Rész,  Fejezet

 1     2,  II |   nyulat les, rókára lő, mégis mást talál. Az öreg asszony előre
 2     5,  I  |      nem él hir nélkül, - s ha mást nem foghat: megint átballag
 3     6,  I  |    kérdeztem, ... kit szeretsz mást?~- Hát muszáj még valaki
 4     6,  I  |          Hát muszáj még valaki mást is szeretni, édes apám?
 5     6,  III|           Hanem te elkergettél mást úgy-e?~- Nem tom, kit? -
 6     8,  IV |       kenyérrel, - a mellé még mást is akart, a mint előbb mondám.
 7     8,  V  |       a bőszült apa, s mielőtt mást mondana, azt parancsolja
 8     8,  V  |     Hátha nem szereti?~- Talán mást szeret ugy-e, asszony? házsártoskodik
 9    11,  II |     kit, vagy mit szerethessek mást?~- Apja gazdagságát.~- Mi
10    11,  V  |      maga.~- De majd veszek én mást, aki nekem tetszik, - mondja
11    13      |        Isten hirével, ő is kap mást, én sem vénülök meg itthon!~
12    13      |     parancsolják, beszélek még mást is. Ireghen, hol a ménesmester
13    13      |    ártani, hahogy megtanulják.~Mást is szokott ő mondani, ha
14    15,  I  |    körülmények közt okos ember mást gondol, vagy magyaros esetben
15    16      |     kapjuk; im, most is valaki mást biztat, hogy verje meg a
16    18,  5  |   Büntetni akar Róza?~- Senkit mást, csak önmagamat; én meg
17    18,  7  | biztatsz, hogy vegyek helyette mást, - jegyzi meg az öreg.~-
18    19,  II | beszélgető kocsist.~- Nem volt mást mit tenni, ... fel is az
19    19,  IV |      se balra, - se Örzsét, se mást nem láttam a magam szemétől,
20    19,  VI |       a két sárga csikót, mind mást, nekünk adta.~- És a bakterság?~-