Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |       kecskét, úgy kergettek. Két esztendő mulva vettem észre, hogy
 2     2,  I  |          azt mondá "bár csak száz esztendő mulva látnánk meg egymást,"
 3     3,  II |          legveszekedőbb teremtés, esztendő számra eljár messze földre
 4     3,  VII|         gyerek.~- Majd valami tiz esztendő mulva, - szép öcsém, biztatá
 5     4,  I  |           kivül maradtam a padon.~Esztendő mulva tudtam meg, hogy egy
 6     4,  II |        ben, s mi lett belőlem hat esztendő mulva.~ ~
 7     5,  VI |            tekintetes úr, egy pár esztendő óta fölfordult az a Trattner-Károlyi
 8     7,  I  |   születésem napja, legalább húsz esztendő óta egyszer lesz egy ünnepem.~-
 9     7,  VI |    orgazda, neked, ... hol a húsz esztendő?~- Kedves Ágnesem, - mindent
10     8,  I  |   belerakodott a ludtoll harmincz esztendő óta; melyre, ha visszaemlékszik
11     8,  II |         került; s alig volt olyan esztendő, hogy egy vagy két párt
12    13      |           haladt a világ huszonöt esztendő óta, csak a szeretet nem;
13    16      |       rajt feledi, s egy pár száz esztendő mulva annak a kőhalmaznak
14    18,  1  | köpönyeget vesz.~Elkövetkezett az esztendő, s a háznál egy ujdonsággal
15    18,  1  |     asszony oly föltétellel, hogy esztendő mulva mégis vegyen Mihály
16    18,  1  |         idő hamar ment, a második esztendő is elmult és Kisfaludy Mihályékhoz
17    19,  IV |                         IV.~Három esztendő tejen-vajon élődő embernek
18    19,  IV |        gondoltam magamban, és két esztendő óta először tettem a hibát,