Rész,  Fejezet

 1     4,  I  |     szerettem a helyet.~A szép hölgy kitárta ablakait, - fehér
 2     4,  I  |      repetáltam a - leczkét.~A hölgy még mindig az ablaknál van,
 3     4,  I  |       fiú szalad mellém, kit a hölgy nevén szólíta, s utóbb tőlem
 4     4,  I  |    szokatlanul hatottak rám, a hölgy néhányszor körüljárta a
 5     4,  I  |     fölszedem és kidobom, de a hölgy kezében tartá, s midőn a
 6     4,  I  |    dajkát eltávolítá a nő, s a hölgy ölbe vevé a kislányt, felém
 7     4,  I  |       még most is fél tőlem!~A hölgy a dajkát csöngeté be, s
 8     4,  I  |        mondjam: alászolgája?~A hölgy néhányszor a tükörnél rendezé
 9     4,  II |   alatt.~- Ugy? ... mosolyga a hölgy, hát kárvallott ember kegyed? -
10     4,  II |       laktam.~Bucsut vevénk, a hölgy oly mosolyogva köszönte,
11     4,  II |    házat, és öt-hat óra közt a hölgy mindig az ablakban könyökölt.~
12     7,  II |        hanem hogy tiszták.~Két hölgy ül egymásnak szemközt, arczukon
13     7,  II | lánycseléd, - mire az ifjabbik hölgy odahagyja helyét, s a szomszéd
14     7,  III|      Lea lenne a legérdekesebb hölgy a páholysorokban! Nem, -
15     7,  III|       közel ereszteni hozzá.~A hölgy egészen a himzőkeretre hajol,
16     7,  III|  mondja elfátyolozott hangon a hölgy.~- Megvallom, kivánom tudni
17    18,  2  |      megyek! - mondja a fiatal hölgy inditva a tréfálkodót, ki
18    18,  2  |       s minthogy karján a szép hölgy szemeiből a könyűk régen