Rész,  Fejezet

 1     3,  VII| vesződünk vele.~- Még valami jut eszembe, - mondja az alispán úr ...
 2     4,  I  |          rettentő kinosan jutott eszembe, hogy hátha a leczkémet
 3     4,  I  |  alászolgáját.~Sehogy sem jutott eszembe, s ezen elpirulván, a nő
 4     4,  I  |      feledhetlen ostoba beszédem eszembe jut.~Csak ott folytatom,
 5     4,  II |           az legkevesebb, - a mi eszembe jut.~- S megmondod valamelyiknek,
 6     4,  II |       időt szakaszthatott volna.~Eszembe jutott, hogy első találkozásunkkor
 7     5,  II |   legelőször mondják.~- Jó, hogy eszembe jut, kedves szomszéduram,
 8     5,  VI |         is halódik, - s most jut eszembe, hogy el sem mondám, miként
 9     8,  II |       majd nekem is jutna valami eszembe, hogy elmondjam kendnek.~-
10     8,  III|       milyen szép legény vagy?~- Eszembe sem jutott soha, nekem elég,
11    11,  III|        szólni.~- No hát majd jut eszembe valami! - mondja Budai lovait
12    13      |       hat meg irás közben is, ha eszembe jut a temérdek eredetiség,
13    15,  I  |        kimondani, bizony nem jut eszembe, olyan furcsa neve van,
14    15,  I  |     hajolsz a jó szóra. Már csak eszembe jutna annak a piktornak
15    16      |         még? ... ugy... most jut eszembe az öreg Vincze, kinek az
16    17      |   napokra gondol. Ilyenkor aztán eszembe jut, mikor a háziasszonyom
17    19,  II |      uram; hanem aztán jutott az eszembe, hogy a kutya volt itt mindennek
18    19,  III|      jutott először életemben az eszembe, hogy beh kevés kell ahhoz,
19    19,  IV |     hanem a bút és bánatot ölöm.~Eszembe jutott, hogy kiáltanom is
20    19,  V  |     emlékezni. Csak a pad jutott eszembe, mely egykor Örzséék ablaka