Rész,  Fejezet

 1     2,  I |                             I.~Nemzetes úr is voltam már, alig valék
 2     2,  I |       a parasztot!~A parasztok nemzetes uraztak, a tiszttartó -
 3     2,  I |      annak nézték.~Még egyszer nemzetes úrrá gondolom magamat, ez
 4     2,  II|     álmomat nyújtózkodám én, a nemzetes úr.~Dicsértessék-kel állitott
 5     2,  II|  állitott be hozzám a hajdú.~- Nemzetes uram! hallja-e, nemzetes
 6     2,  II|       Nemzetes uram! hallja-e, nemzetes uram! keljen fel, itt az
 7     2,  II| alkalmatosság, a nád várakozik nemzetes uramra. - Kellemetlenül
 8     2,  II|         a tiszttartó lesi ám a nemzetes urat, vajon mikor indul?~
 9     2,  II|  tartottunk vissza falunkba.~- Nemzetes uram! ... lökött oldalba
10     2,  II|        lökött oldalba a hajdú; nemzetes uram! ni, ni! no nem látja;
11     2,  II|        akarék.~- Meg ne lője a nemzetes úr, hátha édesapám az.~-
12     2,  II|        nem adá.~- Megtisztelem nemzetes uramat, - kezdé beszédét
13     2,  II|         Onnét került az egész, nemzetes uram, hogy ezt a két csikót
14     2,  II|    hogy el ne térjek a szótól, nemzetes uram, - mikor ez a csás
15     2,  II|  városba eladni, mert - tudja, nemzetes uram - Vakabi gazd'uramnál
16     2,  II|       azután?~- Majd elmondom, nemzetes uram, csak hallgasson rám!
17     2,  II|   lyányt.~- Meg bizony, kedves nemzetes uram, ámbár drága bőrön
18     2,  II|         hanem hadd mondjam el, nemzetes uram, mert még nincs gomb
19     2,  II|        hogy furcsa volt; tudom nemzetes uram se találná el, hogy
20     2,  II|       jön még csak a java, hát nemzetes uram, gondolja csak... édes
21     2,  II| vasárnap tartjuk a lakodalmat; nemzetes uram is, ha nem veti meg