Rész,  Fejezet

 1     1      |   boldogságában szentül hiszi, miként a világ szélén egy kunyhó
 2     4,  I  |    ismét az nyugtalaníta, hogy miként fogok a kimenetelnél köszönni:
 3     5,  III|         hogy legyen fogalmunk, miként mulatják magukat falun olyan
 4     5,  IV |     állva, tünődvén azon, hogy miként röhögtesse meg vendégeit,
 5     5,  VI |   eszembe, hogy el sem mondám, miként lett a baj.~- Hát miként?~-
 6     5,  VI |       miként lett a baj.~- Hát miként?~- Miként? hát megmondom,
 7     5,  VI |    lett a baj.~- Hát miként?~- Miként? hát megmondom, mióta táblabiróság
 8     7,  VI |        éppen Rózát bámulgatta, miként járt föl alá.~- Ágnes asszony! -
 9     9,  II |    személyesen ismeri őket; de miként fogjon meg egyetlenegy ember
10    11,  III|        szürön kiböködték, hogy miként állnak a mérnök előtt? s
11    11,  III|   gondolnunk, hogy kitaláljuk, miként Vámody úr, talán a zsebeket
12    13      | étvágyat valami harapnivalóval miként lehetne egyensulyba hozni.~
13    13      |   nyolczvanadik évüket elérik, miként töltötték el életüket, marad-e
14    14      |       nézvén, hogy a szakácsné miként rakja össze az edényeket.~
15    15,  I  | csinálta ama híres haditervet: miként ha a nemesség a kukoriczából
16    15,  I  |    magamért sem állanék jót. - Miként mosolyg felénk az a szélső,
17    18,  1  |                                Miként lett a fehér köpönyeg fekete?~
18    18,  1  |        meg van oldva a kérdés, miként lett a fehér köpönyeg fekete?
19    18,  6  |  legyen a szerelem;~Ámor nyila miként sebző,~   S mi az édes gyötrelem.~
20    18,  6  |     Gőgösebb is tán, mint rég!~Miként nőttek szépségei,~   Nőni
21    19,  V  |        Nem is ugy kiált ez - a miként én szoktam, - dörmögtem