Rész,  Fejezet

 1     2,  II  |         történt: az öreg Vakabi kiment nyulat lesni, hej! maga
 2     3,  VI  |         szólt a fiú, mióta csak kiment.~- Nem szégyenlitek magatokat -
 3     3,  VII | büntetése, - kiáltott a biró, s kiment a szobából.~- Édes fiam
 4     5,  VI  |      módiból, vagy mi?~- Biz az kiment, mint a táblabiróság.~-
 5     5,  VI  |         a táblabiróság.~- Az is kiment?~- Annyira, hogy az is eltagadja,
 6     6,  I   |      neki az anyja, mire a lány kiment, az apjuknak pedig közelébe
 7     7,  I   |           igérek valamit! Ezzel kiment az ajtón.~Mi is menjünk
 8     7,  VI  |      míg itthon vagyok, - ezzel kiment.~- Ugyan mi tellett ki ezen
 9     8,  V   |    hallván, hogy az öregasszony kiment a konyhából jobban az ajtó
10     8,  V   |  tányéron kovászt. S mig a lány kiment, az asszonyt fogta elő.~-
11     8,  V   |       letette a kovászt, s újra kiment sirva.~- De nekem nem nyafogsz!
12     8,  VIII|     mire utóbb a lány csakugyan kiment, elcsipvén a mécs hamvát,
13     8,  VIII|        közbe a lánynak, s mikor kiment, újra folytatá, - de mivel
14    11,  V   |        nagy méreggel az öreg, s kiment az udvarra.~Ime ilyen az
15    12,  IV  |       találta már helyét, utóbb kiment a kert alá, hol egy patak
16    12,  VII |     mégis látná.~Midőn a kertbe kiment, önkénytelenül kezébe vette
17    16       |        apámuram! jelenté Örzse.~Kiment az öreg, felült a szánba;
18    16       |  kocsisképen vitte.~Biz ő kelme kiment a formájából; s mig valamiképp