1-500 | 501-596
Rész, Fejezet
1 1 | részére nőt nézett volna ki; - szépet, avagy rútat?
2 1 | felültetni az apródot.~- S ki volna a vén szörnyeteg?~-
3 1 | végzetig.~Szikszói sem ránthatá ki dereka alól csiklandó baját,
4 1 | a füle.~- Szerelmét verd ki a fejéből; tanitsd inkább
5 1 | András kámzsája botlott ki, ábrázatja csuklyájába mélyedvén;
6 1 | erős kőrisfagyökér nyult ki, szükség esetében gulya-terelőnek
7 1 | néhány gyalogut ágazott ki, nyomdokán az ájtatos környékbelieknek,
8 1 | mert az anya, férje nélkül, ki a királyi vadászatra ment,
9 1 | vőlegényt kell keresnem!~- S ki a mennyasszony? - kérdé
10 1 | kegyed leánya.~Ekkor jött ki az egyesült pár, csodálkozva
11 2, I | nagyon is vastagon esik ki, - ne tulajdonítsátok ezt
12 2, I | véghetetlen duskáskodó, ki az uraságéból többet rakott
13 2, I | együtt a falra keveredett, ki tehetett róla. Aztán Zsuzsikának
14 2, I | taktusából tisztujitásig ki ne jöjjenek. Ezeknek egyike,
15 2, I | barátja a főbiró úrnak, ki előtt nem egy ügyben szószóló
16 2, I | Pinczekulcsot, - vága közbe a nő, ki keveset látszék törődni
17 2, I | megközelitvén meglepett urát, ki kettőző szemeivel még inkább
18 2, I | haza takarodnak.~A terv ki lett volna főzve, de az
19 2, I | verembe esni, Peti se lopja ki a szomszéd lúdját, Vakabi
20 2, II | annyit tehetett, hogy én ma ki nem mozdulok.~- Elfeledtem
21 2, II | egykedvüséggel nyujtotta ki szüre alól ködmenes karát,
22 2, II | összeszoktunk, láttam, ő se kaparja ki szemeimet, az asszony is
23 2, II | sokat válogatott! igazítá ki Peti véleményemet.~- Mi
24 2, II | hittem volna" formára esett ki a dolog...~- Tehát megkapod
25 2, II | kend itthon, jobb lesz; a ki nem megy, nem botlik.~-
26 2, II | olykor-olykor bukkantott ki az erdőre; persze hogy könnyen
27 2, II | eredj a paphoz. Már kétszer ki vagyunk hirdetve, jövő vasárnap
28 3 | A KI MÁSNAK VERMET ÁS, MAGA ESIK
29 3, I | tányért is elvitte magával.~- Ki tehette ezt a gyalázatot?
30 3, I | anyjának.~- Édesanyám, én tudom ki vitte el!~- No, ugyan ki? -
31 3, I | ki vitte el!~- No, ugyan ki? - bámult rá az anyja.~-
32 3, I | gondoltam én is, hogy...~- Ki ne mondd, mit gondoltál, -
33 3, I | leggyalázatosabb vétek; a ki pedig árulkodik, az a büntetése
34 3, I | a szigorú anya nyakába, ki ha nagyon keményen fogta
35 3, II | hosszú társzekérből ugrott ki egy fiatalasszony, kisded
36 3, III | pólyából keservesen ordított ki a kis gyermek, mire biró
37 3, III | hallatszék a biró lármája, hogy a ki mit elvitt volna, tüstént
38 3, III | mondom, - kiált a biró - a ki mit talált, a kezemhez adja.~-
39 3, III | mondhatták, hogy tartsa ki azt a kis gyermeket.~- No
40 3, III | bundája, mint a szive, ... ki meri tagadni?~Ugye, nem
41 3, IV | az volt a legboldogabb, ki legnagyobbat nevetett Györkéné
42 3, IV | asszony.~- Inkább dobálná ki párjával a maga gyerekét
43 3, IV | egy éhes kölyköt vetnének ki kendnek.~- Uram s én istenem, -
44 3, IV | kiabált az embersoron, hogy a ki mit talált, adja kézre, -
45 3, IV | magáé, vegye hasznát neki.~- Ki tudja, mire jó? - szólt
46 3, V | vigyorgott az egyik.~- Állj ki! - parancsolá Sánta Ferkónak
47 3, V | Úgy lopta, - nyikkant ki egy hang a padok közül!~-
48 3, V | hogy még rosszul ne essék ki a dolog, pártját fogták
49 3, V | falubeliek addig jártak, ki névnapot, ki meg új esztendőt
50 3, V | addig jártak, ki névnapot, ki meg új esztendőt köszönteni,
51 3, V | az idő szépen eljárt, s a ki megérte, tizennyolcz esztendővel
52 3, V | maradt csak; - Péter, a ki a leányt találta, - az volt
53 3, V | patvarkodás kurtán eshetnék ki, bement az ivószobába. Elhallgattak
54 3, VI | hatvanesztendős öreg.~- Ki tudja, érjük-e azt? - mondja
55 3, VI | akkor? - sóhajt a legény.~- Ki itt, ki amott, - mondja
56 3, VI | sóhajt a legény.~- Ki itt, ki amott, - mondja az asszony.~-
57 3, VI | édes anyám megöregszik, ki főz a háznál?~- Leányfejjel
58 3, VI | Majd csak annak, fiam, a ki kéri.~- De azt nem tudja
59 3, VI | nohát.~- Az úristen, a ki téged megért, édes fiam.~-
60 3, VI | ám a fiú...~- Hát Pétert ki szereti, ha kend nem? -
61 3, VII | valót; nem kérdezték akkor, ki vagy? mi vagy? ha egyetlen
62 3, VII | szegődött, ... akkor állt ki a glédából, mikor a más
63 3, VII | bujni tudott, elbujt, s a ki bizott erejében, a sok pandurt
64 3, VII | uram, ... egy ugyan van, a ki otthon van, de az olyan...
65 3, VII | benne, hogy ez azon ember, a ki katonának való, ... kiadom
66 3, VII | benn van az irásban, hogy a ki nyomra vezet, ötszáz forintot
67 3, VII | alispán úr?~- Keresi az apja, ki most szakadt haza; mert
68 3, VII | én Ferkómnak, - böffenté ki a szót, s utóbb Péterre
69 3, VII | Megyek, megyek! - kiálta ki Péter, rosszat nem gyanítva, -
70 3, VII | egy szót sem felejtett ki, a mi belevaló; hogy tudniillik
71 3, VII | a tarisznyába, ... abból ki nem veszi senki!~- No csak
72 3, VII | meg kell mondanom.~- Tehát ki vitte el?~- A mostani biró
73 3, VII | a biróra, kit majd hogy ki nem lelt a hideg.~- Ejnye!...
74 3, VII | én fiam talált, rukkolt ki a biró, jó móddal akarván
75 3, VII | koldusasszony mondása, hogy a jótét ki tudja, mire jó? valamint
76 3, VII | a mit én mondtam, hogy a ki másnak vermet ás, maga esik
77 4, I | növekedett volna valamennyi.~A ki tehát ért hozzá, könnyen
78 4, I | átgondolva, hogy mégis látszik ki belőlem valami, hogy egy
79 4, I | gyönyörü szőke nő nézett ki, még pedig felénk, s az
80 4, I | Egykedvüen fölvezetém a kis fiút, ki a teremből megint eltévedt,
81 4, I | Bizonyosan a szél fujta ki a képét, ... na de milyen
82 4, I | Veszprémben bérmálásra állított ki.~Közben-közben megszünt
83 4, I | ostobán, mint egy kisbiró, ki akképen akar felelni, hogy
84 4, I | egy kis leányka jött be, ki még most tanult járni; -
85 4, I | kérdé, hogy utálatosan néz ki?~Most már csakugyan kellett
86 4, II | fiatalok Mekkája volt, azért ki gőzhajón, ki kocsin, ki
87 4, II | volt, azért ki gőzhajón, ki kocsin, ki gyalog, eljött
88 4, II | ki gőzhajón, ki kocsin, ki gyalog, eljött a fővárosba,
89 4, II | Visszafordulék tehát hölgyemhez, ki szomszédnéjával beszédét
90 4, II | én mondám, hanem barátom, ki tanuja volt beszélgetésünknek,
91 4, II | meglepni azt a hölgyet, ki őt meghallgatja; azért irgalomért
92 4, II | kapun bement.~Legyen okos, a ki tud, - lessem az alkalmat, -
93 4, II | de hol van az az óriás, ki az emelet ablaksorait fölérje;
94 4, II | hölgyem egy boltból jő ki, s minthogy az esőnek néhány
95 4, II | magamat menteni.~- Na, ezután ki fogja ön ezt pótolni!~-
96 5, I | homoktenger.~Ma sem veri ki fejéből senki.~Nem hiszik
97 5, I | tudja?~- Hol a manóban kötne ki Debreczennél, flotta?~-
98 5, I | hazafelé.~Csakhogy nem állja ki a koplalást az én szomszédom, -
99 5, I | és most ezt egy könyvben ki fogja adni, - abból aztán
100 5, II | kabátomat; még a pipa sem alszik ki a számban: az aztán a hidegvér!~-
101 5, II | tekintetes uram; javítá ki a koldus, - egy krajczárkáért
102 5, II | vármegyében olyan bolond, a ki ingyen ad ilyen agarat,
103 5, II | előfizetett, aztán még csak ki sem nyomtatták a nevét, -
104 5, II | lábaimra költök.~- Azt fizesse ki szomszéduram maga, mert
105 5, II | maga, mert maga rugdalta ki a csizmát, midőn a mult
106 5, II | Itt van Gruber György, ki a nemzeti szinháznak 4000
107 5, II | azonban ha szomszéduram ki akar tenni rajta, itt az
108 5, II | az én pénzemen nyugodja ki magát valami bukfenczhányó!~-
109 5, II | van, mint szomszéduram, ki éjszakán át korhelykedik,
110 5, III | minden szónak felét mondja ki, orvos úr, ... nem fél,
111 5, III | Jó kedved legyen, - a ki...~Csak hogy azt már ne
112 5, III | már ne mondjuk meg, hogy ki és mi volt az az a ki? mert
113 5, III | hogy ki és mi volt az az a ki? mert ez gyengédtelenség
114 5, III | Részeg!~Sajnálom, hogy ki kelle mondanom a szót, -
115 5, IV | szomszéduram parancsolja, vagy más, ki röhögni akar és irgalomból
116 5, IV | hallja, hogy nem hallok.~- Ki tette ezt? - ki volt az
117 5, IV | hallok.~- Ki tette ezt? - ki volt az az őrült.~- Ki lett
118 5, IV | ki volt az az őrült.~- Ki lett volna egyéb, mondja, -
119 5, IV | egy porczikád se látszik ki: akkor elviheted.~- Igazán? -
120 5, IV | hiszek én olyan embernek, ki másnak böjtöt prédikál,
121 5, V | barátom! - viszonzá amaz, - de ki áll nékem jót azért, hogy
122 5, V | nékem jót azért, hogy ez az, ki tőlem lopta el?~- Hisz elég
123 5, V | haza kerültek, - így néznek ki, - mutatja barátom, - íme,
124 5, V | barátom, olyan emberre, ki könyveket szokott venni.~-
125 5, V | körmölés?~- A mint a szolgáló ki s bejárt; egyszer a kamara
126 5, V | kivévén olyan szegény embert, ki legjobb szándék mellett
127 5, V | az?~- Munkáikra nyomassák ki olvasható betűkkel: Kéretik
128 5, V | megbélyegezni, mint azt, ki a padláson rabol.~ ~
129 5, VI | ha jó eredménynyel jöttek ki, nekem is csúsztattak valamit
130 5, VI | hogy az is eltagadja, a ki volt.~- Itt van ni! most
131 5, VI | legyen kézirat; de, uram, ki győzne annyit, - és egy
132 5, VI | De szegény ám, - most ki gyógyítja meg?~- Én nem
133 5, VI | muzeummal?~- Miért nem?~- Hát ki érti, uram, azt a nyelvet?
134 5, VII | vagyunk!~- Ugyan kérem, - ki az a magas, izmos, erős
135 5, VII | figyelmedet mi sem kerülheti ki; mert valamint a jó vizsla
136 5, VII | felügyelete alatt poroltassanak ki a bundák.~A küldöttség kineveztetik,
137 6, I | benyakalta magát: hogy se ki, se be nem ment.~- Hová
138 6, I | találja.~Szétment a cselédség, ki ide, ki oda, ahol tudniillik
139 6, I | Szétment a cselédség, ki ide, ki oda, ahol tudniillik még
140 6, I | hogy van mit emelgetni, s a ki naphosszat munka mellett
141 6, I | nénémasszonynak az ura, a ki pipázva hallgatódzik a sarokban,
142 6, I | én? ... beszélj azzal, a ki fizetett.~- Kenyerese vagy, -
143 6, I | éjjel az ablakunkat lesik.~- Ki lesi? lánczhordtát! - ugrott
144 6, I | de most azt akarom tudni, ki jár az ablakra?~- Kérdezze
145 6, I | szeretnéd, nem mondanád meg, ... ki volt ott még más?~- Nem
146 6, II | el.~Egyetlen egy volt, a ki békét hagyott a szónak,
147 6, II | szeme Jancsin akadt meg, ki széles kedvében röhögtette
148 6, II | gondolja - furcsa egy portéka, ki lát a lelkébe?~- Hej, ha
149 6, II | gróf fiatalember volt, s a ki vele ment, a falu papja;
150 6, II | az is megelevenedjék, a ki pingálva van.~- Mond valamit
151 6, II | szegény, azt én házasítom ki az idén, tisztelendő uram, -
152 6, II | való.~- Ennek én tartom ki a lakodalmát, csak párját
153 6, III | leány helyett az ökrökhöz, - ki tudja, meddig itatlak még.~-
154 6, III | ma még annyi szó se fért ki belőle, hogy a mit köszöntem
155 6, III | ám, hát... mért járt oda, ki hítta?~- Nem híttad? - kérdi
156 6, III | azt mondta, hogy tudja, ki szeret téged?~- Tudja ám,
157 6, IV | hanem az a pénz aligha ki nem mászott a zsebemből, -
158 6, IV | idegen ember erre nem járt, a ki idevaló, azzal majd elbánok
159 6, IV | azzal majd elbánok magam.~- Ki is vitte volna el? - gondolá
160 6, IV | velük a falunak mindannyia, ki csak közel esett az országúthoz,
161 6, IV | az volt a legboldogabb, a ki elmondhatta, a mit a sok
162 6, IV | tele torokkal az öregre, ki aztán szemmeresztve állt
163 6, IV | Ebből tehát nem igen tetszik ki, hogy az öreg Ferkót el
164 6, V | hirrel, s alig volt ember, ki a történeten meg ne szomorodott
165 6, V | a gyanú?~- Épen arra, a ki legjobban esküszik, hogy
166 6, V | annyi szomszédunk van, a ki azt a rosszat is szivesen
167 6, V | mikor igazat is mondhat, ki fogja be a száját?~- Mindig
168 6, V | a legényre vigyázzon, a ki szegény Örzse ellen tegnap
169 6, V | Én mondom meg nektek, ki itten a bünös!~Még a szusz
170 6, V | pap. Legjobban örült, a ki ült, gondolván, hogy csak
171 7, I | Ágnes asszony, ne nevesse ki ezen ellágyulást, - én egy
172 7, I | keserves könnyet ontott ki Varjas uram, - hej! ha rágondolok
173 7, I | mostanában nem halásztak ki a pokol torkából olyan rút,
174 7, I | napig ilyen haramiáért, ki még az istennek is az én
175 7, III | körülmények közt ösmerte ki embereit az öreg, - s ha
176 7, III | megkedvesfiamozta;" csak egy volt, ki a bizalmasság határaihoz
177 7, III | bár mennyire terjedjen ki az öregek figyelme; - és
178 7, III | minő kevés az az ember, ki valóban gyónni menne e szent
179 7, III | hallgatagságból árulkodék ki az indulatroham, mely órájára
180 7, III | arczából a vér.~Nem jő senki, ki ezen hullámzásnak más irányt
181 7, III | mondja ránézve Róza.~- Én ki nem okosodom a nőkkel, -
182 7, III | simogatá.~- Most én vallatlak ki téged.~- Csak most ne, kedves,
183 7, IV | gondolatnál állapodást int, mint a ki szent helyen födött fővel
184 7, IV | Sándor, - de azért ne menjen ki, - hanem még egyszer kérdem, -
185 7, IV | többet azt nincs olyan biró, ki megváltoztassa.~- Meghalok!
186 7, IV | mikor a főnök bejött, - ki előtt Varjas rendesen úgy
187 7, IV | nagyobb bankjegyet teritvén ki, - mit az ügyvéd tárczájába
188 7, V | helyzetben látni, hogy a ki e helyzetről okoskodott
189 7, V | hallom, ha engem kikaczag, ki elég gondatlan valék ingerelni
190 7, V | de egy föltételt kötök ki.~- Mi volna az?~- Férjem
191 7, V | midőn az anya sírva jött ki; mert az álom fölébreszthetlenné
192 7, VI | nem igéretet; magától, ki nekem még egy gombolyag
193 7, VI | Ezzel magát hagyta Varjast, ki Ágnes asszonyt húsz éve
194 7, VI | ha az elsül: jaj annak, ki szemközt áll vele.~Eltelvén
195 7, VI | óra, bekullogott Ágneshez, ki az ablaknál ült s a szomszéd
196 7, VI | kiment.~- Ugyan mi tellett ki ezen fösvény párából? -
197 7, VI | indulatoskodék tovább - ki veled az ablakon, - mondja;
198 7, VII | Tizezer forintot dobott ki boldogtalan!~- Ennyit szánt
199 7, VII | Varjas nagyot nézett.~- Ki hítta ide az urat?~- Én
200 7, VII | hogy a szomszéd ablakba ki dobta ezt a gombolyagot?~-
201 7, VII | hej, szomszéd úr! - kiált ki az ablakon egy lakóra, ki
202 7, VII | ki az ablakon egy lakóra, ki szintén bejött - hallja
203 7, VII | mondja Varjas, mohón bontva ki a papirt, melyen egy árva
204 7, VII | mivel nekem tartozik.~- Ki tartozik? - mondja Varjas.~-
205 8, I | ember azt az öregasszonyt, ki két kezébe hajtá le fejét
206 8, I | lányának csöndes zokogása, ki, mig anyja ébren volt, beszivta
207 8, I | eszébe jutott sok jó nap, - ki lakodalom, ki keresztelő,
208 8, I | jó nap, - ki lakodalom, ki keresztelő, ki meg névnap
209 8, I | lakodalom, ki keresztelő, ki meg névnap volt, mikor tudniillik
210 8, II | hogy egy vagy két párt ki nem házasított volna, -
211 8, II | anyjuk a gyerekeknek, - eredj ki dolgod után, nem érek rá,
212 8, II | siránkozva a konyhába ment ki.~- Én nem tudom, mi lelte
213 8, II | édes apám.~- Most találja ki okos ember, hogy ez a két
214 8, II | kiküldvén.~- Minek küldöd ki azt a lányt? ha már beléd
215 8, II | szó, azt hadd vallassam ki.~- Csak lesse kend, mig
216 8, II | mert ha én megtudom, hogy ki ólálkodik házam körül, az
217 8, III | egy árva fiú a faluban, ki ugyancsak kiágaskodott a
218 8, III | közül, s nem egy leány volt, ki a szenes vizet itta, hogy
219 8, III | Tamási Pál számadásába, ki az árvákat mindaddig csak
220 8, III | lánynak olyan párt keresett, ki az ifiasszonyt biztatóképp
221 8, III | igen akadt még olyan leány, ki a tükröt földhöz vágta volna;
222 8, III | talán a földből ástak ki, - mondja rá Tamásiné.~-
223 8, IV | lakott ott egy fösvény ember, ki csak azt várta, hol szólamlik
224 8, IV | mondja Keresztes.~- Csak ki vele, vagy ha az örege kinn
225 8, IV | szó, s ha egy hét alatt ki nem fizetem az árát, ott
226 8, IV | Pedig ne maradjon, hanem ki kell fizetni.~- Elhiszem,
227 8, IV | fizetni.~- Elhiszem, hogy ki kell, de nem kendnek, hanem
228 8, IV | azt a darabot rántotta ki, a melyikre legnagyobb szükség
229 8, V | Keresztes uram, - nem veti ki ember azt a napot.~- Hát
230 8, V | nincsen itthon anyád, a ki szeret?~- Hát kendet nem
231 8, V | Mikor kend nem hallotta.~- Ki hallotta? - kérdi Imre kételkedő
232 8, V | már egyszer, - kiáltott ki a gazda.~A leány egy igent
233 8, V | győzelmével, egyetlen szó nem jött ki belőle.~Örzsének eszébe
234 8, V | apja kanalával vakarja ki az ételt.~- Hol jár az eszed? -
235 8, V | parancsolja a lánynak.~- Menj ki! hozz be egy tányéron kovászt.
236 8, V | asszonyt fogta elő.~- Láttad, ki nézett be az ablakon?~-
237 8, V | mondta kend, hát vitte volna ki a gyöpre, s ott ábéczézett
238 8, V | kend be vele! te meg menj ki! - szólt közbe az anya,
239 8, V | hirtelenében nem férvén ki a düh, ... kettőt, hármat
240 8, VI | Istennek, s ime alig mondja ki a szót, - örökre elnémul,
241 8, VI | Keresztes volt a legelső, ki odaszaladt, s míg az özvegy,
242 8, VI | lelkiismeret, annál jobban fújta ki pipájából a füstöt; csipheti,
243 8, VI | nyugton, pipája hamuját vervén ki, mintha a lelkiösmerete
244 8, VI | fogná nyelvét az öregnek, ki hirtelenében egyebet nem
245 8, VI | Szegény öreg hadd sirja ki magát.~
246 8, VII | kocsikerekünk alig állja ki az utat.~- Fogd be a szádat, -
247 8, VII | megszokottjából az utczára vettetik ki, ... érezte ugyan, hogy
248 8, VIII| ablakot:~- Eresszenek be!~- Ki az? - riadt föl az öregasszony.~-
249 8, VIII| asszony.~- Hasztalan mondom, ki vagyok? ... felel az ügyvéd, -
250 8, VIII| ügyvéd, s megmondván, hogy ki? mi légyen? s miképpen járt?
251 8, VIII| nagy szomoruságra jelelt ki, hogy ezer forintos büntetéssel
252 8, VIII| is kaptunk össze. Eredj ki Örzse, mondja közbe a lánynak,
253 8, VIII| a szóra teins uram én is ki találtam mondani a szót, -
254 8, VIII| mondani a szót, - s mig ki s bementem, halva találtam
255 8, VIII| az ügyvéd úr jó lelkében, ki a vigasztalást oly szivesen
256 8, VIII| könnyen elolvashatta.~- Na! ki ad többet érte? - kérdi
257 8, VIII| az öregnek és Örzsének, ki anyja mellett állt.~- Eztán
258 9, I | járt, mint a somogyi ember, ki a lovát mindenfelé kereste,
259 9, I | akadt néhány derék lovag, ki végre beismerte, hogy nálunk
260 9, I | összeszámlálhatnám, mennyit nem visznek ki a mi rókavadászaink?~Szja,
261 9, I | mint egy gazdag hazánkfia, ki meg nem fogadott magyar
262 9, I | csak olyant használhatott, ki magyarul tudna.~- Sajnálom! -
263 9, I | főtisztem olyan embert kiván, ki magyarul okvetlenül is tud.~-
264 9, I | mint az egyszeri ember, ki minduntalan kaptát és szurkosfonalat
265 9, I | tamási vadászat kerekedik ki, mely nagyszerűségében bizonyosan
266 9, II | csudálkozni, s ha egyben ki nem tudnak fogni, előállnak
267 9, II | olyan világcsuda, számitsd ki hamarjában, hogy egy hajtásban
268 9, II | a vadat a vevő helyett, ki pénzért kapott ugyan vadat;
269 9, II | akadnak; tehát akad olyan is, ki negyedmagával nem adja meg
270 9, II | járt egy uradalmi vadász, ki alkonyat felé hallván a
271 9, II | elvihetné az ismerős vadászt, ki előtt röstelték a dolgot.~-
272 9, II | legalkalmasabb czélpontnak álltak ki, nem annyira vétkes a vadász,
273 9, II | jutalomkép vakmerőn áll ki egy szarvashim, daczosan
274 9, II | csöndes vérü ember lehetne, ki eltagadni merné, hogy szomjat
275 9, II | alkalmas helyen tanyázott, s a ki nem látta üzőbe vétetni
276 9, III | megkinálta a hideg vérü angolt, ki a finom bort kinálatlanul
277 9, V | V.~Ozoráról indult ki a vadásztársaság Tamási
278 9, V | nápolyi négy öszvérét tette ki fogadásra, ... s így a fogadás
279 9, V | két-három ember elfért, s a ki kevesebb cselédet hozott
280 9, V | gránátosokból kapott egy embert, ki a lőfegyvereket segélte
281 9, V | valóságos háboru fejlett ki, a vad sebes futásban rohant
282 9, V | legtöbb vad feküdt az előtt, ki szenvedélyében is mérsékelni
283 9, VII | fegyvert.~Dámvadakra mentünk ki harmadnapon, a különben
284 9, VII | Erre hangos kaczaj tört ki, a herczeg az ablakhoz szaladt,
285 9, VII | mondja a tiszttartó, ki Laudon alatt huszárhadnagy
286 9, VIII| bérlés helyett felébe adta ki a földeket, s 1816-dik esztendőben
287 9, VIII| ajtót ráereszti a vadász, ki a fának sürü lombjai közt
288 9, VIII| mégis egy szarvas nem állta ki a hosszu utat; mert Kis-Marton
289 10 | hangon az udvari cselédnek, ki meglehetős nagyot bámult
290 10 | egy magyar gránátos húzta ki magát.~Az udvarmester az
291 11 | azon kedves felebarátomat, ki ezt most olvassa, ha rábizná
292 11, I | s nincs az a számtartó, ki azt úgy apróra föladná,
293 11, I | úgy apróra föladná, mint a ki a másét is a magáé mellé
294 11, I | gondolja sokszor, hogy a ki legelőször hozzábotlik,
295 11, II | földjét, keressük meg a fiát, ki éppen most beszél Vámody
296 11, II | a mit mondott alig fért ki a száján, hanem azt tudom,
297 11, II | szemközt jött egy lánynyal, ki fején korsót hozott tele
298 11, II | vizzel a falu derekáról, ki úgy látszék, hogy - a falu
299 11, II | gondolom, hogy a föld alól bujt ki.~- Csak a föld alá ne menjek,
300 11, II | csak azt nem tudom, hogy ki.~- Majd utána lesek! - igéri
301 11, II | dolog, - mondja a fiú, - s ki tudja, mikor állok legközelebb
302 11, II | szüntelen ott járván, hogy ki mer a lány után ólálkodni, -
303 11, III | s valamennyi arra menvén ki, hogy az a tagosztály miképpen
304 11, III | most mind hárman azon főzik ki a tervet.~Lassan mentek
305 11, III | a másik - mert én odáig ki nem találom.~- De majd én
306 11, III | Budai komám, találjon is ki bennünket, s ha valami okosat
307 11, III | ásitozva regényekből olvas ki.~És ez a faj, melyet az
308 11, III | dolog egy olyan fiatalember, ki az élet küzdéseiből testre
309 11, III | van érve, ... mondjátok ki: szeretlek.~De nem itt végződik
310 11, III | ember megyen a mérnökhöz, ki Irmájának levelén andalog,
311 11, IV | is másképp lesz. No már ki hitte volna?~- Aztán mégis
312 11, IV | lelki örömére Vámodynak, ki a multkori találkozás óta
313 11, V | kérdezgetést is elfeledte, ő, ki máskor, ha kupeczkedni kellett,
314 11, V | utitárssal akként főzvén ki a dolgot, hogy neki fia,
315 11, V | is muszáj, édes apám?~- Ki mondja azt?~- Kelmed édesapám!
316 11, VI | régi gondolatot mondott ki az öreg, ki éppen azon korban
317 11, VI | gondolatot mondott ki az öreg, ki éppen azon korban volt,
318 11, VI | hogy olyant vesz el, a ki neki is tetszik.~- Bizony,
319 11, VI | folytonosan azon tünődött, hogy ki mászkálhat ott, ha csak
320 11, VI | leste Vámody a farkast, ki Budai képében előkullogott,
321 11, VI | egy párt a verembe, hogy ki ne ugorjék.~- Jaj oda vagyok! -
322 11, VI | vagyok! - kiáltja Budai.~- Ki az? mi az? - szólt hangosabban
323 11, VI | szólt hangosabban amaz.~- Ki volna? - hát én vagyok nagyságos
324 11, VI | uram, hadd kapaszkodjam ki.~- Azt már nem teszem -
325 11, VI | megmondtam én a fiamnak, hogy ki lesz az övé.~- Tehát maradjon
326 12, I | I.~A falu végére tódult ki a népség, még a húsos fazekat
327 12, I | mintha hegedűszóval csalnák ki az embert az utczára, pedig
328 12, I | erszénye, még igérhet is reá.~- Ki ad többet érte? kiabált
329 12, I | azontúl már nem akadt ember, ki igért volna, hanem elpusztulván
330 12, I | kikötni senki azon emberrel, ki elől visszahúzódának; mert
331 12, I | visszahúzódának; mert a ki még eddig útjába állt, -
332 12, I | ember a nyulánk legénynek, ki az apai vagyonból éppen
333 12, I | vagyonból éppen most mult ki, - jó szerszám, - még ha
334 12, I | nevetve, miből nem látszik ki egy garas ára jó kedv, hanem
335 12, II | kétszer kettő - öt.~Már a ki jobban ismerte, azt mondá,
336 12, II | István nevezetű ember lakott, ki aztán jó szóval és jó segitséggel
337 12, II | megéreztük, kendet a biróságból ki is csöppentettük.~2-or.
338 12, II | Kend azt mindig tudja, hogy ki a megszorult ember, kend
339 12, II | vagy fele árban alkudja ki kend a termést, vagy dobot
340 12, III | fiatalnak két orczájára, hogy a ki azt nem röstelli nézni,
341 12, III | kivévén egyetlen egy legényt, ki a lépést nem igen röstelte.~
342 12, III | Gyanitotta a leány, hogy ki jön utána, de a világért
343 12, III | esztendeig sem akadna olyan, ki megváltsa a kend lelkét.~-
344 12, IV | fiastul éppen a nyakát törje ki. Régen tudja már a világ,
345 12, IV | olyan igyekezettel rohant ki az utcza felé, hogy még
346 12, IV | mutatják meg ingyen, - tehát a ki most kap, legalább is a
347 12, IV | igérje el félig.~Hanem hogy ki ne szalassza a kötélnek
348 12, IV | kend egy jó szóval, vagy ki nem kosaraz a házból.~-
349 12, V | az a legderekabb gyerek, ki legelőször fölpörköli a
350 12, V | ágyugolyót katonákért találták ki, hanem azért azt is agyonüti,
351 12, V | azért azt is agyonüti, a ki nem katona.~Galamb István
352 12, V | esnék, ahogy úgy is esett ki; mert Galamb István alig
353 12, V | holttestét a rétre önté ki a patak.~Az apátlan fiúnak
354 12, VI | házatlan zsellérek sorába áll ki, könnyebb lesz a leányos
355 12, VI | egyetlen egy kapával ment ki az apai ház udvarából.~Holló
356 12, VI | már, csak az a hija, hogy ki is folyjon.~Most tehát azt
357 12, VII | Vacsora után a kertbe ment ki egész a folyópartig, honnét
358 12, VII | csak a képzelődés rajzolja ki az alakot, és csak a fiúi
359 12, VII | Holló Péter kertjéből indult ki, s a mint az esteli homályban
360 13 | is megbotoljék benne, a ki nem akar, mégis alig van
361 13 | lőrében tokaji; hanem a ki lassan issza, még a foga
362 13 | a derék öreg asszonyra, ki nekem kis diákkoromban egy-egy
363 13 | Schnellerné pedig, mint a ki a mi vidékünkön legidősebb,
364 13 | szerezte el férjének; tehát ki nem marad.~- No, leányom,
365 13 | szárnyai alul szabadultak ki, hogy rokon volt vagy nem,
366 13 | beszédet; utánalátott, és utóbb ki félszből, ki meg belátott
367 13 | utánalátott, és utóbb ki félszből, ki meg belátott saját hasznáért
368 13 | leányok között elég akad, ki valami nagyságos eszmét
369 13 | mindene volt, és tőle ágazott ki tömérdek jó: a ki kérte,
370 13 | ágazott ki tömérdek jó: a ki kérte, ezer örömmel adta,
371 13 | kérte, ezer örömmel adta, a ki nem kérte, végre is megkapta,
372 13 | szoknyádhoz, ugyan kurtán adta ki a hosszát.~- Ugy a módi
373 13 | hogy ő meg tudná mondani, ki lopta el, ha a harmincz
374 13 | kendertipró között volna az, a ki ellopta.~Tetszett a tréfának
375 13 | Láttam elég férfit és nőt, ki saját körében tekintélyre
376 13 | mai napon az az asszony, ki ennyi ép erővel, határozott
377 13 | mikor egy nő piaczra áll ki az ujsághirdetések között.~
378 13 | hogy az is megijed tőled, ki valaha legjobban bolondult
379 13 | ha olyan férfi jön érted, ki nem sánta, nem béna, (a
380 13 | szólitja meg az olyan nőtelent, ki a huszonnégy esztendőn túl,
381 13 | keress egy fiatal lányt, ki vén csontjaidnak meleg levest
382 13 | megkérsz egy jóravaló lányt, ki borzas fejedtől meg nem
383 13 | találunk egy nemes asszonyt, ki az esküdtre seprüt fogott,
384 13 | esküdtre seprüt fogott, mint a ki háza körül szájtátó lett
385 13 | példának okáért állhassunk ki vele.~Voltak akkor is gyöngeségek,
386 13 | másikat.~- Mért nem adod ki neki az utat jó módjával, ...
387 13 | volna megmondva; hanem a ki már ennyit vár, nagyon megérdemli,
388 13 | egymással az emberek, hadd törje ki a nyakát, hisz ma már a "
389 14 | napig igen sok ember van, ki Simonyit csak óbesternek
390 14 | Hátha egy deszkát dugnánk ki az ablakon? mondja valamelyik
391 14 | munkát vállal magára, a ki a deszkán ki merne menni. -
392 14 | vállal magára, a ki a deszkán ki merne menni. - Addig biztatták
393 14 | verebeket egyenkint szedegette ki a fészkekből.~- Hány van
394 14 | nekünk? kérdi valamelyik, ki a deszka végét fogta harmadmagával.~-
395 14 | szemközt áll velük Simonyi, ki leestében a deszkában megkapaszkodott,
396 14 | méltóságra olyan is jó, a ki a debreczeni toronyóra mellől
397 14 | néhány diákra botlottak.~- Ki vagy? kérdi az egyik diák
398 14 | mégis a diákokra nézve ütött ki rosszul; mert a két bősz
399 14 | akadna elég kemény legény, ki az ötvenediket is kiállná
400 14 | nyargalának a vad fiu elől, ki mindig harsány lármával
401 14 | szállásadónak gyönyörü neje volt, ki férjét kimondhatatlanul
402 14 | mellé osztott közember, ki németül is tudott, azt mondja
403 14 | megenni való régen bőgött ki.~Ilyen sorsuk volt, ámbár
404 14 | átöltözötten szabadult ki a várból, midőn aztán Simonyi
405 14 | igazgatóval meg is ösmerkedett, ki hosszas beszélgetés után
406 14 | előhívta az igazgatót, ki a csudát nem birta megfogni,
407 14 | kik rut mészárlást álltak ki, és nagy szégyennel huzódtak
408 14 | későbbi württembergi király, ki Simonyit mindenféle kedvezéssel
409 14 | kemény dolog volt; mert a ki már egyszer ilyent kapott,
410 14 | utána menvén Csákynak, ki a szomszédszobából előhozta
411 14 | hozza e keresztet annak, ki vérével érdemlette ki; nem
412 14 | annak, ki vérével érdemlette ki; nem tarthatom meg tovább,
413 15, I | tanulj; azt mondják: a ki a malomba jár, maga is ellisztesedik;
414 15, I | várakozásomon tul ütött ki; párommal a bámuló csoportba
415 15, I | megelőzőleg fogadott az özvegy ur, ki körülményeimet terjedelmesen
416 15, I | alól még jókor rántottam ki egy gazdag öltözékű hölgyet,
417 15, I | megmentettben imádottamat, ki atyjával együtt tévedt e
418 15, I | a mi lányaink tettek ám ki a hazáért; semmi külföldi!
419 15, I | csalódásomat: mert ember, ki reggelenkint fél font szalonnát
420 15, I | font szalonnát megeszik, ki évenkint egy káposztás tungot
421 15, I | hogy az ember alig igazodik ki vele.~- Gyanitja-e, hogy
422 15, I | bánná aztán, ha tüstént ki menne a lelke; de már ehhez
423 15, I | gátra, meg egy asszony, a ki lát, hall, parancsol. Hidd
424 16 | elébe egy jó szót küldene ki a száján, még inkább azt
425 16 | magát az angyalt is, pedig ki hallotta valaha, hogy az
426 16 | zsellérasszony fiastól, aztán ki is még? ... ugy... most
427 16 | keservesebben szól, mint ő; pedig a ki azt a két talyiga kereket
428 16 | konyhában majd a nyavalya törte ki, majd megmondom miért?~Megbomlott
429 16 | ha a gazda honn volt; a ki kaszált, azt kapálni hajszolta,
430 16 | azt mondta: fogj be, ... a ki vizet mert, rárivallt: nincs
431 16 | csakhogy olyan czifrán esik ki a sok rózsa, liliom, csillag,
432 16 | istennek faluban nem ment ki a módiból a nyakkendő! Azt
433 16 | mutatna az olyan urfinak, a ki mindent ugy darabszámra
434 16 | kend azzal a szegénynyel, a ki szegénységében is az istent
435 16 | keveredett ebeknek osztá ki a piszkafát, a lisztet pedig
436 16 | kiabálna, azért nyitotta ki Pál István félig az ablakot.~-
437 16 | jobban mondva, hogy ő maga ki nem szaladt végig verni
438 16 | hija volt, hogy Pál István ki nem kiáltott az ablakon,
439 16 | Pál Istvánnak, csakhogy a ki nagyot akar ütni, előbb
440 16 | előbb hátrafelé nyujtja ki a kezét. Pál Istvánnak tehát,
441 16 | mondá, hogy: megvan!~Pedig ki nem tudná, hogy a falusi
442 16 | dörmögé Pál István, - hozd ki a botomat az ajtó mellől...
443 16 | mondja a kérdett - a ki gyalog megyen.~- Ilyen hóval,
444 16 | ne jöjj, azt megmondom, a ki, ... és a többi.~A leányt
445 16 | majdnem a nyavalya törte ki, gyanitván, hogy az apja
446 16 | árok széléből emelkedett ki egy keresztfa, ... korhadt
447 16 | Elvásott az a jó ember, a ki ezt az ut szélére tette,
448 16 | öreg a busuló legénynek, a ki maga legjobban szerette
449 16 | szoba vénasszonynyal, s a ki mi bolondot meghallott,
450 16 | vérzenek... előbb azokat is ki kellene huzni.~- Dohánylevelet
451 16 | egy árva szitok nem jött ki a száján; pedig de nehezen
452 16 | egy szóval sem mondá.~- Ki hozott meg? - kérdé utóbb
453 17 | vagyunk; nem vagyunk timár, a ki azt mondja az eladó bőrről,
454 17 | és nem vagyunk boltos, ki a posztójáról azt mondja:
455 17 | czimet, maguk gondoltak ki egyet, és mivel az apjuk
456 17 | Most ugyan fülön fognám, a ki velem ilyeneket tenne, -
457 17 | mestersége, mert diákkorunkban, a ki köztünk hazugságot mondott,
458 17 | tán az ablakon vetették ki tisztelt barátunkat, arról
459 17 | mindig ellenséget vágna. A ki tehát ilyen nagy dolgot
460 17 | olyan szép modorral jött ki talán, mint ahogy betettük;
461 17 | cselre onnét rontottunk ki, - és minden csel után oda
462 17 | megmaradt, a koromtól úgy nézett ki, - tudniillik hogyha csak
463 17 | minden közös volt már, s a ki az elsőét megenni segélte,
464 17 | prédaleső szemekkel nézett ki, mintha sajnálná, hogy attól
465 17 | nélkülözni, ... mondá a barát, ki a köpönyeg alatt is úgy
466 17 | meleg valahogy a száján ki ne menjen.~- No hát mit
467 17 | egy fillérrel sem! - szólt ki az öreg a köpönyegből.~-
468 17 | hogy az is fázott tőle, a ki benne volt, meg az is, a
469 17 | öreg a köpönyeg alól nyujtá ki egy darabban, mit amaz gyorsan
470 17 | gyorsan fülön fogva, ment ki a szobából, olyas valamit
471 17 | átkozott pipaszag csak úgy dől ki belőle! Megyek feküdni,
472 17 | Azaz, hogy kék - igazitá ki magát a félig megrémült
473 17 | dörmöge; - a gaz fattyú!~- Ki? ... én? kérdi a diák, arra
474 17 | üti fel az orrom, pedig ki nem állhatom; - nekem is
475 17 | doktor urra került a sor, ki midőn a köpönyeget a nyakába
476 17 | valamit? - vága szóba az öreg, ki nyelvét is alig birta már
477 17 | kölyök megint dohányzott.~- Ki, én? - mordult rá a huszár.~-
478 17 | öreg.~- Dehogy az, hanem a ki utánam viseli. Jó éjszakát!~
479 17 | az eszét vesztett diákra, ki tán kinjában azért nem vakarta
480 17 | köpönyegedet hogy csipted ki ismét?~- Mondám - felele
481 18, 1 | husvét napján nem állna ki senki dicsekedni; hanem
482 18, 1 | köpönyeget másodszor mosták ki, hanem az asszony megfogadta,
483 18, 2 | élődik negyven napig; azért ki ijedtségből, ki meg magyar
484 18, 2 | napig; azért ki ijedtségből, ki meg magyar barátságért el
485 18, 2 | ember a hadnagy úr, s a ki legtöbbet hazudik neki a
486 18, 2 | hölgy inditva a tréfálkodót, ki nádpálczáját markába szoritván,
487 18, 2 | ütött a házamnál, hogy a ki mit tud, erről a sok mennykő
488 18, 2 | kődarab maradt meg, hogy a ki eleink hatalmáról és dicsőségéről
489 18, 2 | fájjon. Nagyon jól gondolta ki az isten a fájdalmat; legalább,
490 18, 2 | megdöbbenve nézett a leányra, ki nem tudott alkalmasabb feleletet,
491 18, 3 | Ki van a köpönyegben?~Nem ez
492 18, 3 | hogy vendéget foglak; a ki ennyit nem akar elhinni,
493 18, 3 | régen akadt olyan emberre, ki neki olyan kedves dolgokat
494 18, 3 | egyetlen egy napszámos, ki a hires hegyeket ne ismerte
495 18, 3 | parancsolja ő nagysága, ki maga is megvallotta, hogy
496 18, 3 | Hadnagy ur az első férfi, a ki mindjárt az igazat is megmondja.~-
497 18, 3 | ur, valóban nem okosodom ki. Először azt nem hittem,
498 18, 3 | egyszer odanyujtja valakinek, ki e kéznyujtásban magyarázatot
499 18, 3 | csak olyannak nyujtsa, ki arra, kitünőleg méltó.~-
500 18, 3 | visszavezettetve magát atyjához, ki finom eszű ember lévén,
1-500 | 501-596 |