Rész,  Fejezet

501    17       |                 Hát nem vették észre?~- De észrevették, igenis, a fiam
502    17       |                zálogot. Használt a szó, de meg én is raktam a szót,
503    17       |                   korhelykedtünk ugyan, de barátunknak még sincs oka
504    18       |              vett egy fehér köpönyeget; de mire a nyolczadik gyermek
505    18,  1   |           legelső szóra tűzbe vetnének; de akkor nem az udvariasság
506    18,  1   |             nagy örömére fia született; de minthogy ezzel már a házi
507    18,  1   |                 megtűré még esztendeig, de tovább nem; mert a fiatal
508    18,  1   |            tartozik saját gyermekeinek, de a menyasszonyi visszaemlékezések
509    18,  1   |     ruhadarabnak sorsát ő intézheti el, de azt sem tagadhatta, hogy
510    18,  1   |                feslik a gombkötő munka; de a gazdának eszeágában sem
511    18,  1   |                tudna valami történetet; de a legnevezetesebb az lenne,
512    18,  2   |         mondanom, hogy későn hagyta el, de annál korábban kezdte el.~
513    18,  2   |                szüret volna ott fönn!~- De Badacsonyba csak eljő?~-
514    18,  2   |                 hirtelen rendbe álltak; de a nagyságos úr nem látszik
515    18,  2   |              kötekedik a testőrtiszt.~- De már úgy siessünk a paphoz!
516    18,  2   |              nem jön haza a szőlőből.~- De már ugy szökni akar; hanem
517    18,  3   |                   szabódik a czigány.~- De azt véled, rajkó, hogy ebben
518    18,  3   |            Búsulok már, nagyságos uram! de mindjárt ríva is fakadok! -
519    18,  3   |              pénzéért ríkattatja magát; de most már csakugyan nem csudálom
520    18,  3   |              utoljára, Róza kisasszony. De bánom, hogy láttam!~- Hadnagy
521    18,  3   |             fölhevül ugyan a fiatalság, de e pirban az indulat is lerajzolta
522    18,  3   |                 én elengedem e sétát.~- De mi akkor egyedül maradunk, -
523    18,  3   |           gyanitva, hogy bajuk történt; de midőn a lépcsőknél fölemelkedének,
524    18,  3   |          zaklatottság némileg elmuljék, de a leány mindenkép a titoktartásnál
525    18,  3   |                    Ám annak mondja meg; de azon meghagyással, hogy
526    18,  3   |                 jár el, hanem válogass; de igy nyolczadrészre, fiam,
527    18,  3   |          estefelé Sándor apját kereste, de még neki is jól esett a
528    18,  3   |             várván a hulló csillagokat; de mig az égen jártatták szemeiket,
529    18,  3   |               kifordulva a köpönyegből; de a fiu ezt a csudálkozást
530    18,  4   |                 el nem ereszti a finom, de erős köteléket.~Kármentőnek
531    18,  4   |          engedelmeskedjél egy kicsit.~- De hát parancsolt már valamit,
532    18,  4   |          valamit, lepj meg valamivel.~- De már itt csakugyan nem tudom,
533    18,  4   |             háznál a józan ész a gazda; de nem veheted rossz néven,
534    18,  5   |              fölkeresék az uj vendéget; de midőn szemeik találkoztak,
535    18,  5   |              volt reá a hideg válasz.~- De midőn azt hittem, hogy Rózámat
536    18,  5   |            békák, - tudja, édes apám?~- De már abból egy szót sem tudok,
537    18,  5   |             kerestem is a köpönyegemet, de nem találtam; mert a mint
538    18,  5   |                ágyúkkal szemközt menni; de ez a sors nem lévén rámérve,
539    18,  6   |              volt az első reményszikra; de mindössze is csak szikra,
540    18,  6   |         mehettek, ugy siettek hazafelé; de minél közelebb jövének,
541    18,  6   |           vendégsereg várta az egyiket, de bár Kisfaludyt senki sem
542    18,  6   |               Kinaimban telhetetlen,~   De őt mégis szeretem.~Egész
543    18,  7   |                 kutatódzni akart volna; de midőn unokája megjött, és
544    18,  7   |             tudja, kinek szólt akkor.~- De hát nekem lett volna szabad
545    18,  7   |                 régen volt már fehér.~- De édes fiam, - a te köpönyegeden
546    19,  I   |             akarja mondani, hogy hiszi, de meg azt sem, hogy nem hiszi.~-
547    19,  I   |           Hiszem, a kit elhiszek, uram; de ezt már az öregapámtól is
548    19,  I   |              öregapja is csak hallotta, de azt nem tudta, hogy az a
549    19,  I   |                 is ad.~- Az már igaz! - de azt már én is tudom.~- No
550    19,  I   |               gyúl meg!~- Jól van uram; de mikor a magam szemével láttam,
551    19,  I   |                 Felülről esik, az igaz, de nem a csillagok közül; mert
552    19,  I   |           meddig érti, a mit mondtam, - de hinni nem akarja!~Ez aztán
553    19,  I   |        gönczölből nem hiányzik-e egy? - De hogy hiába volt a sok szertenézés,
554    19,  I   |                egy forintra két garast; de ha közben jól megvertek
555    19,  I   |           orgonát is tudtam billegetni; de a mint apám kiveszett közölünk,
556    19,  I   |                mi egykor rossz is volt, de jó is!~- A sokából a mint
557    19,  I   |              hallom, kelmed eléldegélt, de honnét volt ki a két sárga
558    19,  I   |             mondom, hogy az isten jó; - de a milyen szűk konvenczióról
559    19,  I   |           keservesen keresgéltem volna; de már hiszi az úr vagy nem
560    19,  I   |                   Elhiszem, - elhiszem, de, ha tudnám előbb, miképp
561    19,  II  |        legjobban, mert én fia voltam, - de ösmerték azt sokan, - ösmerte
562    19,  II  |           telhetett, énekelhettek is; - de az én apámnak a hangja úgy
563    19,  II  |                kilógatta volna a lábát. De ez még hagyján, mert a plébánosunk
564    19,  II  |                esik, csak ugy szakad, - de ha szegény apám élne, volna
565    19,  II  |                mihez hozzá tartani, ... de mit használ, ha meghalt!~
566    19,  II  |                 vásnék az emlékezete, - de lássa az ur, a pap hányszor
567    19,  II  |              elfeledünk reája gondolni! de ez hagyján, hanem egy nap
568    19,  II  |             nyelve, talán nyugodott ma, de tudom én, a mennyit ment
569    19,  II  |               azt mondja kigyelmed, ... de azt mondja meg előbb, hogy
570    19,  II  |                A kigyelmedéhez nincsen, de az enyémért majd engemet
571    19,  II  |                kullogott az országúton, de mindig olyan messze a mészárostól,
572    19,  II  |               valakin jó kivásárolni, - de készen álltam én is a botommal,
573    19,  II  |           belőle. Se torony, se kémény, de csak egy cseréppel fedett
574    19,  II  |            beszélője!~- Dehogy szakadt, de mit mondhattam volna vele,
575    19,  III |       becsületre, szentre, boldogságra, de ugyanazok annak idejében
576    19,  III |             ugyan a malomkő a szivéről, de merte is volna mondani,
577    19,  III |                én már farkasszemet, ... de ennek a leánynak nem tudtam
578    19,  III |                neki egyet-mást mondani, de a gégém megint megtorkollott.~
579    19,  III |            batyumért néztem ide s tova; de olyan volt már az én szemem
580    19,  III |               fele sem a nagy világnak, de abban nekem való ember ritka
581    19,  III |        özvegységre kerülhettem volna.~- De ha nincsen kelmed maga?
582    19,  III |          segéljen, nem a kárért mondom, de nagyon szerettem volna,
583    19,  III |               én meg bizonykodtam, hogy de én sem tudom.~Ez volt, a
584    19,  III |                Örzse hugom, meg a néni, de még a többi is mind csak
585    19,  III |             utban nem vásott a fogam, - de a mi sok, nem egynek, de
586    19,  III |                de a mi sok, nem egynek, de két embernek sem jó; azért
587    19,  III |                gondolt is a biró egyet, de a lábak nem is mozdultak
588    19,  III |                 a falura,~Másért kiált, de azt mondja,~Tűzre legyen
589    19,  III |               az isten, ott nincs hiba,~De nagy kár a nyitott pipa,~
590    19,  III |            azelőtt mester lakott benne, de kiszökött a faluból, most
591    19,  IV  |                 avagy soványkodik belé? De a ki a megvirradott napot
592    19,  IV  |             kiván a csendes nyugovónak, de maga csak fél fülével alszik,
593    19,  IV  |        rághatnák, mégsem ébrednék rá; - de ez? ha csak egyszer is megállt
594    19,  IV  |               tűrtem az ablakon nézést, de aztán már nehéz volt ám
595    19,  IV  |                minduntalan kerülgettem; de a néni azt gondolta, hogy
596    19,  IV  |           ritkán szokott megtörténni, - de ilyenkor a félig nyitott
597    19,  IV  |              mely ugyan nem volt sugva, de nem is kiáltották.~- Hol
598    19,  IV  |             találtam padot. Körülnézek, de a padnak csak a forgácsát
599    19,  IV  |          Tulajdonképen busulni akartam, de busulás közben meglepett
600    19,  IV  |               háznál veszendőbe megyen. De ilyenkor "koldus kutya"
601    19,  IV  |            kányájának tudnám a fészkét. De már nem lesz maradásom a
602    19,  IV  |              harmadik faluba kerülni!~- De ha a falu nyomoruság fészke,
603    19,  IV  |                 én mentem a dolgomra; - de a vén asszonynak nyelve
604    19,  IV  |                  hahogy odább mennék, - de a milyen szépen kigondoltam,
605    19,  IV  |            meszely belém ment, az igaz, de még azért megbirt a két
606    19,  IV  |               hej; azt mondják, hogy... de ne gondold, hogy én mondanám!~-
607    19,  IV  |               is volt talán a fejemben, de a méreg is jó formán megjárta
608    19,  IV  |              hogy a fülemmel is láttam; de nyoma se kerekedett a szekrénylopóknak.
609    19,  IV  |         kortyonkint nyelegettem a bort, de csak nem feledtem a bút, -
610    19,  IV  |             tüstént velük mentem volna, de most nem mehettem, mert
611    19,  IV  |            fogytával hagyni el a falut, de kivált a leányt. Azért megköszöntem
612    19,  IV  |               kimentem a tornáczszélig, de már a fejemet kézzel is
613    19,  V   |             mentem. Felhős volt az idő, de a holdvilág néha-néha ki-kiverekedett
614    19,  V   |              egy faluban két baktert!~- De lopókat tudok ám - mondám
615    19,  V   |               is már jobban világitott, de a mint most láttam, a mi
616    19,  V   |                 hogy most ébren vagyok; de hogy mikép változott meg
617    19,  V   |                 bizony, hogy én akárhol de nem jó helyütt járok, azért
618    19,  V   |              biróstul együtt egy szálig de soha sem láttam.~- Ki vagyok, -
619    19,  V   |                 hát én bakter vagyok!~- De hol? - kérdi ujra.~- Itt