Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |      Mit akarok? ... hát... hát semmit sem akarok... lefeküdni
 2     3,  I  |        édesanyám - nem gondolok semmit, csak meg ne verjen, ...
 3     3,  I  |       lenni, rá ne fogj senkire semmit; mert az árulkodás a leggyalázatosabb
 4     3,  II |    mellett; hát te mit látsz?~- Semmit, - mondá vigyorogva amaz,
 5     5,  I  |        nem is hasonlított ám az semmit ahhoz, a mi a könyvben volt.~
 6     5,  II |  Szomszéduram csak nem feled el semmit.~- Nem is akarnám; sőt napról-napra
 7     5,  II |     mennyit költ, lelkére pedig semmit.~- Mit tud bele?~- Hogy
 8     5,  III| orvossága?~- Nem használ az itt semmit, - mondja az orvos nevetve.~-
 9     6,  IV |        mondá, hogy ő nem talált semmit; hanem minthogy igaz is,
10     6,  IV |       meg:~- Nem ér itt a harag semmit, Kántor István uram! lassabban
11     6,  IV |       vagy többet mondjon, vagy semmit.~- De többet is mondok,
12     7,  I  | igéreteimet?~- Nem akarok tudni semmit.~- Nem mondtam ezer, meg
13     7,  I  |   holnap.~- Mit látok meg? - én semmit sem akarok látni, - holnap
14     8,  II |         is mondjak?~- Ebből még semmit sem tudok.~- Ha nem tud
15     8,  II |    végét, - mit mondtál neki?~- Semmit, édes apám.~- Most találja
16    14      |   csakhogy busúltatok, különben semmit sem hagytatok volna vacsorára;
17    14      |         katonák észrevettek, de semmit sem gyanittatának, hanem
18    16      |       ég; nem láttad fúni azt a semmit, a láthatatlan szelet, melynek
19    18,  4  |       után, - nem mondasz nekem semmit?~- Nem, kedves papa; meséimből
20    18,  4  |      Hát többet mondjak?~- Vagy semmit! - felel a leány, reszketve
21    19,  II |     heted magammal, ... egyebet semmit! hogy utóbb azt sem tudtuk