Rész,  Fejezet

 1     2,  II |          az öregapja se látott.~- Furcsa róka lehetett az!~- Meghiszem
 2     2,  II |     lehetett az!~- Meghiszem hogy furcsa volt; tudom nemzetes uram
 3     3,  VI |          magával is történt ilyen furcsa dolog, de persze hogy régen
 4     5,  V  |           könyveit nem lopnák el.~Furcsa, hogy az ilyen lopót nem
 5     6,  II |          a leány - azt gondolja - furcsa egy portéka, ki lát a lelkébe?~-
 6     7,  II |        isten! - kiált föl amaz, - furcsa időt élünk: ha pénzt kér
 7     7,  III|           szolgálatod bére. Jákob furcsa fogalmakkal volt megtömve, -
 8     7,  V  |           tőle, hogy kész lesz.~- Furcsa aggodalom - mondja Sándor,
 9    10      |          a jó embernek, csak az a furcsa, hogy később jutott eszébe,
10    10      |       szobájába ment, s elmondá a furcsa történetet, mégpedig nevetve,
11    12,  V  | meghallgatta őket.~A háború olyan furcsa portéka, hogy az emberek
12    13      |       csititsd a legszebb szóval. Furcsa portéka ez a férfi, némelyiknek
13    14      |  megösmerék; különösen pedig az a furcsa szokása volt, hogy a kardját
14    15,  I  |       ugyan nem, de beszéli, hogy furcsa álmai vannak; - hisz tudja
15    15,  I  |     bizony nem jut eszembe, olyan furcsa neve van, nem találok rá.~-
16    17      |            a keresztanyámmal az a furcsa történt, hogy midőn a pap
17    18,  3  |      Bizony, magam is azt mondom: furcsa látvány midőn olyan gazdag