Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |       nyulat lesni, visszajövőbe édesapám az erdőszélén bevárja; talán
 2     2,  II |        lője a nemzetes úr, hátha édesapám az.~- Megvesztél - mondám -
 3     2,  II |    ebédelt rókát.~- Csakhogy nem édesapám volt a róka! - örvende kocsisom,
 4     6,  I  |         éjjel?~- A bakter kiabál édesapám, - mentegetődzék a lány, -
 5     6,  I  |        még más?~- Nem volt senki édesapám, ha megöl sem mondhatom, -
 6     7,  III|            Csak most ne, kedves, édesapám.~- Titkaid vannak?~- Semmi! ...
 7     9,  II | szükségképen az erdőn keresztül, édesapám a kocsison kivül még egy
 8    11,  II |         nem? mert ha hazamegyek, édesapám olyant botlik bennem, hogy
 9    11,  II |       találok tennivalót, hacsak édesapám nem mond valamit.~- Forgattad
10    11,  II |        akarsz állni?~- Mért nem, édesapám, ha másképp nem lehetne?~-
11    11,  V  |          lesz.~- Ferkó!~- Hallom édesapám! - módja a fiú.~- Én meguntam
12    11,  V  |         megházasodol.~- Meglehet édesapám, majd csak akad valami jóravaló
13    11,  V  |          már néztem egyet.~- Hát édesapám akar házasodni? - kérdi
14    11,  V  |   kelmednek olyan nagyon tetszik édesapám, nem áll útban senki, vegye
15    11,  V  |          Ki mondja azt?~- Kelmed édesapám! Mert, ha én azzal a lánynyal
16    11,  V  |         megházasodom.~- No lássa édesapám, - mondja Ferkó könnyebbült
17    19,  II |         Mondtam uram előbb, hogy édesapám mester volt, - áldás, béke