Rész,  Fejezet

 1     1      |        szentül hiszi, miként a világ szélén egy kunyhó szeretőknek
 2     2,  I  | Ráfogta Vakabi gazdára a rossz világ, hogy nem birja magát, pedig
 3     6,  III|   akkorát kiáltani, hogy a fél világ hallja?~- De most mit szól
 4     6,  IV |  mondja.~- Késő, mert az egész világ beszéli.~- Tisztelendő uram,
 5     6,  V  |        De nagyon rajtunk van a világ szeme, - kedves papom, -
 6     7,  I  |      Aztán hiszi ön, hogy ez a világ még sokáig fog állni?~-
 7     7,  V  |         Minő könnyen megleli a világ saját okoskodásának alapját.
 8     8,  V  | apádnak.~- Kereshetnek engem a világ végén, - könnyez a lány
 9    11,  I  |         mennyit birnak; mert a világ azt gondolja, ha ő meg nem
10    12,  IV |    törje ki. Régen tudja már a világ, hogy valamint az egyszeri
11    13      |    igaz, nagyon előre haladt a világ huszonöt esztendő óta, csak
12    13      |       mint szeme fényét.~- Más világ volt akkor, kedves öcsém,
13    14      |     óbestert.~- De ezért már a világ végéről is visszajöttem
14    16      |    nincs rávaló pénze. - Ilyen világ van most.~Pál István oda
15    17      |      is tettünk annyit, hogy a világ azt mondja máris rólunk:
16    18,  4  |   megragadja, hogy győzelmét a világ előtt jó korán dobra is
17    19,  I  |        elfért, azzal kezdtem a világ dolgához... jöttem mentem,
18    19,  II |         a faluvégén kinéztem a világ felé, itt is falu, ott is
19    19,  III|        senki.~- Mind, az egész világ? - mondá rá a lány.~- Az
20    19,  IV | furcsákat beszélget én rólam a világ.~- Hadd beszéljen - mondám.~-