Rész,  Fejezet

 1     2,  I   |     habos tallér a ládafenekén, ámbár az anyjuk mindig a ládán
 2     2,  II  |   bizony, kedves nemzetes uram, ámbár drága bőrön kaptam!~- Ugy,
 3     6,  II  |       fúrta a tegnapi beszéd, s ámbár félig azt hitte, hogy a
 4     8,  III |        ha meglátták a lányát, s ámbár jól tudta, hogy egyszerre
 5     8,  VII |     városban volt, s még aznap, ámbár jó sötéttel, már a falu
 6     9,  III |       az ozorai szomoru esetet, ámbár a lovakat is sokáig sajnálta,
 7     9,  III |        némileg elkülönittettek, ámbár a régi sort megtarták, és
 8     9,  IV  |     úrnak jegyzeteiből valók, s ámbár én e dolgokat rég ismertem,
 9     9,  VIII|         dombóvári nagy uradalom ámbár huszonhét ispánságra volt
10    12,  VI  |       fogja megvenni a házat; s ámbár a telek értéke még egyszer
11    13       |         leány rátartósabb volt, ámbár a tulság itt is megrovandó
12    14       |   tervet nagy örömmel fogadták, ámbár később vették észre, hogy
13    14       |   asszony nem mert ellenszólni, ámbár alkalmatlan volt, hogy még
14    14       |   bőgött ki.~Ilyen sorsuk volt, ámbár Simonyinak annyiból jobb
15    14       | emberségesen bánt vele Simonyi; ámbár kimondhatatlanul sajnálja,
16    17       |         mint ahogy betettük; és ámbár azt mondám az elébb, hogyha
17    18,  3   |        itt a bolondját járja, s ámbár neki is szembetünt, hogy
18    18,  3   |         hogy e társas játékban, ámbár játékból is, valakinek kezét