Rész,  Fejezet

 1     3,  II |        szomszéd gyerek volt tán a legelső, körül szaladgálták az utczát,
 2     4,  I  |  jogászszal kerültem össze, kinek legelső szava is az volt:~- Van-e
 3     4,  I  |         ha az igaz hivők között a legelső sorban nem állok is, de
 4     4,  I  |        vitt az utczára, s aztán a legelső kávéházig meg sem álltunk.~
 5     4,  I  |           mint a kezdett sorban a legelső betü, nagy volt igen, hanem
 6     4,  II |           mert az első emeleten a legelső ajtón fogunk kopogtatni.~
 7     7,  III| magányában, mint a virág kelyhe a legelső napsugárnak, megnyilik a
 8     7,  III|       lélek, - bevallja magának a legelső boldogságot, mit fiatal
 9     8,  VI |          földbe.~Keresztes volt a legelső, ki odaszaladt, s míg az
10     9,  I  |          mi gazdag honfitársunk a legelső alkalmasnak látszó embert
11     9,  IV |           lehetett az, mindjárt a legelső adat meggyőz bennünket;
12    12,  I  |       volna, hanem elpusztulván a legelső sorból, hátrább-hátrább
13    13      |       aztán ha tiszta nem volt, a legelső cselédet előkapta, s úgy
14    18,  1  |     meggyűlölt fehér köpönyeget a legelső szóra tűzbe vetnének; de
15    18,  2  |        meg nem sántul utközben, a legelső napon már Badacsonyban lesz,
16    18,  2  |       visszük; és nem maga lesz a legelső, kit erőnek erejével tettünk
17    18,  6  |            hazám, ezt kérdezem.~A legelső magyar ház, melybe lépett