Rész,  Fejezet

 1     3,  I  |     hoztál édes fiam? - kérdi tiz esztendős fiát az anyja.~- Ezt a cseréptálat,
 2     4,  I  |         hogy én 1840-ben tizenhét esztendős voltam. - Azután következik
 3     4,  I  |        bőven megtudható.~Tizenhét esztendős koromig annyiszor hallám,
 4     6,  I  |         körülült; csak egy nyolcz esztendős fiú szorult le a földre,
 5     8,  III|       mióta voltál árván?~- Három esztendős lehettem, mikor apa-anya
 6    12,  II |   igazságát; hanem elöljáróba egy esztendős borjut már elvezet amannak
 7    12,  IV |   embernek, ha előbb nem, negyven esztendős korában megjön az esze, -
 8    12,  IV |        leányba, mikor már negyven esztendős elmult.~Holló Péter éppen
 9    13      |        ireghi vásárban, olyan két esztendős csikót adott el a kakasdi
10    13      |          nyolczvanat, hát te hány esztendős vagy már?~- Husz vagyok,
11    16      |     megmondá, hogy kihez adja; 50 esztendős szomszédjához, pedig az
12    16      |         hogy a szomszéd, az az 50 esztendős ember, kit fösvénységből,
13    16      | szomszédnak megmondja, hogy ötven esztendős korában nemhogy uj bolondságon
14    18,  1  |  esztendeig viseli, s midőn éppen esztendős házasok lesznek: köpönyeget
15    19,  I  |            mester volt, tizennégy esztendős koromban már az orgonát
16    19,  II |         rajt többet egy darab két esztendős tinónál, melyet az egyik
17    19,  VI |         uram - hanem egy kis négy esztendős fiam hál ott, a ki már javában