Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |         eldült, száz torok kiálta rám:~- Nem veszed föl?~Végpillanatomat
 2     2,  I  |          a maga esze? - kiáltanak rám a nyájas - azaz birkanyájas
 3     2,  II |      fiának szólongatott, mindent rám bízott; mikor aztán kétsorosan
 4     2,  II |    nemzetes uram, csak hallgasson rám! Ott hagytam el a szót,
 5     4,  I  | csecsebecsék szokatlanul hatottak rám, a hölgy néhányszor körüljárta
 6     4,  II |  kapaszkodik beléd senki! - riadt rám a tapasztalt pajtás, egyik
 7     5,  IV |          nem tudod, hanem vigyázz rám! - mondja a szomszéd, -
 8     5,  VI |       volt a tudományoknak, aztán rám is csak ragadt valami.~-
 9     6,  I  |           a lányát, én örülök, ha rám jön az álom, nem hogy még
10     7,  I  |      Ágnes asszonyt, - nem is fog rám panaszkodni; mert önt is
11     7,  III|           hiszed-e?~- Nem!~- Nézz rám!~A lány még jobban apja
12     7,  IV |            De aztán nem haragszik rám?~- Nem, nem! - mondja Sándor,
13     7,  VI |           neki, hogy támaszkodjék rám.~- El akarja venni Varjas
14     7,  VI |     búsuljon, ma nem lesz panasza rám, - mondja Varjas, Ágnes
15    13      |           azért, hogy nem hallott rám panaszt, az utóbbit pedig
16    17      |      volna: - míg aludtam, valaki rám tört, s a köpönyegeket ellopták.~-
17    19,  III|           is árthat; akárhányszor rám nézett a leány, még a vesém
18    19,  IV |   borhordó gyerek jött, mindannyi rám bámult. Egy-két meszely
19    19,  IV |  tolvajnyomba, akkor aztán menjen rám a panasz. Hanem azt is megmondom