvegy és árva a megszokottjából az
184 8, VII | országút egész szélben, és a sár ugyancsak belefogódzott
185 8, VIII | törölje meg szemeit, és feleljen nekem nyugodtan, ...
186 8, VIII | kezet nyujtván az öregnek és Örzsének, ki anyja mellett
187 8, VIII | Imrének az asszony, - lányára és Imrére anyai áldását adván.~-
188 9 | EMLÉKEZÉSEK OZORA- ÉS TAMÁSIRA.~
189 9, I | beszélek, - mondja az orvos... és én nem tehetek róla, ha
190 9, I | nevetett e különös véletlenen, és szerencséje a budainak,
191 9, I | tehát, hogy mi temérdek szép és hasznos dolgot birunk; de
192 9, I | pénzébe kerültek országunknak, és alig három éve, hogy akadt
193 9, I | magunkét ismerni kezdjük és megbecsülni, tehát alig
194 9, I | készitményét tömegesen veszik meg, és eladják a győri asszonyoknak
195 9, I | tulajdonság, hogy nem magyar és szolgálta földinket másfél
196 9, I | csak alkalmat kell adni és nem kivánni, hogy embereink
197 9, I | hanyagságról hires gazdák és nem olvasó hazafiak közé,
198 9, I | keresztül megyen mindenen, és csak később látja ruha darabjain,
199 9, I | mozgást csinált, élvezett és a nyugalomban elfásult teste
200 9, I | szokásos szemrehányások- és korholásokkal is fölhagy,
201 9, I | ellenségek mennydörgés és villámlás közt tanulják
202 9, I | szellő nem fújt volna el, és most nem kellene a forgácsokat
203 9, I | szedegetni!~No, de csak szedjük, és ezer szerencse, hogy a buzgalom
204 9, I | hogy a buzgalom megvan, és szemrehányásokat nem teszünk
205 9, I | sütögetem a fegyvert.~Bocsánat és újra bocsánat, jóravaló
206 9, I | feledni, ha bárhol legyek és bármit csináljak; aztán
207 9, I | eszme kibékíti önöket is, és nem leszek annyira nevetséges,
208 9, I | ember, ki minduntalan kaptát és szurkosfonalat emlegetvén,
209 9, I | bizonyosan kiállja a versenyt, és még annyi áldozatot sem
210 9, I | mert ott enyhébb a lég, és nem oly változó, mint nálunk;
211 9, I | a módi, ... tehát türjük és szenvedjük, hisz Angliából
212 9, II | erdőben nagy vadászat lesz, és herczeg Eszterházy Miklós,
213 9, II | váczi-utczába hivnának meg, és a társaság egy része követi
214 9, II | kezdődik a dunántuli alföld, és roppant térségen huzódik
215 9, II | csata volt, háboruüzenés és békekötés nélkül. A vadászok
216 9, II | vadat estig is rejtegetik, és várják az alkalmat, hogy
217 9, II | mindenki kaphatott vadat, és az urasági vadászok kiséretében
218 9, II | lőfegyvere zálogul esett, és fizetett, a mennyit fizetett;
219 9, II | hanem azért az inger marad, és míg szarvasok lesznek az
220 9, II | pedig takarónak pokróczot és szénát.~Jól ismerte a hivatlanokat,
221 9, II | bátran kilépett az útra, és minden félelem nélkül az
222 9, II | meglepé az orvadászokat, és gyaníttatá velük, hogy ez
223 9, II | föllármázza a kihivó állás, és dicső jutalomkép vakmerőn
224 9, II | érez a vadnak vérét látni és mindenkorra kimondván a
225 9, II | legalább rámérném a fegyvert, és futni engedném a vadat -
226 9, III | kivert lovakat tömegestől, és szilaj kanyargásokkal nyargalászni
227 9, III | nyargalászni a tűz körül, és végre is megint a tömegek
228 9, III | az istállókba rohantak, és szörnyü hűséggel a megriadt
229 9, III | saját helyére verekedett, és a nagy életveszedelemmel
230 9, III | helyeiken, míg a tetőzet parazsa és lángja rájuk nem szakadt,
231 9, III | Kulának égése vert föl, és a legtávolabb ponton levők
232 9, III | Ozorára a kiváncsi népség, és valóban szokatlan valami
233 9, III | lovat megégve, megfulva és mégis rendben találva, mintha
234 9, III | erőszakkal tudtak kiterelni, - és hogy komikuma is legyen
235 9, III | megczáfolásául, szörnyü előrelátással és minden kergetés nélkül rohant
236 9, III | számra soha, mint előbb, és Bécsben, hol az ozorai nagy
237 9, III | kinyomatik, rögtön odarohantak, és a vászonra verve, a vadat
238 9, III | ámbár a régi sort megtarták, és a tűz ellen erős boltozatok
239 9, III | magyarországi ritkább épületeknek, és azonkivül, hogy szörnyü
240 9, III | biztos legyen.~Az anyák és mének főtelepül Ozorán vannak,
241 9, III | kis történetet, mely apám és az ozorai ménesmester között
242 9, III | akkor gazdatiszt volt már, és a ménesmesterrel igen jó
243 9, III | elment, hirtelen lóra ült és kinyargalt Fürgédre.~- Szomszéduram! -
244 9, III | mondja apám elütve az alkut, és délután bevitte Ozorára,
245 9, III | de már ez is megtörtént, és tán máskor is megtörténhetik,
246 9, IV | szeptember 5-kére volt kitüzve, és hogy mily nagyszerü lehetett
247 9, IV | adat meggyőz bennünket; és hihetőleg az említett angolt
248 9, IV | nyulkergetés lett volna; és azt hiszem, hogy illető
249 9, IV | szarvast, bőre már nem lyukas, és kereskedésben használhatósága
250 9, IV | kezdődött pedig Somogy és Tolnamegye szélén, és hogy
251 9, IV | Somogy és Tolnamegye szélén, és hogy az egész műértők által
252 9, IV | beosztva mentek a vadászok és csőszök, naponként pedig
253 9, IV | falkánként tért vissza a szarvas, és elég időbe került a nagyobb
254 9, IV | Igen sok eleven fáczánt és néhány száz darab foglyot
255 9, IV | naponta másfél akó tejföl és százhúsz darab vajas szarvacska
256 9, IV | madeirai, xeresi, bordói és más mindenfélét, mig az
257 9, IV | badacsonyi, szekszárdi és villányi bor volt.~Egyuttal
258 9, IV | kalapu csikósok várták, és szokatlan látványul szolgáltak
259 9, IV | két Lichtenstein herczeg és herczeg Razunovszky.~ ~
260 9, V | szoritva volt mindig.~Szarvas és dámvad volt darabszám a
261 9, V | ezeken kivül két farkas és öt róka is a hajtásba keveredett.~
262 9, V | temérdek gulyabeli marha és az egész vonalon elosztva
263 9, V | az egyikben hideg sültek és italok álltak készen, a
264 9, V | megengedtetett a nézés, és ritka látvány mutatkozott,
265 9, V | izgalmat, mint bármely vadász, és hova kellett meglepőbb jelenet,
266 9, V | középen voltak lóháton, és Borsiczkynak vezénylete
267 9, V | hosszu frakk zöld hajtókával, és rangjuk szerint különböző
268 9, V | elugrattak illető szárnyaikra, és egy mozsárlövés adott jelt
269 9, V | a kitörő vadra czélozni, és a szép lövést a szomszéd
270 9, V | állatnak megjelenése okoz, és a jól talált lövés mennyire
271 9, V | vadászaton vala.~A vadászlegények és gránátosok alig győzék a
272 9, VI | állatot vélnénk, mely repül, és igen gyakran akkor éri az
273 9, VI | lelőtt szarvastömeg; de róka és farkas nem mutatkozik, a
274 9, VI | kétségtelenné tevé, hogy a farkas és rókára került a sor.~Az
275 9, VI | Eszterházy herczeg, Zichy és Palmerston irányába rohant.
276 9, VI | meginditotta a jó kedvet, és Biharynak a lelkesülés közben
277 9, VI | nélkül lődözték; de farkas és róka megint nem jött, mi
278 9, VI | szarvasok, s utánuk a rókák és farkasok is megmenekültek.~
279 9, VI | szigorúbb volt az utasitás és szolgálati buzgalom; de
280 9, VI | aranyakban.~A meglőtt farkasokat és rókákat a vadászok művészileg
281 9, VII | harmadik napja következett, és hogy változatosság legyen,
282 9, VII | föltünő volt, bekötött fővel és a legnagyobb derültséggel
283 9, VII | nyolczszáz darab szarvas, dámvad és disznó esett el. A herczeg
284 9, VII | tisztek, körüleső helységek és hajtók bőven kaptak, a többit
285 9, VII | Pest, Pécs, Sopron, Bécs és Gráczból idesereglett kereskedőknek
286 9, VII | Ozora, Dombóvár, Sz.-Lőrincz és Kaposvárról nevezett uradalmakat.~
287 9, VII | Ignácz átvette a kormányzást, és legelőször is az uradalmakat
288 9, VII | czélszerü rendet hozott be, és hogy az erdőnek is vegye
289 9, VIII | különnemü szarvast, 8 emse és 2 kan vaddisznót hajtsanak.~
290 9, VIII | dámvadak voltak, a szarvasok és vaddisznók 36 000 holdnyi
291 9, VIII | Itt legeltetés, makkolás és gubacsszedés nem volt, egyedül
292 9, VIII | melynek közepében egy sürü águ és levelü fa van. A fán egy
293 9, VIII | szarvasbikát szállítsanak föl, és ha lehet, mocsári szarvast
294 9, VIII | adhatnak; mert az összefogás és elküldés elég munkába kerül.~
295 9, VIII | fölhuzatott a sürüben.~A ponyva és kötélháló közt az a különbség,
296 9, VIII | átbujhatik. Magassága egy öl, és nyolczvan öl hosszú.~E háló
297 9, VIII | kötélháló körül fára másznak és várják a rohamot, s midőn
298 10 | egy olaszországi várost, és ha az véletlenül Debreczenhez
299 10 | ott is megehül az ember, és a sült veréb nem röpül az
300 10 | lótófutó cselédtől fáczánt kér és pezsgőt.~Az izes falat néhány
301 10 | kéri:~- Egy adag fáczánt és pezsgőt! - mondja mély hangon
302 10 | szintoly kevés tartózkodással, és ugyanazon sietséggel sietett
303 10 | legvastagabb hangon, mi az ember és medve közti különbségben
304 10 | előbbeni cselédet:~- Fáczánt és pezsgőt.~A cseléd elrohant
305 10 | szemei merőre kidagadnak, és meggyőződik, hogy a fáczán
306 10 | gyomor lehet, mely ennyit és ily étvágygyal befalni bir.~
307 10 | megint dörmögi:~- Fáczánt és pezsgőt!~Az inas elment
308 10 | mondá vékonyabban:~- Fáczánt és pezsgőt!~Az udvarmester
309 10 | udvarmester utána lesett, és bekisérte az őrszobáig,
310 10 | sokat, hanem kérjen fáczánt és pezsgőt.~Könnyü volt aztán
311 11 | cserélnék senkivel a földön!~És ezt a jóságos úristen békével
312 11, I | egyik posztóruhás úr volt, és cserépzsindelyes házban
313 11, I | pedig megmaradt a szűrben és a hozzávaló ruházatban;
314 11, I | igaz, mert mit a fösvény és az irigy meglát, annak mértékét
315 11, III | Hosszú volt a várakozás, és hogy sokáig ne tartson a
316 11, III | ásitozva regényekből olvas ki.~És ez a faj, melyet az idő
317 11, III | az a nagyvilág!!! ... ti és a denevérek! ti és a baglyok! ...
318 11, III | ti és a denevérek! ti és a baglyok! ... tietek az
319 11, III | bárha, mi szegények volnánk!~És legyen annak a jó úristennek
320 11, III | utczavégen lerakta embereit, és a lovakat egy szolgagyereknek
321 11, IV | nem beszélt ezen dologról, és most azt kérdi.~- Mennyit
322 11, IV | nagyságos szomszéduram.~- És ő nem engedett?~- De nem
323 11, VI | kifejezésért, mely Budaira és a korabeliekre ráillik, -
324 12, II | atyafiai nem annyira a mennyben és földön, mint a mélységes
325 12, II | lakott, ki aztán jó szóval és jó segitséggel megmentette
326 12, II | akkor én előre is megmondám, és ugy is lett; hanem kendet
327 12, III | magában is boldog lehet, és nem szükséges a korcsmába
328 12, IV | kis gondolkodóba esett, és hasonló gazemberek módjára
329 12, V | szántóföldeken is verekesznek, és még azt sem kérdik a gazdától,
330 12, V | ládáját minden kincsével és a kert végén levő luczernásnak
331 12, V | besötétedett, kapott egy fűrészt, és a szomszédék átjáróját egy
332 12, V | összecsapódék fölötte a hab és egy becsületes emberrel
333 12, V | Benyitának az előljárók, és elmondván annyi vigasztaló
334 12, V | mondani, mint hogy a hir igaz, és ő nem tud segiteni a dolgon.~-
335 12, VI | gyarló emberi ész szabhat, és maga sem tehet róla, hogy
336 12, VI | gondolja, - ez egy kedves és jó falat.~Leütötték a harmadik
337 12, VI | emberré lehetsz utána.~És a jó úristen oly közel volt,
338 12, VII | ünnepnapon minő gonddal és szeretettel ölté magára
339 12, VII | hányszor lógatta le lábát, és ugyanazon helyütt ülve,
340 12, VII | képzelődés rajzolja ki az alakot, és csak a fiúi szeretet képzeli
341 12, VII | éppen ma fogta kézen Holló, és az adott pénz fejében most
342 12, VII | zúdult állapotban vala, és szivesen vett részt a kémlő
343 12, VII | kiverte a halálveriték, és a furfangos ész nem súgott
344 12, VII | az egész falu megszokta, és most a kendével sem törődik
345 13 | szivesen lennék gyermek, és csókolnám Schnellerné asszonynéném
346 13 | ha te jól nem tanulsz, és apád a tenger sok pénzt
347 13 | még szorgalmasabb leszek, és kezet csókoltam, mely munka
348 13 | mint Schnellerné velem és bármelyik fiúval a vidéken,
349 13 | vidéken, mintha mind az ő fiai és unokái volnánk. Jobban féltünk
350 13 | szülőink komoly tekintetétől; és ha előmenetelünk sikerült,
351 13 | csősz is kevesebb kellett és szőlőpásztor; mert minden
352 13 | szomszédjáén is megfogta, és ha seregélyeket látott valamely
353 13 | gyöngytyukot, pézsmaréczét kértek és adtak; hát még a kinek fogfájása,
354 13 | használt, ugy használt, és végtére mindenki tudta,
355 13 | ilyen beszédet; utánalátott, és utóbb ki félszből, ki meg
356 13 | legderekabb asszonya volt, és hogy őt magát is az egész
357 13 | azért neki mindene volt, és tőle ágazott ki tömérdek
358 13 | atyafiság, komaság, sógorság és egyéb barátságnál fogva
359 13 | őrködött szeretteinek sorsán, és akárhogy is megtudta mindeniknek
360 13 | azután az ireghi bucsún és vásáron néha előkapta a
361 13 | sokféle csecsebecsét árulnak és bolond volnál, ha keresményedet
362 13 | igy kell gondolkodnod.~És féltek tőle? kérdik önök.~
363 13 | annyiszor visszaszomjazom, és nem a két garasokra - mit
364 13 | emberek.~Ezt is megvigyázta, és ha jókor reggel megtudta
365 13 | meglévén az ő kis országa és kormánypálczája; de jaj
366 13 | hogy egyenként menjenek be, és az ajtóhoz közel levő asztalon
367 13 | alkalmazkodván annak eszéhez és tevén jót annyiszor, mennyiszer
368 13 | reá.~Láttam elég férfit és nőt, ki saját körében tekintélyre
369 13 | vergődött; de hasonlót nem igen, és hálás érzelem hat meg irás
370 13 | hatalmassá tette egész életében, és feledhetetlenné holta után
371 13 | megöleltük, megcsókoltuk egymást, és addig van.~Hol van mai napon
372 13 | ének, varrás, rajz, táncz és sovány eledellel, hogy mire
373 13 | megtanitották alattomosság és torkosságra; a rettenetes
374 13 | torkosságra; a rettenetes rendben, és undoritó mértékletességben
375 13 | testben összeszorul tüdő és máj, miből lesz életuntság
376 13 | máj, miből lesz életuntság és kora halál.~Schnellerné
377 13 | egy magyar gazdasszonynak és derék feleségnek szüksége
378 13 | két orczád olyan gömbölyü és piros, ne bizd el magadat,
379 13 | huszonnégy esztendőn túl, és kenyere is van már, - apádnak
380 13 | fösvény, irigy, kaján vagy, és sajnálod egy asszonytól
381 13 | kedves öcsém, násznagyomnak és a kérőnek selyemzsebkendőt
382 13 | napról-napra fogy belőle valami, és utóbb annyi sem marad életükből,
383 13 | megfordulván, jobban elterjedhet, és ha nem használ is valami
384 13 | ott volt az egész vidék, és nekem igen tetszett, midőn
385 13 | hideglelést kell érteni és lábtörést, vagy a mit drágábbért
386 14 | is békesség lett végük, és Simonyi a kálomista diákokkal
387 14 | csiripolnak bennük.~Diák és verébfészek! e két szó is
388 14 | mindjárt hoztak a padlásról, és Simonyi maga rendezte el,
389 14 | aztán leveté dolmányát és mellényét, hogy a verebeket
390 14 | kik végre elhatározták és szentül hitték, hogy ebből
391 14 | vőlegény mégis megijedt, és Simonyinak azt mondja:~-
392 14 | a vak engedelmességnek, és lett olyan rendes katona,
393 14 | keze a lóhoz volt kötve, és gyalog ment az uton.~A korcsmánál
394 14 | nevü faluban egy fiatal és igen jó módu úrhoz szállásoltaték,
395 14 | bemegyen az asszonyhoz, és azt kérdi, hogy van-e a
396 14 | a nyakába esik a pányva, és csikósmódra megcsipik, mielőtt
397 14 | megismertette magát, férj és nő megölelék az egykori
398 14 | volna! - mondja Simonyi és néhány napot töltött el
399 14 | kedves háznál, hol ő magának és a magyar névnek oly szép
400 14 | ideje volt, midőn e város és a vár a francziák által
401 14 | Simonyi is a többivel egy és ugyanazon keserves koplalásra
402 14 | panaszolkodott, hogy legszebb és legügyesebb lova ugy megátalkodott,
403 14 | lóval, nem bir azzal más, és szerencse, ha élve jön le
404 14 | pedig kérte az igazgatót, és becsületére fogadtatá, hogy
405 14 | emelvénynek, de a ló megállt és hátranézett.~Simonyi egy
406 14 | végig próbálta a lovaglást, és a megzaklatott állat minden
407 14 | megpróbálta a katonai bátorságot, és Simonyinak elég alkalma
408 14 | rut mészárlást álltak ki, és nagy szégyennel huzódtak
409 14 | látta a borzasztó munkát, és segédtiszteinek egyikét
410 14 | érdemkeresztet - már régóta birom.~És így ha kettőt lehetne hordozni,
411 14 | lévén, temérdek vendég volt, és Simonyit, a vakmerő és szerencsés
412 14 | és Simonyit, a vakmerő és szerencsés harczost mindenki
413 14 | ár.~A ló a herczegé lőn, és Simonyi a tepliczi fürdőből
414 14 | boldog órának emlékével és duzzadt erszénynyel ment
415 14 | milyen küzdelemért kapta, és bizonyosan olcsóért nem
416 14 | szerencsésen megfogták a huszárok, és már mindenét elszedték.~
417 14 | között került fogságra, és mily emberségesen bánt vele
418 14 | Csákynak lakásáig értek, és Csáky kérdi a francziát,
419 15 | URAMBÁTYÁM ÉS ÉN.~
420 15, I | volt az egyetlen gyümölcs, és annyira érett, hogy, mint
421 15, I | pedig, igen kurtán: "igen" és "nem"-mel feleltem. Innét
422 15, I | tánczot, azaz: ő "zwei"- és én "drei"-schrittben. -
423 15, I | Ninával együtt valánk, és szótlanok. A kéz-illetésnek
424 15, I | multra, boldogság a jelenben, és biztositása a jövő reményeinek.~
425 15, I | ellenzik, rövid időn férj és feleség leszünk.~* * *~-
426 15, I | gyermeke.~Nem akarék érzelmem és az értelem közt hosszas
427 15, I | bátyámnak eljövetelére, és hogy meg ne lepjen, két
428 15, I | magyar szinházba jártunk; és tanulási szorgalmát bizonyára
429 15, I | után a kereveten nőmmel és dadogó gyermekemmel valék
430 15, I | ba; tüstént leugrottam és ide szaladtam ifju teins
431 15, I | is poczakos nyulat lőtt, és ez azt jelenti - aszongya -
432 15, I | gondolám, - mondá urambátyám - és eljöttem Pestre; a nagy
433 15, I | nekipuczoltattam, eleibe négy szürkét, és most itt vagyok.~- Nagyon
434 15, I | mit általad nyerek; másik és legnagyobb, ha egykor ennek
435 15, I | volna?~- Az nem lehet.~- És tegyük fel: gyermeke is
436 15, I | volna?~- Elment az eszed?~- És az apa én volnék?~- Andris? ...
437 15, I | akarsz belőlem üzni, te és férj? és fiad volna?~- Igen,
438 15, I | belőlem üzni, te és férj? és fiad volna?~- Igen, urambátyám:
439 15, I | tulajdonosát; hihetőleg eltévedt, és tán a kilenczvenhetedik
440 16 | pedig mindenütt egyforma, és hogy én se mondjak róla
441 16 | szemétenhányt, zsellérmaradék... és a többi... rá ne merj az
442 16 | Valamint azért is dörmögött és káromkodott Pál István,
443 16 | lány, elhagyván az édest, és meguramozván az apját, minthogy
444 16 | engedelmesség, parancsolás és a piszkafa, mind az ő számára
445 16 | legalább máskor megemlékszik és nem hozza ide az ördög...
446 16 | ide az ördög... erre arra! és a többi.~- Megyek édes apám, -
447 16 | nyikorgását, abbahagyta az éneket, és alamizsnát várván, jó előre
448 16 | folytatá még odább - és adjon ezer annyit helyette.~(
449 16 | mint hallotta a viszonzást, és alig várta, hogy a puffanásokat
450 16 | azt megmondom, a ki, ... és a többi.~A leányt majdnem
451 16 | István oda ért, megállt, és leszállt a szánról, nem
452 16 | darabig várt ott hasztalan, és a fagyos idő nem hagyott
453 16 | várta a rohanó lovakat, és Pál Istvánnak a keresztfánál
454 17 | mint a gelsei ördögök, és a hős apák, kik hét karnak
455 17 | hogy olyan mint a posztó; és nem vagyunk boltos, ki a
456 17 | emberei nagy elefántnak, és minden bivalyok közt a legnagyobb
457 17 | maguk gondoltak ki egyet, és mivel az apjuk egykor kegyes
458 17 | voltunk, vásott ficzkók, és édesen emlékszünk vissza
459 17 | Angyal Bandi történetét; és még száz ilyen komédiát
460 17 | azzal védte magát, hogy ő és a tudománya semminek sem
461 17 | először is szépen megnyirta és meg is borotválta, s mikor
462 17 | pedig a fogát is kihuzta, és igy a mit tudott, végtől-végig
463 17 | ő most tudomány után él, és mint ilyen, bizonyosan komoly
464 17 | ütközetben rémitőn elfutott, és hogy csak azért nem futott
465 17 | bornyut egy tehén megnyalta, és ő maga azt gondolta, hogy
466 17 | magyarázható az, hogy én prókátor és ujságiró vagyok.~A hetedik
467 17 | egyszer kiváltottuk volna.~És mi mindannyian itt állunk
468 17 | most eskütétel végett, - és ha az a köpönyeg megvolna,
469 17 | hurczolnók a közönség elébe; és ha szólni tudna, megmondhatná
470 17 | talán, mint ahogy betettük; és ámbár azt mondám az elébb,
471 17 | mikor én hatodszor betettem, és az a zálogos ezt a köpönyeget
472 17 | cselre onnét rontottunk ki, - és minden csel után oda retiráltunk.~
473 17 | tudniillik: kapa is, dohány is! - és a mig a dohány faja a pipában
474 17 | mindenét zsidó kézre adta, és a legszükségesebb ruhán
475 17 | maradt mása, mint tenyere és talpa.~Bizonyos, mi hát
476 17 | s egy kevéssé nem láttok és ismét egy kevéssé láttok!~
477 17 | szegen lógott a köpönyeg, és egy hét mulva mérnök barátunk
478 17 | tárgyat, s azonközben Lajost és más szavakat dörmöge; -
479 17 | a szájában forrni kezd, és én becsületemre mondom,
480 17 | lekapván magáról a köpönyeget és az öreg nyakába csapván!~-
481 17 | embernek tartom magamat, és a fiamnak én is kéket varrattam,
482 17 | gondoltam, hogy én félek csak, - és ezt méltán gondolhatá, mert
483 17 | csináltunk neki.~Hetedszer és utoljára pedig én következtem.~
484 17 | farsang farkán voltunk, és éppen a nyakára hágtunk
485 17 | kegyetlen hideg szobában, és a nagy meghülés ujra ágyba
486 18 | volt biz annak több is, és hogy senki se kételkedjék,
487 18, 1 | határozott, hanem a takarékosság, és Kisfaludy Mihály uram megértvén
488 18, 1 | akkora posztóra, fölkenték és a köpönyeget nem annyira
489 18, 1 | Kisfaludy Mihályné lőn, és hazajövet a fehér köpönyeggel,
490 18, 1 | második esztendő is elmult és Kisfaludy Mihályékhoz megint
491 18, 1 | a magyar nemzet; Sándort és Károlyt; mi azonban ezúttal
492 18, 1 | a köpönyeg is megmaradt, és minthogy a posztó nem őszül
493 18, 1 | nem szokták, esőben, hóban és sárban addig barnult, hogy
494 18, 2 | barátinak tanácsával is élt, és végre megállapodott, hogy
495 18, 2 | hiba miatt aztán elcsapták, és lőn belőle katona; Sándor
496 18, 2 | czigányokat, kik zöld mentében és gazdagon megezüstsujtásozott
497 18, 2 | kik saját köpönyegeikkel és bundáikkal takaróztak; lefeküdtek
498 18, 2 | mikor a czigány elhagyta, és fölkeltek, mikor a czigány
499 18, 2 | számára a sümegi plébánostól és egyéb ott lakó tekintetes
500 18, 2 | kivül annyi bámész ember és apró gyerek lesett, hogy
1-500 | 501-625 |