Rész,  Fejezet

 1     2,  I   |        tehát újra kezdem; a mit eddig mondék, arra való, tudják
 2     3,  VI  |       édesanyám ezt a lányt - s eddig se panaszoltuk meg a megevőjét, ...
 3     4,  II  |         is megjelent; - azonban eddig csak az utczán láthatám
 4     6,  I   |          No hát... mondom... ha eddig nem mondtam, hogy azért
 5     7,  I   |     Ágnes asszony.~- Elég, hogy eddig is megéltünk, Ágnes asszony,
 6     7,  IV  |       ha merem kérdezni?~- Mert eddig lelőtte volna valaki a fáról, -
 7     8,  VIII|        vegyék le az ablakról.~- Eddig sem bántottuk teins uram;
 8     9,  I   |         pedig épen - rajta ült?~Eddig van az adoma, tisztelt olvasók, -
 9     9,  I   |            De miért tagadtad el eddig?~- Méltóságos uram nem akart
10     9,  III |        ad egy palaczkot?~- Mint eddig, egy forintért egyet.~-
11    11,  VI  |  űzte-fűzte a gazdagságot, s ha eddig egyet fordult napjában az
12    12,  I   |  visszahúzódának; mert a ki még eddig útjába állt, - megbánta
13    12,  I   |   feneke is beszakadt, a melyik eddig ép volt.~Lassanként elkótyáltaték
14    12,  II  |        miféle ember volt, a kit eddig csak hegyes orráról ismerünk;
15    12,  IV  |        emberségért.~Midőn tehát eddig jöttünk, megmondhatjuk,
16    16       |    hanem azt is megbánja, a mit eddig tett.~Pál István eltartotta
17    18,  7   | gazdálkodtam én ki a tiedet is.~Eddig volt a tréfa, mely a kedélyességben
18    19,  IV  |       volt csak egyedül a köze.~Eddig sem voltam torkig az ő kegyelmében,
19    19,  IV  |            mondám aztán - talán eddig tüzes lapáton jár.~- Jár
20    19,  V   |   istennek - mondá az ablakos - eddig a bakter is a tulsó végén