Rész,  Fejezet

 1     1      |     szemei a holdra tapadának, s mintegy kérdezni látszék a holdat:
 2     1      |     kedvese arczán váltakozának, mintegy várakozván a feleletre,
 3     2,  II |       szüre alól ködmenes karát, mintegy figyelmeztetésül, hogy "
 4     4,  I  | laktársam feleletem nem hallván, mintegy kiokosodván jámbor pirulásomból,
 5     4,  I  |    lelkemen találva érzem magam, mintegy átgondolva, hogy mégis látszik
 6     5,  III|        meg, minden negyedórában, mintegy körülbelől két levesmerő
 7     5,  VII|       tudós egyszer hátbaütötte, mintegy emlékül, hogy jövő gyülésre
 8     6,  III|          dörgölőzött a legénybe, mintegy mondván: menjünk odább,
 9     6,  IV |        mindannyian megdöbbentek, mintegy félvén, hogy az a gyönyörű
10     6,  IV |     pedig leszállt a kocsiról, s mintegy maga előtt indította valamennyit
11     7,  I  |         hát én az ön lelkéért is mintegy felelőssé teszem magamat.~-
12     7,  IV |         a fáról, - mondja Sándor mintegy bevezetésül, hogy csakugyan
13     8,  II |        milyen lehet?~Utóbb pedig mintegy toldalékul dörmögé el: -
14    11,  III|       azonban meghuzá a gyeplőt, mintegy azért, hogy nem akar ugyan
15    17      |          mely még a szóhangot is mintegy interesbe adni látszik,
16    17      |    nyulván kuszi pajtásunk felé, mintegy marokkal lesvén nem ugyan
17    18,  3  |      hogy atyját e nyilvánitásra mintegy elkészithesse, - s minthogy