Rész,  Fejezet

 1     3,  VII |       bekopogván, az alispán úr először is azt kérdé, hogy hová
 2     4,  I   |         Itt hallottam életemben először az euer Gnadent, - a mi
 3     4,  II  | óraszámokat emlité, s én kezdek először a szónak értelmet adni;
 4     6,  I   |          Nem most mondom én azt először, csakhogy te most hallod.~-
 5     6,  IV  |      öregasszonyt kérdezvén meg először is, hogy kocsi vagy más
 6     8,  VIII|        a bűnös.~- Senki többet, először is, másodszor is, harmadszor
 7    12,  I   | megbánta azt halálos holtáig.~- Először is! ... másodszor is! ...
 8    12,  IV  |         hátra, s most bánta meg először életében, hogy a feneket
 9    16       | kiáltott az ablakon, tudniillik először azt, hogy igaz, másodszor
10    17       |       sem oka, mert ő a beteget először is szépen megnyirta és meg
11    17       |       nevezetes ember, minthogy először is hetedik gyerek volt,
12    17       |        a konyhába; s most mikor először úgy megfázott, azt füllentettük,
13    18,  2   |    gárdista.~- Ma jutott eszébe először fölmenni? - véli Horváth
14    18,  2   |      lenn voltak, a testőrtiszt először mert egy pillantást váltani
15    18,  3   |      badacsonyi szüreten került először közszájra, ... és nagyon
16    18,  3   |      levén legtöbb gondja.~- Ma először és ma utoljára, Róza kisasszony.
17    18,  3   |        valóban nem okosodom ki. Először azt nem hittem, hogy a katona
18    18,  5   |          édes fiam! Most hallom először, hogy ilyen bolond dolog
19    19,  III |         jómód, - és most jutott először életemben az eszembe, hogy
20    19,  IV  |   magamban, és két esztendő óta először tettem a hibát, egész éjjel