Rész,  Fejezet

 1     1      |    pillanatai a gondolatba merült anya és kedvese arczán váltakozának,
 2     1      | helyzetben volt Szikszói, mert az anya, férje nélkül, ki a királyi
 3     1      |           kieszközlének a szerető anya szivében.~- Ám legyen meg
 4     1      |    kápolnába menésre, sürögvén az anya körül, nehogy a pillanat
 5     3,  I  |     örömmel kapaszkodék a szigorú anya nyakába, ki ha nagyon keményen
 6     3,  V  |       kisérték a gyereket, az apa anya pedig hogy még rosszul ne
 7     3,  VI |    beszélek édes fiam, - szólt az anya, - de a leányt, kivált ha
 8     4,  I  |        olyan kis vad, - mondja az anya. De a kislány mégsem akart
 9     7,  III|          gondolni, hogy az apa és anya leányuk érzelmeiről csak
10     7,  III|          minden idegében, hogy az anya a harmadik teremben ül,
11     7,  V  |       vagy másik, - a házban apa, anya, azoknak egy csinos lányuk, -
12     7,  V  |        azon pillanatban, midőn az anya sírva jött ki; mert az álom
13     8,  III|          várakozás után, mikor az anya meg a leány összecsókolták
14     8,  V  |         menj ki! - szólt közbe az anya, mire a gazda dult-fult,
15    12,  VII|       fatányért, melybe a szerető anya egy-két szál metéltet vetett,
16    13      |       elbucsúztatták a leányt, az anya, mintha utoljára látná szeretett
17    18,  1  |         azt gondolta, hogy bár az anya is sokkal tartozik saját