1-500 | 501-619
Rész, Fejezet
1 1 | szakácsné - Bartos Etelka? De volt légyen a mint volt,
2 1 | alázatosan a választást, de az apród már jóval előbb
3 1 | apród, sorsának elintézésén, de a jó gondolat nem tudott
4 1 | királynak későbbi tervét; de akármint agyalta magát,
5 1 | Magasról esett az apród, de földön volt; eltökélé, inkább
6 1 | ugyan férjének szándokát, de ha a király gátul emelkedendik,
7 1 | elegen verték ugyan fejőket, de mindeddig a puhább fej kapta
8 1 | szavak alá irt neved; - de ne zavard, komám, az esküvőket -
9 1 | szándékomat, - mondá a király - de azért az én és atyátoknak
10 2, I | magam mentem az igaz, de mint az egyszeri kecskét,
11 2, I | visszapillantanom a multra, de az emlékezet visszavágyik
12 2, I | parancsol senki a föld hátán, de csupa viszonyosságnál fogva,
13 2, I | büdösnek hiszi a parasztot, de zsirját mégis megeszi.~Nem
14 2, I | ugyan mindenütt kaphatnék, de történetemhez nem minden
15 2, I | ette volna meg a zsirost; de nem is látta ám senki pénteken
16 2, I | kifizette az adósságot, de a rovást marokszárig tördelte
17 2, I | kénytelen volt oda járni, de szüretig kikóstolta ám minden
18 2, I | körtvélyt bár eleget fala,~De nálánál nagyobb filkó mégsem
19 2, I | kettőt...~- Kendre bizták!~- De én akarom, ... leányunkat
20 2, I | Ha ennivalója nincs is.~- De majd lesz... ha én akarom...
21 2, I | Elmennék én a paphoz; de félek, hogy Szájady uram
22 2, I | talán kiigazodnak egymással; de ha más nem segít, Szájadyék
23 2, I | terv ki lett volna főzve, de az úr isten is beszólott
24 2, II | még most sincs felesége, de lesz; és itt fogjuk el a
25 2, II | néha-néha a fülembe füttyentett, de minden garázdasága mellett
26 2, II | figyelmeztetésül, hogy "megyünk ám, de lassan."~A nádrakások között
27 2, II | ma egy cseppet se ittam, de nem is iszom soha; hát elhiheti,
28 2, II | mindennek én viselem gondját, de van is becsületem... Hát
29 2, II | Az asszony beleegyezett, de hátra volt még a java, mert
30 2, II | Volt, volt... ha volt, de Vakabi Pál uram a két kezében
31 2, II | uramnak egy lánya volt, de meglehet, azt az egyet se
32 2, II | tudott az árokhoz futott; de bezzeg elállt szeme - szája!~-
33 2, II | Ugy hiszem, rókát?~- De a róka mi volt?~- Mi lett
34 2, II | volt!~- Bár az lett volna, de most jön még csak a java,
35 2, II | róka!~- Meglőtte apádat?~- De úgy fejbe találta, hogy
36 2, II | is jár hozzá a borbély; de már jobban van. - Megijedt
37 2, II | igért, lányát, feleségét, de még a jövendő bortermést
38 3, I | megtalálunk, még az nem a mienk; de meg sokszor el sem hiszik,
39 3, I | elfeledi, míg megvénül; de ha majd vénségére ríkatják
40 3, I | maradékát összekotorgatja, de míg a kis bogár lassan kitotyogott,
41 3, I | az ételt ette meg valaki, de "szépen köszönöm" helyett
42 3, I | engesztelődék az anyja, - de ha becsületes ember akarsz
43 3, I | keményen fogta is a fiát; de legalább javát akarta így.~
44 3, I | és mennyi a különbség, de most lássuk, mi lett a gyerekekből
45 3, II | ellövik a lábát és a kezét; de ez még csak hagyján, mert
46 3, II | tovább húzódott a csatavonal, de a megrémült lakosság nem
47 3, II | másik, kinek Péter a neve - de mit akarsz?~- Láttam valamit.~-
48 3, II | hogy miért vernélek meg; de igy nem bántlak; mert agyon-hazudnád
49 3, II | fiam ezt jól cselekedted.~De jó, hogy az isten szeme
50 3, III | Egy drága szó nem sok, de annyit sem lehetett volna
51 3, III | legalább párosával lesznek.~- De nagy bolond ez az asszony -
52 3, III | jó példákat fontolgatják; de ha közel állunk hozzájok,
53 3, IV | ennyi rosszat elmondani, de még hallgatni is vétek. -
54 3, IV | kenyeret is szelhetünk vele, de ugyan azzal a nyakát is
55 3, IV | mit talált, adja kézre, - de a feleletet nem hallotta
56 3, V | Helyrehúzódtak a gyerekek, de mégis félszemmel az arany
57 3, V | ugyan a csöndes hire mindig, de egyéb baj nem lett.~Ezen
58 3, V | lelkét a régi történet, de csak ha az anyja eszébe
59 3, VI | feléjük a lencsés tálat, de azoknak nem kellett az étel,
60 3, VI | történt ilyen furcsa dolog, de persze hogy régen volt az,
61 3, VI | alatt egy szót sem szóltak, de mindig összenéztek.~- Miről
62 3, VI | fiam, - szólt az anya, - de a leányt, kivált ha szép,
63 3, VI | vigasztalá az asszony, - de ha alkalmas kérőd jönne,
64 3, VI | annak, fiam, a ki kéri.~- De azt nem tudja kelmed mondani
65 3, VII | ugyan van, a ki otthon van, de az olyan... verekedő forma, ...
66 3, VII | alatt érkezett hozzám, ... de meg az is benn van az irásban,
67 3, VII | feleletet más is elviheti.~- De én haza szeretnék menni
68 3, VII | azért lódulj, menjünk.~- De káplár uram ... kapott a
69 3, VII | becsületes ember nem tagadja, de nem is tagadhatja, szólt
70 3, VII | különben az isten is megver.~- De hátha majd "föladónak" keresztelnek
71 3, VII | árulkodást nagy véteknek mondá, de hisz ha teins alispán úr
72 3, VII | tudom, - mondta a biró.~- De én tudom, - mondja alispán
73 3, VII | falhoz dülleszkedett volna, de csakhogy igy megmenekült,
74 4, I | leszek, imádkozom érte; de mielőtt elszabadulhatnék,
75 4, I | így szenvedtek a hitért; de hisz éppen nem is vágytam
76 4, I | legelső sorban nem állok is, de a legutolsóban sem.~- De
77 4, I | de a legutolsóban sem.~- De most már mozduljunk, amicze! -
78 4, I | hallja, hogy csak sóhajtok.~- De miért?~- Hát ha tudni akarja -
79 4, I | kiülni, csak otthon nyögött; de én a megszokott helyet rendesen
80 4, I | egyedül maradtam.~Leültetett, de nekem rettentő kinosan jutott
81 4, I | fujta ki a képét, ... na de milyen kuszált az ön haja, -
82 4, I | majd fölszedem és kidobom, de a hölgy kezében tartá, s
83 4, I | emberség is kilássék belőle.~- De az idén csak eljön?~- Nem
84 4, I | válaszolám még odább.~- De ha én önnel magamat egy
85 4, I | mondám nem értve e szót.~Na, de nem is mondom ezt odább;
86 4, I | a kislányt, felém hozá, de az erősen bújt az anyjához.~-
87 4, I | kis vad, - mondja az anya. De a kislány mégsem akart hozzám
88 4, II | üldögélek, hol papot egyet sem, de abban az időben jurátust
89 4, II | hogy én is tetszem neki; de egy drága szót nem hallék.~
90 4, II | valahova, hol nők nincsenek?~- De hát mondd meg, mit mondasz
91 4, II | hogy nélküle nem élhetek.~- De most már hazudsz.~- Neked?~-
92 4, II | kitűnő szépségű nő volt, de míg az a másik szomszédnéjával
93 4, II | most valamit mondanom kell; de míg én a kezdő szón jártattam
94 4, II | a váczi-utczában lakik; de ha még igazabban meg kell
95 4, II | van, soha sem mondtad.~- De azt sem mondtam, hogy ezt
96 4, II | lessem az alkalmat, - de hát minő az az alkalom?
97 4, II | Messziről már megláttam, de midőn már a ház mellett
98 4, II | mosolyogva nyúlni a kendő után, de hol van az az óriás, ki
99 4, II | mit gondolsz? mondám én.~- De csak nem vitted el magaddal
100 4, II | vált el tőlem:~- Jaj! ... de ostoba vagy!~Végképp elszomorodám,
101 4, II | másoknak majd elbeszélhetek, de magaméból egyetlen egyet
102 4, II | utczára! - válaszolám.~- De legalább öt és hat óra közt
103 4, II | mondja ő.~- Elutazom!~- Na, de ezt az utazást elhalaszthatja
104 4, II | fölemelkedem ülőhelyemből, de megütközve látám, hogy hölgyem
105 4, II | istenért?~- Látja könnyeimet!~- De az okát mondja meg!~- Jó! ...
106 4, II | elbeszéltem, fölkiálta:~- Jaj! ... de nagy szamár vagy!~Ebből
107 5, I | ujságot hordassak? ... de hátha mind fára tekeredik
108 5, I | hátha megkérnék az árát.~- De hát mégis mit csinál inkább?~-
109 5, I | vigyázott, ha sok nem is, de valami megmaradt fejében, -
110 5, I | mondja tovább.~- Jaj, - de melyik flotta? - szomszéduram.~-
111 5, I | csak a homoktengert nem; - de hisz szomszéduram, együtt
112 5, I | megint átballag hozzám.~- De már azt csak hallotta? -
113 5, I | azok is várnak minket.~- De nem mászkálok én utánuk,
114 5, I | nem mondtam, hogy szücs.~- De bundákat küldött?~- Igen,
115 5, I | gyötör, - szomszéduram.~- De hát mit csinál; - szomszéduram! -
116 5, II | jönni? támad meg ő kelme.~- De mit csináljunk?~- Mit csináljunk?
117 5, II | pengőt.~- Ejnye! mondám, de nagy kár, hogy...~- Hogy
118 5, II | győri Miska!~- Lehetetlen!~- De nem lehetetlen; mert a gerendát
119 5, II | negyven pengőt.~- Sok!~- De nem sok, ha az én nótámat
120 5, II | valami bukfenczhányó!~- De a nemzeti szinház! - ismétlem -
121 5, II | Búsulok én most is!~- De mikor a czigányoknak negyven
122 5, II | csak kell tennie!~- Igen, de azért nem szükség Buksi
123 5, II | szomszéduram! ... kiált közbe.~- De mondom; mert, hogy el akarja
124 5, II | csak ásitnak a hazáért, de egy batkát sem áldoznak
125 5, II | és számat akarja befogni; de én mindamellett is kiabáltam,
126 5, III | szomszédurunkat megüti a guta?~- De engem üt meg, barátom.~-
127 5, III | roham?~- A világért sem!~- De ezek a boldogtalan czigányok?~-
128 5, III | hipokhondrikus?~- Tehát nem az?~- De nem ám?~- Hát mi volna?~-
129 5, IV | Goromba tréfák az igaz, de ha az ember búsul, úgy tesz,
130 5, IV | fülébe, - hát nem hall?~- De nem ám, mondja bosszúsan; -
131 5, IV | karomba oltottak volna, de az isten verje meg őket, -
132 5, IV | annak az árát kifizesd.~- De majd megeszi a penész! -
133 5, IV | hogy semmije sem látszik.~De ekkor jött a hadd el hadd;
134 5, IV | házalót nyers bőrbe varrnak.~De édes barátim, - nem hiszek
135 5, IV | másnak böjtöt prédikál, de maga sunkát eszik; és még
136 5, V | tudniillik hasznát vehetem; de még ebből két hirlap is
137 5, V | el, vagy elkeseredem.~- De hát hova lesznek könyveid?~-
138 5, V | hogy az enyémek.~- Igen, de akkor inkább fülön fogtam
139 5, V | barátom! - viszonzá amaz, - de ki áll nékem jót azért,
140 5, V | Némileg ugyan bizonyság, de nem bizonyos, hogy tőlem
141 5, V | Csinosak, - igen csinosak.~- De ime belől, mutatja amaz -
142 5, V | mint ime meglátszik.~- De minő sűrűn van ez a körmölés?~-
143 5, V | egyéb bajom nem volt.~- De ha ez mindig igy tart?~-
144 5, VI | megterhelte a gyomrát?~- De meg ám! hogy is ne? mikor
145 5, VI | azt a Hunfalvit, - jerum! de tanítja, - juj! ha engem
146 5, VI | csakhogy legyen kézirat; de, uram, ki győzne annyit, -
147 5, VI | Szegény új magyar muzeum!~- De szegény ám, - most ki gyógyítja
148 5, VI | beszél, höbög, nyekeg; de én értem; mert finn nyelven
149 5, VI | csak venne meg valaki, - de az ördög sem veszi!~ ~
150 5, VII | hisz elolvad az ember!~- De, ha megigérem, hogy éppen
151 5, VII | atyafiságot az emberekkel.~- De ilyen hasonlatosság!!!~-
152 5, VII | mindenbe beleütöm az orromat; de még csak ezután remélem,
153 5, VII | lepett meg bennünket; - de nem fogom tán zavarni az
154 6, I | középen akart megszegni, de utóbb az életlen kés úgy
155 6, I | visított a gyerek, - de felét a kenyérnek mindig
156 6, I | gabonával egymás mellé rakva; de ha jól megvigyázzuk, az
157 6, I | lökte a melegség miatt; de mondhatom is nénémasszony,
158 6, I | mondaná neki: szerelmem, de szép vagy!~Hát a nénémasszonynak
159 6, I | hallgatódzik a sarokban, de kiejtené a pipát a szájából;
160 6, I | ám azóta nénémasszony, - de csak biztassa az öreget,
161 6, I | hallgassa, mit mondok.~No de mégsem szólok, bizony megsajnálnám
162 6, I | a hátaddal is hallod.~- De nagy úr lettél, - ingerkedék
163 6, I | valamiképp beléd botoljon; de tudtad, hogy itt vagyok;
164 6, I | soha sem szólt a leánynak, de hogy éppen a lány ezt szeresse,
165 6, I | nem hogy félnék tőled, de fogadom, hogy egy magam
166 6, I | álmodban is nyöszörögsz, de a szád csukva marad úgy-e?
167 6, I | mondtam...~- Mondtad ám, ... de mondd én előttem.~- No hát...
168 6, I | leány szeret-e valakit?~- De meg azt sem tudom, apjuk.~-
169 6, I | lármázott a férfi, - de most azt akarom tudni, ki
170 6, I | ablakon behallgatózni.~- De hát kit szeretsz?~- Édes
171 6, II | a leány őt szereti csak; de mégis félt, hátha talán
172 6, II | marad el utána a másik, de a leány - azt gondolja -
173 6, II | mindjárt bevettetném vele; de lenne mit keresztelni, édes
174 6, III | nyissa-e föl az erszényt, de az mindjárt eszébe jutott:
175 6, III | bele akart kezdeni a szóba, de csak megint azt gondolta,
176 6, III | útnak eregetni bennünket.~- De mondta kednek, hogy menjen
177 6, III | menjen el?~- Még nem mondta, de ma még annyi szó se fért
178 6, III | volna.~- Nekem sem szólt, de azért mégsem kergetett el, -
179 6, III | engesztelé a lány, - de hát muszáj akkorát kiáltani,
180 6, III | hogy a fél világ hallja?~- De most mit szól apád? ha már
181 6, IV | nem bir, nem mozdulhatok, de az urakon meg a lovászokon
182 6, IV | is, se kocsin, se gyalog; de hová is mennének ilyen dolog
183 6, IV | papot, meglesz az a pénz, de meg ha már elveszett...~-
184 6, IV | várjuk el a jó hirt.~- De nekem lesz az szégyen, ha
185 6, IV | hogy más nem is vihette el, de meg szemükkel látták, mikor
186 6, IV | hogy eljött ólálkodni, de most egyik a másiktól nem
187 6, IV | Lehetetlen hinnem, gróf úr, de mégis irtóztatóan félek,
188 6, IV | tudom, méltóságos uram, de ha lehetne, szivesen az
189 6, IV | hallotta valamennyi, ... de csak egy sem hitte.~Kántor
190 6, IV | lassabban végezzünk!~- De végeztem én már - mondja
191 6, IV | hanem legyen eszünk.~- De még inkább most megyen el,
192 6, IV | mondjon, vagy semmit.~- De többet is mondok, hanem
193 6, IV | utána meg Ferkó, - nem igaz, de egy szó sem igaz.~- Én is
194 6, IV | beszélni, - mondja a pap, de kelmed addig kapkod a szavamba,
195 6, IV | a gróf a kezemhez adott, de én a zsebem helyett jóformán
196 6, IV | merészségből, nem tudom fiam, de mondja; mégpedig ezen szóval:
197 6, IV | hogy leselkedni akart, de hát előbb én is köztük voltam,
198 6, IV | rossz, ezt mondani! ... de mi történt azután?~- Én
199 6, IV | Ferkót el akarná verni.~De nem is veri ám el!~ ~
200 6, V | ugyan, hogy ártatlan lesz, de a hirből elég annyi, hogy
201 6, V | azt mondta: adj uram esőt, de mindjárt.~- Mit mond a biró?~-
202 6, V | szeretném, ha én hinném... de nem hiszem!~- És miért? -
203 6, V | mind egyforma, gróf úr.~- De nagyon rajtunk van a világ
204 6, V | hogy micsoda náczió volt, de én a magyar ember becsületét,
205 6, V | szájából, hogy nemcsak a rossz, de még az is fél tőle, a kinek
206 6, V | győzte törölgetni magát, de meg mintha vallatóban lett
207 6, V | lerogyott Jancsi a lábáról; de még szörnyüt is ijedt, mikor
208 6, VI | mindegy! - mondja a gróf, - de minthogy az Isten olyant
209 7, I | asztalt akart mondani, de félt, hogy Ágnes asszony
210 7, I | hogy térjen a jó útra; de csak nem talált rá. Hány
211 7, I | órában, - mondja Ágnes - de nem is várom, hogy nyakamba
212 7, I | Emlegesse az ördögöket, de nem engem; - azért megyek.~-
213 7, II | jó gondolatot megfogni, - de az ész nem akart igen engedelmeskedni.~-
214 7, II | egymás közt elintéztük volna; de így kénytelen vagyok felemliteni.~
215 7, II | mi az? - kérdi a nő.~- De talán mégis rosszkor választám
216 7, II | joga van magáét kérni, de legalább ne kínozzon, azért
217 7, II | nagyot köhintve Varjas, - de egyszersmind a székről is
218 7, II | néhány pörét vitte ugyan, de az a néhány torkig megunatta
219 7, II | kést hordani magammal.~- De meggondolta az úr, hogy
220 7, III | hogy őt hallgatva nézi; de annál bizonyosabb vagyok,
221 7, III | virág illatát, - nem látja, de tudja: közel és itt van.~
222 7, III | hogy kiváncsi legyek, - de megkisértem, hogy legyőzzem
223 7, III | figyelmetlen valék, - mondá Róza, - de ha ön szórakozott, vallja
224 7, III | fölkereshetem önt?~- Ritkán.~- De gondolhatok ide?~- Ne tegye! -
225 7, III | visszavonulást tenni, - de a nő feleletével diadalt
226 7, III | kilenczvenkilencz nem!~- De a századik kérdés?~- Arra
227 7, III | lehet ugyan nem szeretni, de óvakodjál, hogy bár egyet
228 7, IV | másiknak hatalmába adta.~De hát a remény?~Csábító gondolat,
229 7, IV | Itt vagyok, - mondja.~- De látom, - feleli Sándor.~-
230 7, IV | jót, - pöröm hogy áll?~- De majd megüti a guta, ha szólok! -
231 7, IV | remegve.~- Hát mit akar?~- De aztán nem haragszik rám?~-
232 7, IV | és - jó estét kivánok.~- De már lesz valami Varjas úrból, -
233 7, IV | úrból, - mosolyga Sándor, - de azért ne menjen ki, - hanem
234 7, IV | ügyvéd.~- Meghiszem, ... de hisz azért a maga nevét
235 7, V | pillanatra nem számolt, de érzé, mint a Dunába esett
236 7, V | mondva, ha helyemben áll, - de én tökéletes megveretést
237 7, V | e szobát elzárja tőlem; de nem szégyent, mely pajtásaimnak
238 7, V | a lány kezét nyujtva, - de egy föltételt kötök ki.~-
239 7, VI | Ágnes... egy órát hagyok, de többet egy perczet sem,
240 7, VI | bolondítja bér fejében, de még egy fillért sem adott,
241 7, VII | Jó! ... mondja Róza... de bűnhődni fog Sándor.~- Arra
242 7, VII | jobban, - mondja Varjas.~- De láttam én, mikor fontam, ...
243 7, VII | Ágnes.~Ekkor jött be Sándor; de Varjas csak folytatá.~-
244 8, II | katonaságból hazaszabadult, de a mit ott megtanult, úgy
245 8, II | rendetlent nem csak fenyegette, de azon álló helyben jól helyben
246 8, II | nyughatatlankodék amaz, - de hát soha sem marad idő,
247 8, II | beszegődött árvák apjának, de saját gyermekünket egy szóval
248 8, II | hálaistennek, édes apám.~- De volt?~- Nem is volt, édes
249 8, III | az embert; félesztendeig, de néha tovább is firtatta
250 8, III | meg majdnem egy ölnyire.~- De így megnőni, ... uram bocsá, ...
251 8, III | is hinné talán, hogy... de sok koczamalacz kövérre
252 8, IV | ugyan az árváért nézte meg: de másodszor saját lányára
253 8, IV | el a tizet, tizenegyet, - de sokszor még a déli harangszó
254 8, IV | Tamásinak emberségével, - de meg újra egy nagy fába vágta
255 8, IV | pénz. Busult, káromkodott; de más szegény ember is próbálta
256 8, IV | biztatólag, hadd hallom.~- De majd nagyot kiáltok, aztán
257 8, IV | Elhiszem, hogy ki kell, de nem kendnek, hanem nekem;
258 8, V | mondtál?~Ránézett a lány, de ezen pillanatban nyilott
259 8, V | hol jár Örzsének az esze? de a lány csak folyvást az
260 8, V | kend vele az esze után; de ne állitotta volna a tornáczba,
261 8, V | s újra kiment sirva.~- De nekem nem nyafogsz! kiabált
262 8, V | tele torokkal a gazda.~- De majd kell-e az a lánynak?
263 8, V | kiáltott az asszony, - de gyermekemet meg nem hagyom
264 8, VI | megjárja a kéménytisztitó; de lelkére élethosszant dobál
265 8, VI | hozzá ezt a néhány szót.~- De hát mondják meg kigyelmetek, -
266 8, VII | árverésre.~- Elmennék gazduram, de a milyen sáros út van, az
267 8, VII | hivatalos eljárás igazságos; de hát beszéljen az ember,
268 8, VII | nem lehettek a falutól, de talán a kerék is igazat
269 8, VIII| az ugató kutyák miatt, - de meg a hűs szél is megsétálta
270 8, VIII| valamely alkalmasabb helyre.~- De kicsoda? - kérdi újra a
271 8, VIII| kiment, újra folytatá, - de mivel ezt a lányt, mit tagadjam,
272 8, VIII| szerette, ... szegény az igaz, de becsületes gyerek, éppen
273 8, VIII| árvapénzt is megolvasták, de mint mondják, hiányzik ezer
274 8, VIII| majd holnap mondom meg, de addig ezen papirost a világért
275 8, VIII| ablakot, nézze meg maga is, - de jól nézze meg, nem ér-e
276 8, VIII| a közönségnek csudájára; de az ügyvéd jó kedvet kapott
277 8, VIII| ismét mondja az asszony.~- De hát a második ezer mért
278 9, I | tanulság annál alkalmasabb, de tán meggyőzőbb is; mire
279 9, I | és hasznos dolgot birunk; de mivel úgy is megvan, nem
280 9, I | nem csak nem használjuk; de ha valaki megemlíti, épen
281 9, I | melyek azt mondják, hogy de mégis haza szokunk; magunkét
282 9, I | erdőmesterré szerette volna tenni; de hiába e jóakarat, csak olyant
283 9, I | jegyzi meg az úr, ... de egyébiránt is a hely nem
284 9, I | én magyar ember vagyok.~- De miért tagadtad el eddig?~-
285 9, I | kedvéért is rászántam magamat; de már nem tudtam volna tovább
286 9, I | tartott hires vadászatokat; de már hiába, úgy vagyok én
287 9, I | többet, mint a vad után; de a vég s czél mégis el van
288 9, I | forgácsokat szedegetni!~No, de csak szedjük, és ezer szerencse,
289 9, I | oly változó, mint nálunk; de mivel úgy a módi, ... tehát
290 9, II | tudniillik a lövésre elesett; de ha a vad meg tudott volna
291 9, II | pénzért kapott ugyan vadat; de nem azon öntudatos élvet,
292 9, II | személyesen ismeri őket; de miként fogjon meg egyetlenegy
293 9, II | szándékkal, hogy elfogja őket.~- De ha nem adják meg magukat?~
294 9, II | javukra akarna lenni.~- De mit csináljunk most már? -
295 9, II | utra, hol a vadász leszáll; de mielőtt amazok megköszönhetnék
296 9, II | lőném is... bizonyosan; de legalább rámérném a fegyvert,
297 9, III | udvarközökkel voltak ellátva, de mint a létra hágcsófogai
298 9, III | ismét növekedett később; de már oly nagy számra soha,
299 9, III | lovakat is sokáig sajnálta, de a vadászkészletet legtovább.~
300 9, III | is ritkán hall az ember; de már ez is megtörtént, és
301 9, IV | IV.~De most már isten úgy segéljen,
302 9, IV | egyenesek, mint a Tiszamellék; de termékeny föld egy talpalatig,
303 9, V | lövésre, nem fogja elhibázni; de nem is hibázta el.~Csak
304 9, V | herczegi czimer is kisebb vala; de már az övé drágakövekkel
305 9, VI | kivánna a szokatlan zajjal; de midőn mellette az üszőt
306 9, VI | után már végképp menekülne; de mielőtt lábai a földet érnék,
307 9, VI | össze a lelőtt szarvastömeg; de róka és farkas nem mutatkozik,
308 9, VI | hagyja rohanni a szarvast; de később eloldozták a kopókat,
309 9, VI | szarvasokat kopók nélkül lődözték; de farkas és róka megint nem
310 9, VI | hagyja helybe a másik, - de miért ordit ily szokatlanul?~-
311 9, VI | és szolgálati buzgalom; de már ezt bizony nem lehetett
312 9, VII | dámvad, fegyverét elsüti, de a vad helyett gróf Eszterházy
313 9, VII | folyása meg lőn akadályozva; de e napon a vadászat ily kellemetlenség
314 9, VII | Nyugtatja meg az orvos.~- De hát siessen, hogy a golyót
315 9, VII | nem igen volt Európában; de még Tamásiban sem, hol kisebb-nagyobb
316 9, VII | mondja a herczeg örömmel.~- De fizetés nélkül! - Teszi
317 9, VIII| uram.~- Ez még nem sok.~- De nincs ám a pénztárban pénz,
318 9, VIII| csak 12 darab kivántatott; de mind 16 ágas. Nyolczadnapra
319 10 | mint vannak Debreczenben, de vannak szenátorok, csakhogy
320 10 | nem ismeri az ember.~Na, de hát ne irjuk le a várost,
321 10 | Marczi! - szól az egyik, - de jó volna egy tál töltött
322 10 | jutott eszébe, hogy még éhes; de ime az ajtó megint megnyilik,
323 10 | bámult a ritka étvágyon, de harmadszor is meghozá a
324 10 | visszafordulnánk, már az étkező elment, de néhány percz mulva újra
325 10 | a megparancsolt ételért, de már azon föltett szándokkal,
326 10 | poharak nedve ugyan oda folyt; de minő pokoli gyomor lehet,
327 10 | az élő világban nincsen; de mire kidörgölt szemei a
328 10 | a bolond tréfát elhinni; de íme, megnyilik az ajtó,
329 10 | másodszor is megjelent, de sőt harmadszor is; azért
330 10 | gránátos:~- Marczi te! ... de jó volt az a fáczán.~- Meg
331 10 | kiáltá:~- Hej, ... pajtás, de jó volt a fáczán! - mondja,
332 11 | falatnak megnyalja a száját; de hát kérek mindenkit, mondja
333 11, I | ember pénzét, ráfogja, hogy de maga sem tudja a számát.~
334 11, I | állt nála huszas, tallér, de még az arany is.~Elszomszédkodott
335 11, I | van jól! - felelt Budai - de nem mondja nagyságos uram,
336 11, I | legelni irigy szemeivel, de a magáét bármennyi, mégis
337 11, I | Azt elhiszem, hogy van; de ha az enyémet megsegiti
338 11, I | semmi koldus maradék.~- De hát a fiú mit mond, öreg? -
339 11, I | tréfálódzék emez.~- Jól van jól, - de másra is kellene ám nézni.~-
340 11, I | bajban van, mint ő maga, de csak hagyta tovább beszélni.~-
341 11, I | Egy-két szót hallottam, de nem sokat; - válaszolt Budai -
342 11, I | dolgot, s kötekedtem vele; de már látom, jobb lesz elhallgatnom.~-
343 11, I | szomszéduram, - igéri Budai - de csak azt mondom, a mit látok.~-
344 11, II | apja mondja azt kendnek.~- De azt mondja ám, hogy ne vegyelek
345 11, II | a miért megesketnek.~- De hát a kend apja mit mond
346 11, II | valakivel össze akarnak kapni, de nem tudják hogyan? azért
347 11, II | azt mondja az öreg, - de készen áll a szó, talán
348 11, III | odáig ki nem találom.~- De majd én agyalom magamat? -
349 11, III | hogy jeget kóstolgassanak; de kik nem rettennek meg, ha
350 11, III | gyengeségeit árnyékába tolja, de hogy azt fölemelje azon
351 11, III | hajlik alá minden védelemre.~De soká küzdött egyetlen gondolatért;
352 11, III | mondjátok ki: szeretlek.~De nem itt végződik el a dolog,
353 11, III | a zsebekben vájkáljanak, de ők birnak annyi nyugalommal,
354 11, III | karzat egetverő tapsairól: de az apák nem sokat adnak
355 11, III | hazudik, ha pénzt kérnek tőle; de midőn lányát kérik, s a
356 11, IV | az ember becsületes.~- De azt már én is mondhatom, -
357 11, IV | szép keresete is van.~- De még milyen, - szörnyülködék
358 11, IV | részéért? - kérdi Vámody.~- De valamennyiért!~- Hisz a
359 11, IV | És ő nem engedett?~- De nem ám!~- S azt mondta,
360 11, V | hogy szeretem?~- Azt.~- De akkor hazudom ám édes apám.~-
361 11, V | válaszola Ferkó.~- Nem tehetsz? de majd tennél, ha egyszer -
362 11, V | a lány, vegye el maga.~- De majd veszek én mást, aki
363 11, VI | mondtam, nagyságos uram, - de azt mondja ám édes apám,
364 11, VI | betüig mind meghallotta, de nem szólt.~- Azt tartom
365 11, VI | marad adósom szomszéduram.~- De nem ám, ... azért az igéretet.~-
366 12, I | előtte becsiptetett lábbal, - de most milyen kárörömmel nézi,
367 12, I | szolgabirónak igaza van, de nem mert kikötni senki azon
368 12, II | hogy kétszer kettő három; de aztán még ugyanazon napon
369 12, II | mit kendre pazarolnék.~- De jól ismer, kedves Galamb
370 12, II | ajánlott tizenöt holdat, de kend föllármázta a falut,
371 12, III | leány, hogy ki jön utána, de a világért vissza nem fordulna,
372 12, III | fohászkodik a legény - de miért is mondanám meg? mit
373 12, III | papnak.~- Meggyónnám ám, - de hiába gyónnám meg a papnak,
374 12, III | leány, rimánkodó hangon.~- De majd elfutsz, ha megmondom.~-
375 12, III | elereszted-e a kezemet?~- Soha, de soha! - feleli Örzse oda
376 12, III | mindegy, akárkit választasz, de ha a szót kimondád, azt
377 12, IV | a panaszolkodónak, hogy de ő mégis segit rajta, - már
378 12, IV | feleségemet ne kérje!~- De a leányát odaadja a fiamnak?~-
379 12, IV | ablakon másztunk volna be; de az ajtónak kerültünk, s
380 12, V | is baj, ha sokan tudják; de még nagyobb, ha senki sem
381 12, V | elfutni a veszedelem elől.~De minthogy semmi sem tart
382 12, V | megmagyarázni a dolgot, de a nagy zavarban senki sem
383 12, V | alatt tévedett el valahová, de bár fölforgatták az egész
384 12, VII | testvérek volnának.~No, de még mennyit mondhatnék el
385 12, VII | udvart úgy megelevenitette; de most már csak a képzelődés
386 12, VII | legbiztosabban támaszkodhatik; de minthogy a nyelet is édesapja
387 12, VII | emberré lehetsz utána.~- De már látom, Holló gazda, -
388 12, VII | hanem lépjen a padlóra! de Holló uram reszketett, mint
389 13 | vagy a hátbavágásokat? de reménylem, fönn a magas
390 13 | keresselek benne, vagy hátul?~- De csak előlről, kedves asszonynéném,
391 13 | mint ime következik:~- Jaj, de drágában van ez a csipetnyi
392 13 | forinttal is többet érő lesz; de hiába, téli ruhát kell küldeni
393 13 | mi vidékünkön legidősebb, de legszemesebb asszony is
394 13 | vásznat vállalt el tőled? de bizony szálat sem mondott.
395 13 | a kinek van bátorsága.~De most már azt is elmondom,
396 13 | hordom néha a tejeskannát; de csak jó kedvemből; hanem
397 13 | országa és kormánypálczája; de jaj volt, kinek e pálczát
398 13 | kedves nagyasszonyom.~- De, kedves lányom, elkezdted
399 13 | lakott már hajdanában is; de annyi ember között rossz
400 13 | fekete volna, mint a többié; de minthogy te nem tetted,
401 13 | harmincz kéve kender meglőn; de még inkább növekedett a
402 13 | körében tekintélyre vergődött; de hasonlót nem igen, és hálás
403 13 | életének legjavát elélte.~De sokszor beszélgetett velem
404 13 | szerettem volna?~- Igen, de ha eleinte beszélni sem
405 13 | menni az egyszerüségig; de nem az együgyüségig, mely
406 13 | egy kis szünet állt be; de megint jutott eszébe valami.~-
407 13 | attól kéred a belevalót; de meg egy kis turó, egy kis
408 13 | emberek közé keverednek.~De kár, hogy a hajdani életnek
409 13 | itt-ott beszélnek még egyről, de napról-napra fogy belőle
410 13 | használ is valami nagyot; de nem is fog ártani, hahogy
411 13 | veszedelmet, üvegesek jégesőt.~De már nagyon megokosodunk,
412 14 | óbester helyett ezredest irni, de minthogy még mai napig igen
413 14 | meg kelle mutatnia, hogy de mer!~Deszkát mindjárt hoztak
414 14 | kiált nevetve Simonyi; de a diákok megmutatták, hogy
415 14 | öklétől.~Erre tágult az ut, de a vőlegény mégis megijedt,
416 14 | a földön heverő diákhoz; de bezzeg megijedtek, midőn
417 14 | lett, Simonyi ott maradt, de nem merték bántani, minthogy
418 14 | diákot végre eszére hozták, de a mészárosnak lakolnia kellett;
419 14 | káplárság nem nagy méltóság; de azt sem kapta ingyen. -
420 14 | embert akarnak lopni.~- Ejnye de jó, hogy kendet már el nem
421 14 | mit a katonák észrevettek, de semmit sem gyanittatának,
422 14 | szakácsnéval a sültet.~- Na, de az már mégis megmaradhat
423 14 | kit ölelő karok vártak, de egyszersmind azon tudósitás,
424 14 | néztek a váratlan vendégre; de midőn Simonyi megismertette
425 14 | megcsókolák az óbestert.~- De ezért már a világ végéről
426 14 | a lovat az emelvénynek, de a ló megállt és hátranézett.~
427 14 | ismételni kelle e munkát, de azután, a mint neki forditá
428 14 | eredménynyel, távozni akart; de az igazgató mennyre-földre
429 14 | Persze hogy nem futottak; de nem is Simonyi kergette
430 14 | koronaörökös.~Elkezdek az árverést; de az igéret egymásra következett,
431 14 | küzdelem sokáig tartott, de részletekről nem akarok
432 14 | tisztet ettől megfossza; de már itt az ideje, hogy Csákynak
433 14 | Igen! mondja a tiszt.~- De miről?~- A korona mellett
434 15, I | engem is körüldongának. De szivesebben töltém napjaimat
435 15, I | ficzkó a hegedüvel: tudta, de nem próbálta. - Mit nekem?
436 15, I | elfogadtam, minden készen volt, de midőn az egereknek a macskára
437 15, I | orvosság? ... gondolod?~- De az ám... piritott vöröshagymával
438 15, I | kiváncsi voltam e tolongásnak, de mellőzve a kérdezkedést,
439 15, I | hangzagyvához. Nem volt karmester, de volt serege a botnak: nem
440 15, I | hangja az árva fuvolának, de volt kinyikkanó hangja egy
441 15, I | gazdag öltözékű hölgyet, de magam a kőpadhoz csapatván,
442 15, I | macskazene sok fájdalmat okozott; de hiszem, éltem boldogságát
443 15, I | szabadon rendelkezhettem; de sajnálám, a bátyám utáni
444 15, I | azt ugyan megjárja a szél, de meg nem üti! Ide járul az:
445 15, I | jöttél, Jancsi?~- Most magam, de holnap itt lesz az öreg
446 15, I | feleségem van?~- Azt ugyan nem, de beszéli, hogy furcsa álmai
447 15, I | tüstént ki menne a lelke; de már ehhez az egy örömhöz
448 15, I | elintézném; kérni ugysem akartam, de mindent csak jó módjával
449 15, I | össze-vissza álmodoztam... de a fránya álma, az se teljesedik
450 15, I | haszontalanság az egész. De beszéljünk, öcsém, okosabbat! -
451 15, I | Szót beszélsz öcsém; de ez a Pest megviseli az embert; -
452 15, I | Pest megviseli az embert; - de ni, ni! Deák, Wesselényi
453 15, I | vettem tőle holmi jószágot; de szót ne vétsek, öcsém, ez
454 15, I | Jancsinak, hogy rosszul hallok, de nem hiszi; ez is az öregségnek
455 15, I | Öregszünk, nem lehet eltagadni; de se baj, csak egészség legyen,
456 15, I | Biz oda ám - két kézzel... de te azt gondolod, nekem;
457 15, I | utadba; neked kértem meg! De ne fecsegjük el a szép időt,
458 15, I | volt, a mit hallottál?~- De nem ám!~- Tudtam én, hogy
459 15, I | arczképnek eredetijét?~- Nem én; de ha ilyen szép, mint pingálva
460 16 | hivták ezt a falut, vagy ugy; de hála istennek nem a rétemet
461 16 | gyarló.~Hej! a legtöbbnek de kevés jó fér be a száján,
462 16 | gondját viseli a szája izének; de ha elkésett az asszony a
463 16 | hajat kér mint krajczárt.~No de kezdjük mindjárt Pál Istvánon
464 16 | az ilyen fenyegetéstől, de Pál István azt is megmondá,
465 16 | hogy nem is kérdezősködtek; de még mit a bámulók mondtak,
466 16 | képe olyan, mint a rózsa; de nem pingálja ám magát Örzse;
467 16 | szeme, beéri vele, ha látja; de meg nem is keresgél ott
468 16 | néma a te nyelved, ... de jó az a meg nem mondott
469 16 | szeretné kimondani az ember, de majd máskor mondja, - akkor
470 16 | az öreg Vincze hegedül; de mégsem tudnám elnevetni
471 16 | kutyákat bosszantani kivánná; de Pál István tul tett a kutyáin;
472 16 | a dühbe jött gazdának.~- De csak hadd vigyen, akár odább
473 16 | megevő kenyere sincs talán.~- De van neki, a mi kendnek nincs...
474 16 | adjon ezer annyit helyette.~(De jól esnék Pál István ő kigyelmének.)~-
475 16 | hogy ha nem mondta is, de legalább eldörmögte.~- Rossz
476 16 | olyan, meg amolyan, gondolá, de csak gondolá, Pál István,
477 16 | apja a korcsmába téved, de csak nem akart lódulni.
478 16 | veszti szomját az öreg, ... de hát mért nem megyen a korcsmába?~-
479 16 | éppen a hitnek az ő jele.~- De pedig elhiheted - bizonyozá
480 16 | is inkább a leányra volt, de Vincze vénebb fejjel lévén,
481 16 | ugyan nem könyörgött még, de már olyan kérdés formában
482 16 | jött ki a száján; pedig de nehezen állná meg az ember.~* * *~-
483 16 | mit kérded? erre-arra! de most alább hagyott, s inkább,
484 17 | publikáljanak bennünket, de a mennyire tőlünk kitelhetett,
485 17 | velem ilyeneket tenne, - de a maga csinyét aztán minden
486 17 | nagyért, a mit tehetett volna, de nem tett; ha már éppen azért
487 17 | megeszi.~Az egyik barát lett, de biz nem várt őkelme annyi
488 17 | böjtben főtt ételt nem eszik, de biz egyszer a gvárdián rajta
489 17 | köpölyt vetett a hátára, de minthogy még ez sem használt,
490 17 | a legjobb bizonyságunk; de hisz szerencsénkre akkor
491 17 | köpönyegből kipálczázott volna.~No de szerencsémre szegény keresztanyám
492 17 | megirta ugyan a hitelt, de olyan magunkféle jámbor
493 17 | köpönyeget koptatja bizonyosan, de csak jer haza, majd kikapsz,
494 17 | barát.~- Jó estvét, öreg úr!~De az öreg úr kékre fulladott
495 17 | hetvenedik unokájának sem volt.~- De biz van ifiúr, ... az én
496 17 | mosták volna.~- Teremtettét, de hideg van idebenn, még a
497 17 | a szabó.~- No meghiszem, de ilyen még sincs! - Mire
498 17 | mindig hátra nézett; pedig de nagyot ijedt egyszer, mikor
499 17 | azt ugyan ágyúnak hivják, de nem egyéb, mint egy nagy
500 17 | Végtére a kilenczig kinéztük, de még meg is fogattuk vele, -
1-500 | 501-619 |