bold = Main text
    Rész,  Fejezet                                        grey = Comment text

501    18,  2    |               kimarkolt néhány tallért és huszast, s midőn azt jobbra-balra
502    18,  2    |            hozza a hegedűt, czimbalmot és bőgőt, hogy arra támaszkodjék.~
503    18,  2    |               úr. Ha nem jön, visszük; és nem maga lesz a legelső,
504    18,  2    |            hogy a ki eleink hatalmáról és dicsőségéről beszél, ne
505    18,  2    |                ha állitja, hogy büszke és merész lehetett az a nép,
506    18,  2    |            magyart a legalsóbb hangon, és oly csöndesen, mintha egy
507    18,  2    |            öreg Szegedy, Rózának apja, és Horváth Zsigmondnak az unokája,
508    18,  2    |           Hegyfalusi uraság" kiváltak, és még jókor elérvén Kisfaludy
509    18,  3    |          került először közszájra, ... és nagyon kevesen lesznek már
510    18,  3    |            közöttük Szegedy Ferencz úr és Róza leánya, a többi vendég
511    18,  3    |               még utóbb megharagitasz, és ugy elkergetlek a konvenczióból,
512    18,  3    |              magyar ember sirva vigad, és vigadva is szokott sirni, -
513    18,  3    |           legtöbb gondja.~- Ma először és ma utoljára, Róza kisasszony.
514    18,  3    |           meredek lépcsőzetek egyikén, és Róza látta, hogy a párok
515    18,  3    |          hirtelen jött, mint a kérdés, és a leány odanyujtván kezét,
516    18,  3    |    boldogságért, mit a szerelem adhat; és éppen ezért mindketten azon
517    18,  3    |        hirtelen levevén, magára vette, és a zajgó vendégeken keresztül
518    18,  3    |               megismervén a hadnagyot, és nem akarván magát elárulni,
519    18,  3    |              mi helybenhagyás is volt, és miatta a beszédet is lehetett
520    18,  3    |      dolmányával, hanem élénk lelkével és szép szellemével, végre
521    18,  3    |           sajátságos vendégszeretetét, és azt is észrevevén, hogy
522    18,  4    |               badacsonyi szüretnek is, és a mi szerelmeseink boldogságának
523    18,  4    |                segitek én, bizalmatlan és engedetlen leány, - látom,
524    18,  4    |               hogy lakat alatt voltál, és sehová sem eresztettelek.~-
525    18,  4    |          gyermekét magához szoritva, - és ezt bizonyosan tudom.~-
526    18,  5    |               örvendett a változásnak, és olyanképen vett bucsut bécsi
527    18,  5    |                 mint előbb.~- Siettem, és hála istennek, nem hiába! -
528    18,  5    |               kényelmessé tette magát, és fölöttem rendelkezni akar.~-
529    18,  5    |         önmagamat; én meg is érdemlem, és kiállom büntetésemet.~-
530    18,  5    |                Én őt most is szeretem, és nem kételkedem, hogy köztünk
531    18,  5    |           nélkül, azért siettem utána, és a sötétben megkapaszkodtam
532    18,  5    |               a köpönyege gallérjában, és nagy örömmel mondám el,
533    18,  5    |              Összekészülök, édes apám, és követem tanult mesterségemet,
534    18,  6    |                   Két örvény van: szív és ész;~A kettőnek egyikében~   
535    18,  6    |           Fájdalmimmal nyájaskodom,~   És sírok, ha nevetek.~Ily zűrzavar
536    18,  7    |              de midőn unokája megjött, és Kisfaludynak elmenetele
537    18,  7    |           szolgáltassék mindkét részre és ha lehet, az egész vigan
538    18,  7    |                 hogy gyermekének sorsa és egy becsületes embernek
539    18,  7    |                Kisfaludy Mihály uramat és Sándort, hogy másnap korán
540    18,  7    |   kedélyességben fulánk nélkül maradt, és az uton többé nem került
541    19,  I    |         folytatám a csillagvizsgálást, és közben egy pompás meteor
542    19,  I    |                hiányzik egy bogara is! és ha már minden embernek van
543    19,  I    |             embernek van egy csillaga, és minden csillagnak egy embere,
544    19,  I    |                aztán a jól megrögzött, és talán ki sem irtható vak
545    19,  I    |                szalma.~Egy pár fejelés és egyszeri talpalás.~Három
546    19,  II   |            kotorászta ki a szűrujjból, és a kurta száru pipát a kalap
547    19,  II   |              azt boldog boldogtalan, - és ha a mi tájunkra vetődik
548    19,  II   |              eresztette. Hanem szombat és vasárnap délután hallotta
549    19,  II   |               uram - akadt ápolónk is, és széjjelhordtak bennünket,
550    19,  II   |            másiknál lógósnak maradtam, és a falu apraját a, b, cz-ére
551    19,  II   |                   felelt a mészáros. - és csak ugy félvállról mondá
552    19,  II   |                 mely a vállamon hevert és a végén a batyum lógászott,
553    19,  II   |              rítt ki az egész faluból, és mégis oly barátságosnak
554    19,  II   |            kutyát odáig várta volna, - és futott a mint tudott a maga
555    19,  II   |               aztán haza gyalázkodott, és a mint később láttam, gazdástul
556    19,  II   |            Aztán... ott állt kelmetek, és kend talán jó estét kivánt
557    19,  II   |             sem tud szólni az ember.~- És a lány mit szólt?~- Nekem?
558    19,  III  |       legnehezebb pillanatban előugrik és a kisasszonyt a legközelebb
559    19,  III  |        bonyolódik, városon a szőnyegek és spanyolfalak mellett.~Minden
560    19,  III  |            csakhogy attól is megijedt, és ha magam is a pórázra nem
561    19,  III  |           nyavalyával törette már, ... és a ki mit gondolt, ha szóhoz
562    19,  III  |                 ezt nem hitte senki... és a sok mende-monda után Örzséék
563    19,  III  |          vacsorára, egy ital uj borra, és éjjeli szállásra bekvártélyozott.~
564    19,  III  |               mi pedig az öreg anyóval és Örzsével helyre kötöttük
565    19,  III  |             egész faluban a korcsmának és az öreg néni házának volt
566    19,  III  |         házának volt egyedüli kéménye, és a mint hevenyében körülnéztem,
567    19,  III  |              is meglátszott a jómód, - és most jutott először életemben
568    19,  III  |                még keserves a semmi, - és a tenyerembe néztem, akkor
569    19,  III  |          jókora óra ketyegett a falon, és éppen mikor elhallgattunk,
570    19,  III  |          állatforma az órából a fejét, és tizenegyet mondott.~- Hallja,
571    19,  III  |           asztal mellől elkövetkeztem, és a nénémasszonynak megköszöntem
572    19,  III  |         botomat hozta ki az ebek miatt és az utczaajtó rekeszét nyitotta
573    19,  III  |          röviden kigondoltam a nótámat és hevenyében énekeltem:~Hallod-e
574    19,  III  |               ki istent kér mindennap,~És a mit kér, tán meg is kap.~
575    19,  III  |               mit kér, tán meg is kap.~És aki azt meg is eszi;~Mind
576    19,  III  |                a bakter.~Be is mentem, és nagy kurtán meg is lett
577    19,  IV   |              napot kapa mellett leste, és a naplementét a sok dolog
578    19,  IV   |             kelve, minden órát megles, és hogy meghallotta, bizonyságul
579    19,  IV   |        bizonyságul még meg is kiáltja; és a ki egész éjen át minden
580    19,  IV   |       nénémasszonyon kifogott az álom, és a rokka mellett szundikáltában
581    19,  IV   |                 kiáltja idább egy hang és a mint láttam éppen a vén
582    19,  IV   |                az ajtó is nyitva volt, és a kályhavállán készen várt
583    19,  IV   |             aztán behuztam az ablakot, és azon hiszemben, hogy talán
584    19,  IV   |              aztán vége volt a szónak, és egy kötény formát kötött
585    19,  IV   |        éjszakát! - gondoltam magamban, és két esztendő óta először
586    19,  IV   |              tájára is menni a háznak, és ha már kiáltanom kellett,
587    19,  IV   |                 kit a kapun keresztül. És az ilyen két lábu féreg
588    19,  IV   |       maradhatnékom, másfelé is nézek, és ha fordul a szerencsém nem
589    19,  IV   |                Én voltam a vendéghivó, és a falu elejét lakodalom
590    19,  IV   |            hogy a pinczében megtöltse, és egy szijon lógó kulcscsomóval
591    19,  IV   |     kulcscsomóval lassan kicsoszogott, és utána a cselédség is egymásután
592    19,  IV   |               ha már másként nem lesz, és a néném annyit zsörtölődik...
593    19,  IV   |              kinálgattuk egymás borát, és a kortyolgatás, beszélgetés
594    19,  IV   |            kölyök?~Félre hítt az öreg, és sugva mondá, hogy furcsákat
595    19,  IV   |         fiskáriussá teszem én magamat, és ha harmadnapig nem jövök
596    19,  IV   |         reménységem apránként elolvadt és vacsoratájban a szomorúság
597    19,  IV   |        tyukászok megint ideszálltak, - és mint ismerősök együtt iddogáltunk.
598    19,  IV   |         gusztusáért iszom, hanem a bút és bánatot ölöm.~Eszembe jutott,
599    19,  IV   |            düljek, a félszerbe mentem, és nagy nehezen a tyukászok
600    19,  IV(2)|      sopronmegyei tyukászok járják be, és a bécsi piaczra tyukot,
601    19,  IV(2)|            bécsi piaczra tyukot, libát és tojásokat szednek. A hosszu
602    19,  V    |              dönögtek a szekér mellett és az egyik tüzszerszámát verte;
603    19,  V    |                én már a tegnapi napot, és akármint tünődtem, semmire
604    19,  V    |          dörmögném, kinyilik az ablak, és ugy csendesen kérdik:~-
605    19,  V    |            végéből embernyomot hallok, és utóbb az ajtó előtt két
606    19,  V    |               bennünket.~Elállt szemem és szám, ... és ha a nyelvem
607    19,  V    |             Elállt szemem és szám, ... és ha a nyelvem könnyebben
608    19,  V    |         álmomban vagyok én most ébren, és ott van egy faluban két
609    19,  V    |                 mondtam most magamban, és a biró felé megyek, hogy
610    19,  V    |                 hogy jelentést teszek, és utközben a mint az igyekezetemből
611    19,  V    |          huzkodtam a nyelénél fogva, - és most elhiszi kend, hogy
612    19,  V    |                voltunk az ablak alatt, és az ablakon egyszerre zörgettünk.~-
613    19,  V    |        szemközt nézek én a mészárossal és látom ám, hogy éppen ez
614    19,  V    |             meleg nyomon ért mészáros, és az emberei busulásnak estek,
615    19,  V    |                félre hivtam a tyukászt és attól kérdem:~- Hogyan jött
616    19,  V    |            hagytam, meglepett az álom, és a kelmetek szekerén a saraglyába
617    19,  V    |          szekerén a saraglyába másztam és a mint kelmetek az idevaló
618    19,  V    |             idevaló korcsmába érkeztek és a szekér megállt, akkor
619    19,  V    |          megállt, akkor felébredtem. - és azt gondoltam, hogy a mi
620    19,  VI   |             prókátorkép a vallatáshoz, és a házat legott kikutattam
621    19,  VI   |                házat legott kikutattam és a padláson mindjárt megleltem
622    19,  VI   |         előljáróval szekérre rakodtam, és az eltévedt holmikat vittük
623    19,  VI   |               falu kicsődült elejbénk, és a ki most harmad napja legeslegfőképen
624    19,  VI   |                 házát, földjét, pénzét és ezt a két sárga csikót,
625    19,  VI   |              mind mást, nekünk adta.~- És a bakterság?~- Mióta odahagytam,