Rész, Fejezet
1 3, VII| vesződünk vele.~- Még valami jut eszembe, - mondja az alispán úr ...
2 4, I | rettentő kinosan jutott eszembe, hogy hátha a leczkémet
3 4, I | alászolgáját.~Sehogy sem jutott eszembe, s ezen elpirulván, a nő
4 4, I | feledhetlen ostoba beszédem eszembe jut.~Csak ott folytatom,
5 4, II | az legkevesebb, - a mi eszembe jut.~- S megmondod valamelyiknek,
6 4, II | időt szakaszthatott volna.~Eszembe jutott, hogy első találkozásunkkor
7 5, II | legelőször mondják.~- Jó, hogy eszembe jut, kedves szomszéduram,
8 5, VI | is halódik, - s most jut eszembe, hogy el sem mondám, miként
9 8, II | majd nekem is jutna valami eszembe, hogy elmondjam kendnek.~-
10 8, III| milyen szép legény vagy?~- Eszembe sem jutott soha, nekem elég,
11 11, III| szólni.~- No hát majd jut eszembe valami! - mondja Budai lovait
12 13 | hat meg irás közben is, ha eszembe jut a temérdek eredetiség,
13 15, I | kimondani, bizony nem jut eszembe, olyan furcsa neve van,
14 15, I | hajolsz a jó szóra. Már csak eszembe jutna annak a piktornak
15 16 | még? ... ugy... most jut eszembe az öreg Vincze, kinek az
16 17 | napokra gondol. Ilyenkor aztán eszembe jut, mikor a háziasszonyom
17 19, II | uram; hanem aztán jutott az eszembe, hogy a kutya volt itt mindennek
18 19, III| jutott először életemben az eszembe, hogy beh kevés kell ahhoz,
19 19, IV | hanem a bút és bánatot ölöm.~Eszembe jutott, hogy kiáltanom is
20 19, V | emlékezni. Csak a pad jutott eszembe, mely egykor Örzséék ablaka
|